Bűnös, mégis áldozat – a börtönben raboskodó Brittney Griner kálváriája

Ha nem publicisztikáról vagy riportról van szó, általánosan elfogadott nézet, hogy az újságíró lehetőleg ne traktálja személyes élményeivel, a vele kapcsolatos történetekkel az olvasót. Kit érdekel ugyanis, hány e-mailt kellett írni, hány embert kellett felhívni, hány biztonsági embert kellett kicselezni egy exkluzív interjúért, vagy az, hogy a beszélgetőpartner gyerekkori barátja, üzletfele vagy éppen lekötelezettje a szerzőnek? Jelen esetben azonban indokoltnak tűnik kivételt tenni, mert cikkünk központi szereplője olyan ember, akit Oroszországban 0.7 gramm kannabiszolaj birtoklásáért kilenc és fél éves börtönbüntetésre ítéltek – Brittney Grinerről, korunk egyik legkiválóbb kosárlabdázójáról beszélünk. Hogy ez a mennyiség sok vagy kevés, hogy mit gondolunk a könnyűdrogok használatáról vagy akár az orosz államról és igazságszolgáltatásának függetlenségéről, esetünkben mellékes, a pőre valóság ott áll fentebb. Tény és való, a kannabisz az Egyesült Államokban sem legális, Oroszországban meg 0.6 grammnál kevesebb birtoklása mindössze 15 napos börtönnel vagy pénzbírsággal büntethető. A február 17-én a moszkvai Seremetyjevo repülőtéren letartóztatott Grinernél ennél valamennyivel többet találtak, vagyis egytized grammnyi differencia 15 nap híján kilenc és fél év különbséget jelent, ami azért eléggé durván hangzik – az orosz törvények szerint legfeljebb tíz esztendőt kaphatott volna, vagyis nem járunk messze a maximumtól. Azt szintén legfeljebb csak feltételezni lehet (kizárni természetesen nem), hogy az orosz–ukrán háború kirobbanása előtt egy héttel elfogott Grinernek szerepet szántak a konfliktussal járó nyomásgyakorlásban. Vagy ha éppen nem, a mélyponton nyugvó orosz–amerikai diplomáciai kapcsolatok akkor sem teszik lehetővé a békés és gyors megoldást.

Az egyszeres WNBA-bajnok kosaras egyébként júliusi tárgyalásán bűnösnek vallotta magát, hozzátéve, hogy tettében nem volt szándékosság, és nem akart törvényt sérteni. Griner ügyvédei, bár sokra nem mentek vele, azzal érveltek a bíróságon, hogy védencük sok más nemzetközi élsportolóhoz hasonlóan orvosi kannabiszt használt a sérülések okozta fájdalom csillapítására. Időközben Dennis Rodman is kitalálta, Griner akkor jár a legjobban, ha ő, a kommunista Észak-Koreát vezető Kim Dzsong Un egyik legjobb barátja lobbizik az érdekében, ezért Moszkvába utazik – ne fűzzünk sok reményt a „Féreg” próbálkozásához...

Kanyarodjunk vissza az elejére: e sorok írója egyszer beszélt Brittney Grinerrel, még 2018-ban Sopronban. A Jekatyerinburg a házigazda elleni Euroliga-döntőre készült, a találkozó napja előtt este edzett a Novomatic Arénában. A játékosok elvileg az újságírók rendelkezésére álltak a foglalkozás után, igaz, rajtam kívül senki sem várt a csillagokra. Ahogy sétáltak a jekások az öltöző felé, egyszer csak megérkezett Griner, akit megszólítottam. Nagyon mély hang válaszolt, de nem volt elutasító, kérte, várjam meg, hogy az edzője, Miguel Méndez engedélyt adjon, és beszélgethetünk. Méndez további ólomlábakon haladó perceken át a csarnokban ült és a jegyzeteibe mélyedt, nem jött ki. Felbukkant viszont Griner, kérdezte, egyeztettem-e az edzővel, mondtam, hogy továbbra is bent van, mire vállat vont, és egy félmosollyal közölte, csinálhatjuk az interjút. Sok mindent nem lehet leszűrni ebből a néhány percből, de az biztos, hogy a két méter hat centire nőtt centerhez fűződő kedvező jellemzéseket nem cáfolta.

Tegyük hozzá, hősünk nagyon messze van attól, hogy a makulátlan magatartás nagyköveteként tekintsünk rá. Erről sokat tudna mesélni korábbi párja, a rövid ideig Sopronban is játszó Glory Johnson, akivel a családon belüli erőszak fogalmát gyakorlatilag kimerítették, mindemellett a verekedések alkalmával Griner rovásán volt több. Johnson hamarosan ikreket várt, a donort éppen Griner választotta ki, hogy egy nappal később már el akarjon válni Johnsontól, aki egyébként saját bevallása szerint nem vonzódik a saját neméhez, és korábban nem is randizott hölgyekkel. A vége természetesen válás lett, az anyuka mégsem utálta meg egykori kedvesét, ahogyan arról szűk két éve a People magazinban beszélt. A később az NBA-klasszis Anthony Davisszel is hírbe hozott Grinerre a parketten nem voltak jellemzők a botrányok, és második felesége (vagy nevezzük bárhogyan), Cherelle Griner (leánykori nevén Watson) sem panaszkodott.

A lapunknak interjút adó sportvezető, Török Zoltán és Patonay Ádám menedzser közreműködésével felvettük a kapcsolatot több, Grinert jól ismerő emberrel. Az UGMK Jekatyerinburg vezetőedzője, Méndez mester rengeteg megkeresést kapott az utóbbi időben, ezért nem kívánt nyilatkozni. A klubot vezető Makszim Rjabkovtól megtudtuk, hogy amíg teljesen le nem zárul Brittney Griner ügye, nem szolgálhat semmilyen információval – Rjabkov ugyanis tanúként lépett fel a tárgyaláson, hogy megvédje játékosát. A korábban a Sopron Basketnél pattogtató Briann January, aki a Phoenix Mercurynél volt Griner csapattársa, nem reagált az üzenetünkre.

Griner menedzserénél, Lindsay Kagawa Colasnál addig jutottunk, hogy már a kérdéseinket is elküldtük neki, kíváncsiak lettünk volna arra, védence hogy viseli a megpróbáltatásokat, mit érez most az elítélt házastársa, Cherelle, mit tud tenni a Mercury ebben a helyzetben, ám bár volt okunk reménykedni, lapzártánkig nem válaszolt.

Magunktól is kitalálhatjuk, Grinernek minden erejére szüksége lesz, hogy valahogy átvészelje az előtte álló időszakot. Hogy ez hónapokban vagy években mérhető-e, egyelőre talán senki sem tudja, de az biztos, van olyan konstrukció, amely az oroszoknak és az amerikaiaknak külön-külön kedvező – nincs más hátra, mint valamiképp egyensúlyba hozni az eltérő igényeket, persze a józan ész határain belül.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. augusztus 27-i lapszámában jelent meg.)