Férfi kosár NB I: huszonegy év után tért vissza az élvonalba a Honvéd

A férfi és a női élvonalbeli kosárlabda-bajnokságban sem történtek nagy meglepetések a szombati játéknapon. Előbbi első fordulójában mindenképpen figyelemre méltó a Sopron magabiztos győzelme a DEAC ellen, a nyugatiak pillanatnyi esélyt sem hagytak a hajdúságiaknak. A Szolnok végig dominált a Kaposvár otthonában, és favorithoz méltó módon nyert. Az előző bajnokság ezüstérmese, a Körmend pontgazdag mérkőzésen kapott ki az Oroszlány otthonában, az előzmények ismeretében viszont ez benne volt a pakliban.

Huszonegy év után tért vissza az élvonalba a Budapesti Honvéd férfi kosárlabdacsapata, és a fővárosiak 2022–2023-as idényben lejátszott első mérkőzésére nem panaszkodhattak azok, akik abban reménykedtek, visszajöhet valami a régi érzésből. Márpedig elég sokan voltak, több százan, a hangulatról meg gondoskodott a dudákkal és dobokkal felszerelt lelkes Honvéd B-közép. A bajnoki címvédő Falco-Vulcano Energia KC Szombathely együttesét is elkísérte nagyjából 150–200 szurkolója, s bár mindannyian kíváncsiak voltunk a teljesen átalakuló vasiakra, ezen az estén nem ők kerültek a középpontba.

Igazán autentikus akkor lehetett volna a honi rekordbajnok „comebackje”, ha a Dózsa György úti Simon János Kosárlabdacsarnokban rendezik meg az összecsapást, azonban a patinás arénát (ha nevezhetjük így) felújítják, és egyébként sem valószínű, hogy a létesítményekre vonatkozó szigorú szabályrendszernek megfelelne a katlan, amelyben annyi emlékezetes találkozót játszott a Budapesti Honvéd – a csilláron is lógtak, a pályán harcolók érezhették a szurkolók leheletét, és együtt kellett élniük a fanatikusok jelenlétének minden támogató és negatív hatásával. Ez persze nem jelenti azt, hogy a nagyszerű atmoszférájú Ludovika Aréna (amely a Csata női élvonalbeli együttesének is az otthona) ne lett volna méltó helyszíne az NB I-es ütközetnek, annál is inkább, mert a feljutást és többek között a Jászberény elleni győztes párharcot már itt élhette meg Baksa Szabolcs legénysége.

Ismerős arcokat jócskán felfedezhettünk a Ludovikán, ez már csak abból is adódott, hogy a Honvéd vezetőségében, edzői, tanácsadói között temérdek korábbi nagyszerű, javarészt magyar válogatott kosaras és legendás edző ténykedik. A szakmai igazgató a 2000-es évek egyik legjelesebb hazai játékosa, Báder Márton, az ő helyettese Zsoldos András, aki játékosként csaknem száz válogatottságot számlál, míg vezetőedzőként négyszeres magyar bajnok, továbbá szövetségi kapitány is volt tíz hónapig. A Baksa Szabolcs mellett dolgozó Dragan Alekszics hosszú éveken át légióskodott Magyarországon, a Szolnokkal vezetőedzőként három bajnoki címet számlált, és akkor a vezető játékosmegfigyelőt, Fodor Mártont, 110 válogatottság tulajdonosát még meg sem említettük, hasonlóképpen az akadémiai edzőt, Trepák Zoltánt, aki „csak” 45-szörös válogatott, no meg négyszeres magyar bajnok... A jelenlegi Honvéd-keret az egyetlen légióssal még kissé soványnak tűnik, de ez az állapot egyrészt hamarosan változhat, másrészt annyi tudás összpontosul a háttérben, ami rengeteg nehézségen átsegítheti a budapestieket, akik valóban bitang kemény évadra számíthatnak.

Ezen a szombat estén aztán a piros-fehérek tényleg szívüket-lelküket kitették a pályára, száz százalékban átérezték a mérkőzés jelentőségét – a klasszikus, kissé múltba révedő érzést erősítendő a Honvéd bemelegítésénél Mészáros István szakosztályigazgató, a felnőttcsapat egyik segédedzője is közreműködött, aki több mint egy évtizeden át vezetőedzőként dolgozott a klubnál az élvonalbeli kiesés után, de olyan régi bútordarabnak számít, hogy 1995-ben és 1997-ben Zsoldos András mellett két bajnoki címnek is részese volt a szakmai stáb tagjaként. A lelátón feltűnt többek között a Honvéddal játékosként négyszeres bajnok Boros Zoltán, a legendás körmendi edző, kosárlabdaikon, Patonay Imre, valamint a tavalyi visszavonulása óta játékosmenedzserként funkcionáló Lóránt Péter.

A pályán praktikus okokból olyanok szerepeltek a Budapesti Honvéd színeiben, akik még nem érhettek el akkora sikereket, mint a fentebb említett egyéniségek, de nem zárható ki, hogy egyszer eljuthatnak hasonló magasságokba. A rutint a csapatkapitány, Simon Kristóf képviselte, aki ezer szállal kötődik Szombathelyhez, valamint Demeter Attila, aki 3×3-as válogatottunk oszlopos tagjaként sok nagy nemzetközi csatát megélt már. A fiatalságot, a tehetséget testesítette meg a nyári B-divíziós U20-as Európa-bajnokságon is szereplő Tanoh Dez András, aki hosszú évek óta pallérozódik a Honvédnál, és remek teljesítménnyel rukkolt ki élete első A-csoportos mérkőzésén. Több mint tíz perc lehetőséget kapott Hajdu Péter, aki szintén tagja az U20-as nemzeti együttesnek, hét és 17 éves kora között a Kőbányai Darazsaknál pallérozódott, ahol édesapja is foglalkozott vele, míg nagyapja a Budapesti Kosárlabda-szövetség elnöke, vagyis igazi dinasztiáról van szó a Hajdu család esetében.      Kopácsi Ákos      is parkettre léphetett, a 2001-es születésű hátvéd a Honvédhoz ezer szállal kötődő Zuglói Sasoknál kezdte karrierjét, de már serdülőkora óta mostani klubjánál szerepel.

„Végigjártam itt az összes lépcsőfokot – mondta a találkozó után Kopácsi. – Nagy élmény, amit átéltem, mert gyerekkorom óta szerettem volna az élvonalban játszani, és még jobb, hogy ezt a Honvéddal értem el. Igyekszem minél többet tenni az együttesért! Nem gondoltam volna néhány éve, hogy eljutok az NB I-es szereplésig, mindenesetre épp jó az időzítés, mert még mindig kedvezményezettje vagyok a »fiatalszabálynak«. Szerencsém volt, mert más Honvéd-nevelésű játékosok is eljuthattak volna ide, de végül nekem sikerült. Örülök, hogy nem feltett kézzel vártuk a Falcót, és megmutattuk, bárki ellen képesek vagyunk szoros meccset játszani.”

A nyitó forduló első negyedét megnyerte a Budapesti Honvéd a címvédő ellen, sokáig tíz pont környékén tartotta a differenciát, és végül 78–61-re kapott ki. A hazaiak túlnyomórészt tapasztalatlan játékosai mindent kiadtak magukból, és emelt fővel jöhettek le a pályáról, nem könnyítették meg a kissé még rozsdás Falco dolgát. A jó kosárlabdára éhes budapesti közönség már nagyon várja a folytatást!

FÉRFI KOSÁRLABDA NB I
1. FORDULÓ
BUDAPESTI HONVÉD SE–FALCO-VULCANO ENERGIA KC SZOMBATHELY 61–78 (21–18, 10–23, 20–20, 10–17)
Ludovika Aréna, 1000 néző. V:  Kapitány, Minár, Földesi.
HONVÉD: SIMON K. 13/9, TANOH DEZ 9/3,  MIJOVIC 17/9, Demeter A. 9/3, Peringer 2. Csere: Hajdu 4, Völgyi 6, Kopácsi 1, Takács D. Edző: Baksa Szabolcs
FALCO: PERL 16/3, COWELS 13/9, Kovács B. 8, Tiby 6, Keller Á. 6. Csere: Brown 7/3, BARAC 11, Verasztó 3, POT 8, Krivacsevics. Edző: Milos Konakov
Az eredmény alakulása. 5. perc: 9–4. 8. p.: 17–13. 13. p.: 21–28. 18. p.: 31–34. 24. p.: 38–46. 27. p.:  44–51. 32. p.: 55–65. 38. p.: 59–76
MESTERMÉRLEG
Baksa Szabolcs: – A végére kinyílt az olló, megérdemelten nyerte meg a mérkőzést ezzel a különbséggel is a Falco. Mi a ránk jellemző harcos mentalitással léptünk pályára, ami az edzői filozófiám alapja, s taktikailag és technikailag is fel tudtuk venni a versenyt a bajnokcsapattal. Nem azért jutottunk fel, hogy átutazók legyünk, a játékosaim ebben az osztályban is képesek jó teljesítményt nyújtani. Ezt most bizonyítottuk, sajnáljuk, hogy nem tudtunk nyerni.
Milos Konakov: – Ahogy a meccs előtt is mondtam, elismerésem a Honvédnak, hogy visszajutott az első osztályba, ez jó a magyar kosárlabdázásnak. Jól, energikusan játszottak a hazaiak. Örülök, hogy győzelemmel kezdtük az idényt, tudtuk, hogy nem lesz egyszerű a bajnokság eleje. Volt néhány sérültünk, így nem könnyű rotálni, edzeni. Az első negyedben nagyon sok támadólepattanót szedett a Honvéd, a másodikban ezt már megakadályoztuk. Ott elkaptuk a fonalat, és megérdemelten nyertünk.

„Nagyon motiváltak voltunk, ám sajnos a végére kicsit elfáradtunk mentálisan és talán fizikailag is, emiatt el tudott lépni az ellenfél – mondta a mérkőzés után Tanoh Dez András, a Honvéd hátvédje. – Mindenesetre úgy érzem, remekül küzdöttünk, végig pariban voltunk. Köszönet jár a szurkolóinknak, hogy ennyien támogattak minket! Nagyon vártam már ezt a mérkőzést, azért dolgoztam, hogy az A-csoportban játszhassak.”

KOMÉTA KAPOSVÁRI KK–SZOLNOKI OLAJBÁNYÁSZ 88–94 (18–22, 22–27, 22–27, 26–18)
Kaposvár, 1800 néző. V: Földházi, Győrffy, Ádám.
KAPOSVÁR: Aris 12/3, Puska B., GRIFFIN 19/6, Gabric 3/9, Hughes 12.  Csere: KRNJAJSKI 16/9, Paár M. 3/3, Hendlein R. 8/3, Csorvási M. 2, Halmai D. 3/3, Bogdán B. Edző: Ivan Rudez
SZOLNOK: DURHAM 11/3, PALLAI 11/6, Barnes 5, Szubotics 14/3, WILLIAMSON 14. Csere: LUKÁCS 12/3, Pongó Máté 6/6, GAVIN 17/12, Révész 2,  Rudner 2. Edző: Gasper Potocnik
Az eredmény alakulása. 1. perc: 2–2. 5. p.: 8–9. 7. p.: 15–13. 10. p.: 18–22. 12. p.: 23–29. 14. p.: 26–31. 15. p.: 28–39. 18. p.: 33–43. 20. p.: 40–49. 22. p.: 42–51. 24. p.: 48–61. 26. p.: 51–65. 30. p.: 62–76. 32. p.: 64–78. 34. p.: 68–82. 36. p.: 75–87. 38. p.: 80–90
MESTERMÉRLEG
Ivan Rudez: – Nem voltunk elég kemények, a festékben könnyen megvertek minket. Ha olyan jó csapatokat akarunk legyőzni, mint a Szolnok, akkor sokkal jobban kell egy az egy ellen védekeznünk. Az ellenfelünk tizenöt támadólepattanója elfogadhatatlan.
Gasper Potocnik: – Nehéz meccs volt, de úgy érzem, megérdemeltük a győzelmet. Nem volt egyszerű a feladatunk, mert jó játékosok és egy remek edző van Kaposváron. Ez volt az első meccsünk, sok dolgunk lesz még.

MVM-OSE LIONS– EGIS KÖRMEND 104–98 (29–32, 20–19, 31–27, 24–20)
Oroszlány, 1100  néző. V: Papp P., Söjtöry, Nyilas.
OROSZLÁNY: DIMITRIJEVICS 28/6, Ruják A., BARNJAK 21/6, Dorogi 4, Krestinin 12. Csere: CALLOWAY 22/18, Illés 5/3, Szabadfi 2, Werner 4, Pápai 6,  Mucza. Edző: Simon Petrov
KÖRMEND: Chambers 10, MITCHELL 16, Takács K. 2, MOORE 24/15, Cakarun 13. Csere: Parrish 11/3, Kiss M. 2,  Ferencz 2,  Omenaka 11, Durázi 7/3. Edző: Andonisz Konsztandinidesz
Az eredmény alakulása. 2. perc: 7–4. 6. p.: 18–15. 8. p.: 8–24. 1. p.: 31–32. 15. p.: 31–40. 19. p.: 44–43. 23. p.: 61–53. 25. p.: 67–58. 28. p.: 76–66. 31. p.: 80–80. 34. p.: 85–86. 37. p.: 97–89. Kipontozódott: Moore (40. p.)
MESTERMÉRLEG
Simon Petrov: – Nagyon kemény mérkőzés volt, amelyen túl sok könnyű kosarat kaptunk. Fiatal csapatomnak még fejlődnie, tanulnia kell, különösen védekezésben. A szurkolóinktól kapott energia átsegített minket a kritikus pillanatokon, szinte belehajszoltak minket a győzelembe.
Andonisz Konsztandinidesz: – Kilencvennyolc pontot dobtunk, mégis kikaptunk, mert a védekezésünk nem működött. Elismerésem Nyilas és Söjtöry játékvezető uraknak, de Papp úr ténykedése szégyen a magyar kosárlabdázásra nézve. Nem végzi jól a munkáját, a hozzáállása elfogadhatatlan. Nem tisztel minket, sem a nézőket, sem a csapatokat, ugyanazt csinálta velünk, mint a Falco elleni bajnoki döntőn.

Sopron KC–DEAC 90–62 (14–6, 30–26, 26–6, 20–24)
Sopron, 1500 néző. V: Praksch, Fányó, Farkas.
SOPRON: JOSEPH 18/6, Jones 13/6, Valerio-Bodon 1, Barnett 6, Molnár M. 8. Csere: Durham 8, SHINE 21/15, Csendes, Sitku 6/6, Supola, Takács N. 9/9. Edző: Kosztasz Flevarakisz
DEBRECEN: Gumbs 4, Scott 7/3, Gáspár 5/3, Drenovac 13/3, Tóth Á. 6. Csere: Taylor 10, Balázsi 2, MÓCSÁN 15/12, Polyák, Kenéz, Garamvölgyi. Edző: David Dedek
 Az eredmény alakulása. 4. perc: 6–2. 8. p.: 12–6. 12. p.: 23–7. 15. p.: 28–20. 18. p.: 39–25. 22. p.: 48–34. 25. p.: 56–34. 28. p.: 65–36. 32. p.: 72–41. 35. p.: 78–48. 38. p.: 88–53
MESTERMÉRLEG
Kosztasz Flevarakisz: – Eddig mindenki azt mondta nekem, hogy még az előző évadbeli teljesítményünket is felülmúlhatjuk, de én nem gondoltam, a csapatnak vannak korlátai. Ezen a meccsen azonban büszke voltam, mert mindent viszontláttam, amit edzésen gyakoroltunk, főleg védekezésben. Remélem, mindenki egészséges marad, és ilyen hangulatban tudjuk tovább folytatni a bajnokságot.
David Dedek: – Nagyon alacsony színvonalon játszottunk, ezt nem tehetjük meg még egyszer, hiszen Debrecen városát és a DEAC csapatát képviseljük. Sok munka vár még ránk a következő mérkőzés előtt. A meccset nagyon lassan és puhán kezdtük, hagytuk, hogy a hazaiak önbizalmat nyerjenek, túl sokat foglalkoztunk a bírói ítéletekkel.