Férfi kosár: Váradi Benedek elsődleges célja a külföldi folytatás

– Balin, ugye, több a napsütés, mint Vilniusban volt télen?
– Most nem, de több lesz. Csütörtök dél óta esik, mi este hatkor szálltunk le, napot nem láttunk még, de meleg van, a póló és a rövid nadrág azért elég – felelte Váradi Benedek, a magyar válogatott irányítója, aki az előző évadot a litván Rytas Vilniusnál töltötte.

– Hogyan értékeli az első légiósként töltött idényét?
– Nem teljesen elégedetten, de büszke vagyok, hogy végigcsináltam. Tudtam, új kihívásokkal nézek szembe, ám olyanokkal is találkoztam, amelyekre nem számítottam, viszont ezeknek sikerült megfelelnem a pályán és azon kívül is. Csapatszinten jó idényt zártunk a Rytasszal, bajnoki ezüstérmet szereztünk és a tizenhat közé jutottunk a BL-ben.

– Milyen sérülés sújtotta pontosan az idény közben?
– Deréksérülés, de nem volt súlyos, kisebb rehabilitációra és gyógytornára volt csak szükségem miatta. Máshogy is alakulhatott volna, szerettem volna sokkal többet segíteni a csapatnak a rájátszásban, az elődöntőben és a döntőben is, mint amennyit végül lehetett. Addig jó évadom volt, a hullámvölgyeket mindig átvészeltük, ám a legvégén már nem lehetett tartani a tizenkettes rotációt, mivel néhány hetem kimaradt, s az edzők úgy döntöttek, nem engem küldenek pályára. Profiként megértettem, hogy a csapat érdeke az elsődleges. Mindenesetre nagyon élveztem ezt az egy évet, köszönöm a feleségem és a családom támogatását!

– Csalódottak voltak a Zalgiris Kaunas ellen elvesztett bajnoki döntő után, vagy ez a realitás?
– Szép eredmény, amit elértünk, sejtettük, ha a Zalgirisszal játsszuk a döntőt, nem mi leszünk az esélyesek, sajnáltuk, hogy nem sikerült nyernünk, de a két évadzárónkon arról beszéltünk, hogy jól teljesítettünk, rengeteget fejlődtünk az évad során, és elértük a célunkat, a finálét.

– Miért nem marad a Rytasnál?
– Beszélgettem az edzőkkel, vezetőkkel és mindkét oldalról ezt láttuk a jobb opciónak. Lehet, ők is más típusú játékost keresnek a posztomra, és én is úgy éreztem, szeretném kipróbálni magam más helyen, más közegben. A vezetőség megköszönte a munkámat, és hogy igyekeztem segíteni minden körülmények közt, a sérülés után is a vártnál hamarabb tértem vissza. Jó érzés, amikor elismerik, amit csináltál.

– A legjobb magyar csapatok helyt tudnának állni a litván élvonalban?
– Nagyon nehéz összehasonlítást tenni. A litván jobb bajnokság, fizikailag minden meccs kőkemény volt. A papíron gyengébb klubok is jó játékerőt képviselnek, a középmezőnyben hatalmas harc ment a playoffért. Bár az első három-négy csapat kiemelkedett, egy pillanatig sem volt biztonságban a riválisokkal szemben.

– Érezte a bőrén, hogy Litvániában a kosárlabda a nemzeti sport?
– Igen, éreztem a népszerűségét. Hatalmas a médiafelhajtás, minden mérkőzést közvetít a televízió, úgy is vannak beosztva az időpontok. Rytasos címer nélkül is tudták, kik vagyunk, amikor a válogatottal játszottunk kint, az egyik benzinkúton Zalgiris-szurkolók is megismertek, a drukkerek képben vannak, a fanatizmusuk óriási.

– Inkább külföldön maradna a következő évadra?
– Ez az elsődleges cél, a menedzserem előrehaladott tárgyalásokat folytat, ám mérlegelnem kell bizonyos szempontokat, hogy hol milyen szerepet kapnék. Ahogy eddig, meghallgatok minden ajánlatot, meglátjuk, mit hoz a jövő, megpróbálom a legjobb döntést hozni.

– Követte a hazai bajnoki döntőt, ami nagy izgalmakat és szombathelyi sikert hozott?
– Természetesen, gratuláltam is az érintetteknek, szerencsére azóta tudtam velük beszélgetni. Nagyon színvonalas döntő volt, jó mérkőzéseket, kiélezett csatát láthatott mindkét klub tábora, illetve a semleges nézők is.

– Igaz, hogy a Falco csábítja haza?
– Beszélgettem az idény után és a napokban is Gráczer György ügyvezetővel és Milos Konakov edzővel. Nemcsak most, hosszú ideje kapcsolatban állunk, gratulálunk egymásnak adott esetben. Gyuri bácsival már utánpótláskorom óta napi szinten találkoztunk, jó viszonyban vagyunk, de külön tudjuk választani a munkát és a hétköznapi baráti beszélgetéseket. Örülök, hogy megvan ez a kapcsolat.

– Hamarosan kezdődik a válogatott programja, várja már?
– Nagyon várom, tavaly novemberben és februárban csak rövid selejtezős ablakok erejéig találkozhattam a srácokkal. Kemény meccsek várnak ránk az olimpiai előselejtezőben, nehéz dolgunk lesz, és mint mindig, azon a napon szeretnénk kihozni magunkból a maximumot, amikor a legfontosabb – ha így történik, nem lehet gond. Nyaralás közben is csinálom a feladatokat, aztán július 22-én belevágunk a felkészülésbe.