Kosárlabda: Nem maradt bennem rossz érzés – Studer Ágnes

– Jó egy hete közös megegyezéssel távozott a török Mersintől, most pedig már bejelentette a szerződtetését a francia Carolo Basket...
– Nemcsak a Carolo, több európai klub is felfigyelt arra, hogy keveset játszom a Mersinben, amely novemberben szerződtette a francia Olivia Époupát, így már négyen voltunk egyes poszton – válaszolta a Nemzeti Sportnak Studer Ágnes, a magyar válogatott 25 éves irányítója, aki a nyáron igazolt a török Mersinhez Kiss Virággal együtt. – A franciák európai karmestert szerettek volna.

– Ezután mi történt?
– Megkeresték a menedzseremet, edzőjük, Romuald Yernaux emlékezett is rám a korábban egymás ellen vívott meccsekről, s az elmondása alapján én azt játékostípust képviselem, amit ő szeretne. Magyar és külföldi ajánlataim is voltak. Euroligás klubnál most sehol sincs szükség karmesterre, s bár kivárhattam volna, nem akartam. Főleg mert ugye februárban lesz az olimpiai selejtező, addig formába szeretnék kerülni, ahhoz pedig nem elég edzeni, játszani is kell.

– A nyáron nagy reményekkel igazolt Mersinbe, ahová Roberto Íniguez hívta, ahogy Kiss Virágot is. Mi történt szeptember óta?
– Ha Roberto marad, más lett volna minden, de persze nála sem játszottam sokat. Hosszú távon szeretett volna valamit felépíteni, s ha erre adtak volna neki esélyt, én is maradok, mert talán egyre jobban megértettem volna őt. Aztán jött a török edző, sokaknak ismeretlen, és noha odatettem magam, azt csináltam, amit kért, alig kaptam tőle esélyt.

– Hogyan viselte mindezt?
– Nyilván mást vártam, de rengeteg tapasztalatot szereztem ez alatt a néhány hónap alatt is. Minden nap hozott valami újat az eddigi életemhez képest, fura volt, hogy nincs velem a család, a barátom, hogy a mindennapokban egyedül kell boldogulnom, még szerencse, hogy Virág sokat segített és velem volt. Ha újrakezdhetném, nyilván vannak dolgok, amiket máshogy csinálnék, de így, hogy Franciaországban folytatom, könnyebben le tudtam zárni a történteket, s nem gondolom, hogy ettől kevesebb lennék. A legfontosabb, hogy magamban a helyére tettem a történetet.

– Elgondolkodott azon, hogy visszatérhetne Szekszárdra is?
– Mivel elindultam ezen az úton, nem akartam feladni, csak mert elsőre nem úgy sült el, ahogy terveztem. Nem tudom, jól döntöttem-e, de ezt éreztem helyesnek. Telefonon beszéltem a francia edzővel, tudja, miért engem választott, én is tudom, mit vár el tőlem. Bízom benne, hogy gyorsan megy a beilleszkedés, karácsony után utazom ki és csatlakozom a csapathoz.

– Mennyire viselték meg a történtek?
– Jól vagyok lelkileg, akik fontosak, azoknak a véleménye számít, de akaratlanul is szembejön a kritika... Sokan állítanak és gondolnak valamit, de én tudom, mi az igazság. Fontos, hogy úgy tudtam eljönni, nem maradt bennem rossz érzés. Sokáig nem akartak elengedni, de a bajnokságban alig játszottam. Edzésen sem éreztem, hogy bíznának bennem, s azt sem, mit is akar az edzőm. Az Euroligában jutott néhány perc és kész, de ennyi idő alatt nem tudom felvenni a ritmust. Megbeszéltük, megígérték, hogy több lehetőséget kapok, de nem úgy lett. Ezután jeleztem, hogy akkor inkább máshol folytatnám, mert játszani szeretnék. Érdekes, hogy az utolsó pillanatig küzdöttek értem, ezzel megnehezítették az eljövetelt, s közben néhányan a csapatból kiálltak mellettem, ami jólesett.

– Hezitált?
– Nem, mert döntöttem, ezután már nem volt visszaút. Több rossz napom volt, mert nem kaptam magyarázatot, miért nem játszom. Nem mondták, hogy elégedetlenek velem. Aztán megegyeztünk, elköszöntem mindenkitől korrekt módon, a csapattársaim azt mondták, olyan helyre menjek, ahol megbecsülnek. Azóta jól vagyok, itthon vagyok Felsőnánán, megvettem apunak a karácsonyi halászléhez a pontyot, s a zombai általános iskolában edzhetek, amikor akarok, ezt külön köszönöm.

– Mit tud a Carolóról és a francia bajnokságról?
– Fizikailag kemény, de én szeretem a kihívásokat. Hiányzik a meccsrutin, éhes vagyok a játékra, alig várom, hogy elkezdjem a munkát a csapattal.