Kiss Virág: Bízom benne, hogy jó eredményeket hoz az új korszak

– Nyugalmas hazaúton vannak túl?
– Hosszú volt, hétfő este nyolc órakor indultunk Ruandából, szerencsére sehol sem késett a járatunk. Most, kedd délután még buszozunk vissza Bécsből, szóval nem volt rövid út, de épségben hazaértünk, ez a legfontosabb – mondta a Nemzeti Sportnak Kiss Virág, az afrikai világbajnoki előselejtezőt megnyerő magyar válogatott All Star-centere.

– Mekkora volt az „ereszd el a hajam” a vasárnapi diadal után?
– Nem olyan nagy, kicsit megünnepeltük azért a sikert, ami hatalmas dolog, korábban nemigen nyertünk FIBA által szervezett tornát. Persze gondolni kellett a másnapra is, hiszen utaztunk haza.

– Kigali mostantól kedves hely lesz a szívének?
– Nagyon sokat adott, sokat láttunk, jó volt egy kicsit megtapasztalni valami egészen mást. Hétfőn jutott lehetőség nagyobb sétára, nehezebb körülmények közt élő emberekkel is találkoztunk, ez is fontos volt. A meccsekből is profitáltunk, megvalósítottuk, amit kitűztünk magunk elé, hogy minden mérkőzésen változtassunk, javítsunk valamiben. A februári olimpiai selejtező után ez jobb szájízt adott, jó lesz így folytatni az Európa-bajnoki selejtezőt.

– Az első mérkőzés a csapatnak és önnek sem sikerült jól. Nehéz volt kilábalni a gödörből?
– Összességében az elmúlt fél év nem volt könnyű az olimpiai selejtező óta, nekem ott volt még a 3x3-as selejtező is… Nem stresszeltem rá az első meccsre, így alakult, először játszottunk afrikai csapat ellen, Szenegálnak más a játékstílusa, mint amit megszoktunk, más fizikumúak a játékosai, ezen meglepődtünk. Velük kezdtünk és végeztünk, ez foglalta keretbe a tornát, és pozitív, hogy megmutattuk, rövid időn belül is milyen sokat tudunk változtatni, felkeményedni. Erre van szükség bármilyen tornán, hamar ki kell jönni a gödrökből és kezelni a nehézségeket.

– Hogyan jellemezné az új szakmai stábot?
– Völgyi Peti az elején felépített egy taktikát, bármelyik mérkőzésen is játszottunk, ebben hitt, és a csapat ezt elfogadta maximális bizalommal, ez volt az egész kulcsa. Ha rosszabb meccsünk volt, gyengébb periódusunk, akkor is mindig tartottuk magunkat ahhoz, amit felvázolt a stáb, vittük végig negyven percen keresztül, és meglett az eredménye. Nagyon alaposak voltak az edzők, sok egyéni videónk volt, edzéseket is visszanéztünk, ami sokat segít, fontosak a pozitív és negatív visszajelzések egyaránt, így tudunk fejlődni. Csapatszinten is sokat videóztunk, érezni a pozitív változást, bízom benne, hogy nagyon jó eredményeket hoz az új korszak.

– Ad ez a tornagyőzelem egy kis megnyugvást önnek az év korábbi két, már említett elképesztően peches és fájdalmas válogatott eseménye után?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy igen. Kicsit enyhíti a fájdalmat, de kell még idő, hogy teljesen elengedjem.

– Mit szólt ahhoz, hogy a selejtezőben minket éppcsak kiejtő Németország nyerte meg az olimpiát 3x3-ban?
– Láttam a kereteket, nyilván mindenkinek van elképzelése arról, ki lehet a legerősebb, ám egy ilyen tornán bármi megtörténhet. Örültem a németek győzelmének, ahogy játszottak a selejtezőn, a Women Series-tornákon, látszott, nagyon jó csapatuk van, nem olyan, amelyik tele van szupersztárokkal és összerakták őket az olimpiára, hogy nyerjék meg. Kemény munkát raktak bele évek óta, megérdemelték az aranyérmet, ráadásul európai együttes. Boldogabb lettem volna, ha mi jutunk ki Párizsba és nem a németek, így alakult, ez is ad motivációt a következő négy évre, hogy igenis ott kell lennünk, ott van a helyünk!

– Amiről az Origo videójában beszélt, fontos témát feszeget. Szoktak egymás között bosszankodni a negatív, akár trágár hozzászólásokon, megjegyzéseken?
– Nem mondanám, hogy bosszankodunk, de akarva-akaratlanul visszajutnak hozzánk. Amennyire tudjuk, próbáljuk limitálni, mert senkinek sem esik jól a bántás, és hatványozottan igaz ez egy női sportolóra. Tudjuk, ki mennyi munkát tesz bele, és ezekben a kommentekben annyi személyeskedés van, ami nem méltó, nem ezt érdemeljük. Mindenkinek lehet véleménye, ám minden sportoló, legyen az élsportoló vagy hobbi­sportoló, letesz valamit az asztalra, s ezt értékelni kellene. A mi csapatunk nagyon összetartó, bárkinek nehezebb vagy rosszabb napja van, segítünk egymásnak, ahol csak tudunk. Az olimpiai selejtező volt a végpont, azóta kerülünk minden platformot, amennyire lehetséges. Tudjuk, a helyén kell kezelni mindent az alapján, hogy ki mondja, mennyire lát bele, min megyünk keresztül. A legrosszabbak az utolsó vesztes meccset, az elbukott olimpiai szereplést követő negatív és bántó kommentek voltak, mert senki sem gondolt bele abba, nekünk mennyire fáj, hogy nem sikerült a kijutás.

– Kap néhány nap pihenőt, vagy egyből munkába kell állnia Győrben?
– Kapunk egy kis pihenőt, igen, hétfőn kell először edzenünk. Így is kihozta ebből a legtöbbet a győri stáb, mert mindjárt itt a szeptember, és össze kell csiszolódnunk a többiekkel. Nagyon örültünk ennek a néhány napnak, nagy szükségünk van a pihenőre, de nem esünk ki a ritmusból. Izgatottan várom az új környezetet, a közös munkát, kíváncsi vagyok, mit hoz az évad.

– Nem bánja, hogy a saját szavaival élve ismét visszabújik a burokba?
– Fogalmazhatunk így is, de nem így fogom ezt fel. Úgy gondolom, talán ez segít a karrieremen, ha teljesen visszabújtam volna a burokba, akkor Pécsre szerződöm. Tisztában vagyok vele, hogy nem ugyanolyan a bánásmód, mintha légiós lennék külföldön, de nem így akarok hozzáállni. Kitűzöm a célokat erre az idényre, kihozni belőle a legtöbbet egyéni és csapatszinten, fejlődni, amennyire csak lehet. Nagyon bízom benne, hogy olyan keret épült Győrben, amely magyar bajnokságot tud nyerni, tehát nem gondolkodom most úgy, amit említett, attól függetlenül, hogy hazatértem.