Juhász Dorka: Tanulságos második év volt

– Hogyan élte meg ezt a tényleg drámai, végletekig kiélezett, túlórába torkolló döntő összecsapást New Yorkban?
– Nem volt egyszerű elfogadni, feldolgozni, ahogy befejeződött a döntő az ötödik, New York-i meccsen − mondta a Nemzeti Sportnak adott exkluzív interjúban Juhász Dorka, az észak-amerikai női profi bajnokságban végül a története során először bajnoki címet szerző New York Liberty elleni döntőt elveszítő Minnesota Lynx 24 éves magasbedobója, aki a fináléban az ötből három meccsen lépett pályára, és összesen 21 percet játszott. − Mi is szerettük volna a gyűrűket, ám nem sikerült, pedig jó esélyünk volt győzni. Sajnos nem úgy jött össze a sorozat, ahogy szerettük volna, fájó ez a vereség, de tovább kell lépni, nekem pláne, hiszen azonnal jönnek az újabb kihívások.

– Mit gondol, megérdemelt a Liberty végső győzelme? Főleg annak tükrében, hogy Cheryl Reeve vezetőedző a hivatalos sajtótájékoztatón több ítéletet számonkért a bírókon. Elsősorban azt, amikor nem fújták le Breanna Stewart lépéshibáját, majd az ausztrál Alanna Smith szabályos blokkját szabálytalannak ítélték, amit aztán videón is megnéztek, de így is helybenhagyták az utolsó negyedben hat másodperccel a vége előtt hozott ítéletet. Emiatt felháborodásában még LeBron James, a Los Angeles Lakers szupersztárja is kifakadt az egyik közösségi oldalon…
– Én abban hiszek és úgy gondolom, hogy nem egy ítéleten múlik a mérkőzés végkimenetele. Voltak megkérdőjelezhető és vitatott fújások mindegyik találkozón, de egy kosármeccs negyven percig tart. Így is volt san­szunk, nem ezen múlt, de születhetett volna számunkra kedvező döntés is, ez tény.

– Utólag hogy érzi, ha több percet kap, nagyobb vagy kisebb esélyük lett volna megnyerni az ötödik összecsapást?
– Ezt nem tudom. Szerintem maximálisan kihasználtam azt az időt, amit kaptam, de igaz, nem játszhattam annyit a döntőben, mint amennyire számítottam vagy gondoltam. Próbáltam úgy hozzáállni, hogy azt kihasználjam, ami jut. Így is nagy élmény volt, hogy pályára léphettem a WNBA-döntőben, és úgy gondolom, főleg védekezésben tudtam hozzátenni a csapatom játékához. Elfogadom, hogy ez most így alakult.

– Vége a WNBA-nek erre az évre. Miként tekint vissza második idényére, ha összegezni kellene?
– Tanulságos második év volt. Más, főleg azért, mert újoncként jóval több játékpercet kaptam, több hibázási lehetőségem volt, de nem is jutottunk olyan messzire a rájátszásban, mint az idén. Sokkal komplettebb együttest alkottunk ebben az évadban, többet tanultam a csapattársaktól, több idő jutott az egyéni képzésre és a pluszmunkára, miután kevesebb időt tölthettem a pályán. Az idény első felében többet játszottam, a másodikban kevesebbet, ennek okát nem tudom pontosan. Emiatt másra kellett összpontosítanom, többet néztem a játékunkat kívülről, de így is sokat fejlődtem. Visszatérek az alapokhoz, ahhoz, hogy nagy dolog, hogy itt lehetek a WNBA-ben, ennek is örülök, és annak is, hogy hozzátettem a csapat teljesítményéhez. Szóval jó érzéssel tekintek erre az idényre, nyilván jobban örültem volna, ha aranyéremmel térek vissza Európába, de így is pozitív a kicsengése az évadnak.

– Mennyire siet vissza a Schióhoz?
– Már itt vagyok, néhány nappal a döntő után visszarepültem, hogy minél gyorsabban megszokjam az új időzónát, az új csapatot, de haza sajnos nem volt időm elmenni.

– Hogyan látja az olasz csapat eddigi teljesítményét, és mit gondol, mekkora változást jelent majd, hogy ön és a horvát Ivana Dojkic, aki a New York keretéhez tartozott, csatlakozik a kerethez?
– Jó csapat épülhet. Ivanával jövünk, de már velünk kiegészülve kell kialakulnia a csapatkohéziónak. Úgy látom, sok céltudatos, motivált kosaras van a keretben, akik fejlődni akarnak és szép eredményeket elérni. Az első közös edzéseken túl is vagyunk, jó a hangulat, szerintem tavaszra még erősebbek leszünk.

– Mennyire motivált az olasz bajnokságot és az Euroligát illetően?
– Mivel vesztes döntőből jövök, és jelenleg több a negatív élmény, ráadásul kevés játékidőt is kaptam, ezért extra motivációval kezdtem bele az itteni munkába. Sajnos nincs pihenőidőm, de talán könnyebb is így túllépni a finálé elvesztésén… Várom a második európai évadomat, s azt is, hogy alig több mint egy hét múlva a válogatotthoz csatlakozzak.