Ruff-Nagy Dóra: Készen állok az erős visszatérésre

– Felépült már a tavalyi oldal- és keresztszalag-szakadásából?
– Igen, teljesen felépültem. A sérülés után hosszú, de nagyon tudatos rehabilitációs folyamaton mentem végig, folyamatosan szoros együttműködésben dolgoztam az orvosommal, a gyógytornászommal és az erőnléti edzőmmel. Lépésről lépésre visszanyertem a stabilitást, az erőt és a mozgásbiztonságot, és ma már ugyanúgy terhelhető vagyok, mint a sérülés előtt. Sőt, a felépülés során több területen is erősebb lettem, mert rengeteget fejlődtem mentálisan és fizikailag is. Jelenleg teljes értékű munkát végzek, és készen állok az idény kihívásaira.

– Mennyire volt húzós a pályán és azon kívül végigélnie a legutóbbi, elég gyászos győri évadot?
– Egy sportolónak nemcsak akkor kell ott lennie, amikor minden klappol, hanem a nehéz időszakokban is. Ez az idény ilyen volt. Az évad közben sérültem meg, és hirtelen kívülről kellett néznem a dolgokat. Nehéz volt, hogy nem tudtam a pályán segíteni, miközben láttam, hogy a csapatnak voltak problémái és szükség lett volna rám. Ugyanakkor próbáltam támogatni a lányokat, a lehető legtöbb időt velük tölteni, amit a rehabilitációs időm megengedett. Sokat tanultam ebből az egy évből, és végül erősebben jöttem ki belőle — most már teljesen felépülve, új lendülettel készülök a következő idényre.

– Már a 2012-es bajnokcsapatban is szerepelt. Nehéz volt a búcsú?
– Természetesen nem volt könnyű. Ha nem is egyhuzamban, de csaknem egy évtizedet játszottam Győrben, a karrierem több mint felét itt töltöttem, és ez idő alatt ez a város lett az otthonom. Itt élek, itt van a családom, itt nőttem fel játékosként és emberként is. Egy ilyen közegtől búcsút venni érzelmileg sosem egyszerű, de hálás vagyok mindenért, amit ott kaptam.

– Amiatt van hiányérzete, hogy azon kívül semmit sem nyert a klubbal, noha hosszú éveken át versenyképes kerete volt?
– Van bennem hiányérzet, hiszen mindig az aranyérem a cél, és sokszor közel voltunk a nagy eredményekhez. Ugyanakkor a pályafutásomat nem kizárólag a trófeák alapján értékelem: rengeteget fejlődtem, sok fontos időszakot éltem meg, és ezek legalább olyan meghatározóak nekem. A hiányérzet inkább előrevisz, hogy máshol érjek el olyan sikereket, amelyekért ennyit dolgoztam.

– Igaz, hogy marasztalták, de gyakorlatilag ingyen kellett volna játszania?
– Erről inkább nem beszélnék, mert ez szerintem a klub és köztem maradó magánügy. A lényeg számomra az, hogy most új fejezetet kezdek, és erre szeretnék koncentrálni.

– Milyen reményekkel igazolt Szekszárdra?
– Olyan helyet kerestem, ahol új lendületet kaphatok, és hozzá tudok tenni a csapat teljesítményéhez. Szekszárdon azt éreztem, hogy számítanak rám, bíznak bennem, és fontos szerepet szánnak nekem. Szeretnék stabilan teljesíteni, segíteni a csapatot, és bizonyítani, hogy készen állok az erős visszatérésre.

– Még mindig elég fiatal, harmincegy éves. Szeretne új lendületet adni a karrierjének?
– Igen, mindenképp. Az elmúlt időszakban mentálisan nagyon megerősödtem, sokkal tudatosabb lettem, és ez új lendületet ad a pályafutásomnak.

– Lát esélyt arra, hogy maradandót alkossanak ebben az évadban?
– Természetesen. Úgy érzem, jó közegbe kerültem, ahol adva van a munka, a hozzáállás és a csapaton belüli összhang is. Ha mindenki beleteszi a munkát, szerintem igenis nagy dolgokat érhetünk el ebben az idényben.