A DÖNTŐ HARMADIK MECCSÉNEK LEGFONTOSABB KÉRDÉSE egyértelműen az volt kedd este Szombathelyen, hogy melyik együttes játékosainak vannak erősebb kötélből az idegei. A címvédő a tavalyi fináléban a Szolnoki Olajt üldözte – az ötödik találkozóig a piros-feketék kerültek kétszer előnybe –, majd Váradi Benedekék idegenben győzve lettek bajnokok, s mutattak óriási lelki erőt azzal, hogy az aranycsata utolsó meccsén sem remegett meg a kezük és ingott meg a hitük, volt bennük mersz és vagányság. Idén viszont a sárga-feketéké a pályaelőny, amelyet szerettek volna megtartani, de ugye a szombati történések is bizonyították, igenis előfordulnak kisebb csodák egy fináléban, s hogy hiába uralja egy gárda a mérkőzést, ha a végjátékban az ellenfélnél akad egy szenzációs teljesítmény. Ez a produkció Ferencz Csabától érkezett, a Körmend a 37 éves bedobó utolsó másodpercben szerzett döbbenetes hárompontosával feliratkozott az eredményjelzőre, és ugye kiegyenlített.
Ami azért is volt bravúr, mert mindezt legeredményesebb pontszerzője, az amerikai Kamau Stokes nélkül tette, aki térdsérülése miatt kihagyta a meccset. A kis karmester kedden csereként 75 másodpercet volt a parketten az első félidőben, ami azt sugallta, még messze nem egészséges, de aztán fordulás után már 15 percet játszott, s nem is akárhogyan...
Két könnyű hazai kosár nyugtatta meg a sárga mezeseket, akik dinamikusan kezdtek, és 12–5-re megléptek az elején, ám ennek ellenére sem volt semmi jele az idegességnek a vendégeken, sőt, inkább a sárga mezesek tűntek feszültnek, Perl Zoltán például az első negyedben hatból három büntetőt is kihagyott. Amikor Ferencz betörése közben kicsúszott a kezéből a labda, roppantmód kárörvendett a hazai publikum – ez is mutatta, mennyire fájhatott a szombathelyieknek az előző találkozó végjátéka... A Falco a körmendi mérkőzésen mindössze tíz büntetőt dobhatott, ezt nehezményezték is a vezetői, most viszont már az első negyedben 14-et, amire meg a vendégkispadnál csóválták a fejüket. Egyébként 18 személyi hibát fújtak be a bírók tíz perc alatt, vagyis nagyon alacsony volt a faulthatár. Jalen Henry dobott gyors egymásutánban tíz pontot, majd Wesley Gordon ziccerével először vezetett a Körmend a 12. percben, erre egy 8–0-s etappal felelt a Falco.
Stokes és Marvin Clark csevegett perceken át a felezővonalnál a nagyszünetben, talán arról, hogy a Falco triplázása továbbra is pocsék volt (0/8), de a félidőben így is kilenc ponttal vezetett a vendéglátó. Más kérdés, hogy a végeredményt már ténylegesen befolyásolta a végére a szombathelyiek 14%-os hárompontos-mutatója. A három jó kísérletből az egyik Váradié volt a második félidő elején, majd Boris Barac 20 másodpercen belül dobott ziccerei után már 14 pontos hazai előnyt regisztrálhattunk a 22. percben. Talán ekkor elhitte a címvédő, hogy elkapta a kihívót, de óriásit tévedett, mert ezután lendült igazán játékba a vendéggárda. Stokes tripláival duplányira jöttek fel a körmendiek a 29. percben, s ahogy közeledett a találkozó vége, úgy nőtt a feszültség a parketten, ez elsősorban a dobások minőségén, a vitatkozásokon, no és a reklamálások növekvő mennyiségén látszódott.
Az utolsó percben a szerb Sztefan Szavics dobott gyilkos triplát – Ferencz már nem volt a pályán, mert kipontozódott. Ekkor már a Körmend vezetett, s noha még egy oldalbedobást is elbaltázott, nyert, mert 75–77-nél Perl elrontotta negyedik büntetőjét is, majd Benke Szilárd is rosszul célzott távolról, végül pedig három mínusznál Boris Barac érthetetlen módon nem triplát, hanem ziccert dobott. A legutóbbi bajnoki címét 2003-ban szerző Körmend így egy győzelemre került a klub negyedik aranyától, ennek megszerezésére először pénteken lesz lehetősége, hazai pályán. 78–81
FÉRFI KOSÁRLABDA NB I
DÖNTŐ, 3. MÉRKŐZÉS
FALCO-VOLVO ALPOK AUTÓ SZOMBATHELY–EGIS KÖRMEND 78–81 (23–20, 19–13, 19–23, 17–25)
Szombathely, 3070 néző. V: Kapitány, Győrffy P., Ádám
SZOMBATHELY: Váradi 11/3, SOMOGYI 8, BENKE 12/3, Golomán 6, KELLER Á. 8. Csere: Perl 10, BARAC 14, Clark 5/3, Hawkins, Kovács B. 4, Verasztó. Edző: Milos Konakov
KÖRMEND: WHITE 15, Takács K., Szavics 8/6, DURÁZI 13/9, GORDON 16. Csere: Kiss M., HENRY 15/3, Ferencz 2, STOKES 12/6. Edző: Andonisz Konsztandinidesz
Az eredmény alakulása. 4. perc: 6–5. 6. p.: 16–10. 11. p.: 23–24. 13. p.: 29–24. 17. p.: 38–31. 20. p.: 42–33. 22. p.: 49–35. 28. p.: 55–53. 30. p.: 61–56. 34. p.: 67–62. 37. p.: 72–65. 39. p.: 75–77
Kipontozódott: Golomán (34. p.), Henry (34. p.), Ferencz (37. p.), Keller Á. (40. p.)
Az egyik fél harmadik győzelméig tartó párharc állása: 2–1 a Körmend javára
MESTERMÉRLEG
Milos Konakov: – Hosszú időn át előnyben voltunk, megcsináltunk mindent, amit megbeszéltünk, mégis kikaptunk. Viszont ismét roppant gyengén dobtunk távolról. Megint egylabdás meccset buktunk el, noha a hajrában is volt tiszta dobásunk és lehetőségünk, hogy a magunk javára fordítsuk az eredményt. Még nincs vége a döntőnek!
Andonisz Konsztandinidesz: – Ismét döntőhöz méltó összecsapást vívott a két csapat. Tudtuk, milyen nehéz Szombathelyen nyerni, de azt is tudtuk, hogy nyernünk kell itt, ha bajnokok akarunk nyerni. Fontos győzelmet arattunk, de óva intenék mindenkit az elbizakodottságtól: még nincs vége a finálénak. A Falco rutinos, erős csapat, kőkemény meccsre van kilátás pénteken. Mi már nem akarunk visszajönni Szombathelyre, és ezért mindent meg is teszünk!