Kicsit olyan érzése volt az embernek a matosinhosi sportcsarnokban a világbajnoki selejtezősorozat első mérkőzése előtt, mintha falunapon lenne, ahol a szervezők és a konferanszié mindent megtesz annak érdekében, hogy a megjelent nem túl nagy létszámú közönség igazán jól érezze magát, de igazából egyetlen produkció sem hozza lázba a nézőket. Hiába mozgott jól a tánckar, a kabalaállatok, a hiúzok is eredménytelenül mutogatták fel a tapstáblát, a bemondó feleslegesen emelte a hangsúlyt, a pálya sarkaiban elhelyezett négy füstgép meg elég gagyinak tűnt ilyen körülmények között.
S bár az első negyedben megduplázódott a szurkolók száma, a hangulat nem változott, elsősorban azért, mert a magyar csapat csendesen tartotta a termet szép akcióival. Eilingsfeld János az első tíz percben nyolc pontig jutott, a paksi erőcsatár nagyszerűen lépkedett be az alapvonalon, de a másik magas embert, Keller Ákost is megtalálták a labdák. A 8. percben Perl Zoltán duplájával már tíz ponttal vezettek a mieink.
Kár, hogy ekkor kissé megváltozott valami, a portugálok éltek a játékvezetők szimpátiájával, és a támadólepattanókat is jól szedték, így zárkózni kezdtek. A hangulat is a tetőfokára hágott, mintha megérkezett volna az est sztárvendége, aki szenvtelenül nyomja le a harmincperces hakniját. A második negyed elején két pontra zárkóztak a hazaiak, ekkor Pór Péternek időt kellett kérnie, és a magyar csapat a fontos kosarakat szerző Perl vezérletével állandósította előnyét, és a félidőben ötpontos fórral térhetett be az öltözőbe.
A magyar válogatott aztán gyorsan lehűtötte a kedélyeket, Vojvoda Dávidot hagyták szabadon dobni, Keller és Eilingsfeld is zsákolt, a túloldalon meg nem nagyon volt válasz, 16 ponttal vezetett már a vendégcsapat.
És egészen a negyedik felvonás közepéig úgy is tűnt, ez egy sima mérkőzés – aztán lanyhult a mieink figyelme, a portugáloknál pedig amit eldobott Diogo Brito, az bement, két és fél perccel a vége előtt csak két pont volt a mieink előnye. Végül a falunapi hangulat szinte fesztiválivá változott, csak éppen Perl Zoltán tett arról, hogy korán véget érjen a buli: a Falco hátvédje a hajrában bevágott egy triplát és egy duplát, illetve két büntetőt, és nem a hazai, hanem a magyar csapat ünnepelhetett.
Nem csak a győzelmet, hanem a mérkőzés után Hermann Jánost, a népszerű „Dongót”, a válogatott masszőrét, aki a meccs napján töltötte be 62. életévét.
FÉRFI KOSÁRLABDA, VILÁGBAJNOKI SELEJTEZŐ
E-CSOPORT, 1. FORDULÓ
PORTUGÁLIA–MAGYARORSZÁG 75–81 (15–20, 18–18, 16–23, 26–20)
Matosinhos, 1000 néző. V: Liszka (lengyel), Matejek (cseh), Vitkauskas (litván)
PORTUGÁLIA: Barbosa, Voylso, Amarante, QUEIROZ 13/3, BOROVNJAK 16. Csere: Ventura 5, BRITO 15/12, Monteiro 8, Bastos 8/3, Delgado 7, Amiel, Grosso 3/3. Szövetségi kapitány: Mario Gomes
MAGYARORSZÁG: Váradi 6, VOJVODA 17/9, Benke 2, EILINGSFELD 15, KELLER Á. 15. Csere: Karahodzsics, PERL 19/3, Ferencz, Filipovity 7, Somogyi. Megbízott szövetségi kapitány: Pór Péter
Az eredmény alakulása. 3. perc: 2–4. 5. p.: 4–10. 8. p.: 8–18. 13. p.: 22–24. 16. p.: 24–30. 19. p.: 30–36. 21. p.: 33–43. 26. p.: 36–52. 28. p.: 44–54. 32. p.: 55–63. 33. p.: 55–68. 37. p.: 64–72. 39. p.: 70–72
MESTERMÉRLEG
Mario Gomes: – Benne volt, hogy esetleg megnyerjük a mérkőzést, de megérdemelték a magyarok a győzelmet. Meg kell tanulnunk egész mérkőzésen ugyanazzal az intenzitással játszani, végig magas szinten védekezni.
Pór Péter: – A jelenlegi viszonyok között minden idegenbeli siker nagyon értékes. Harmincöt percig kiválóan dolgoztak a fiúk, védekezésben és támadásban is szépen játszottak. Utána jött egy hullámvölgy, amikor Brito mindent bedobott, de a lényeg, hogy végül nyertünk, fontos volt így kezdeni a sorozatot.
A csoport másik mérkőzésén
Franciaország–Montenegró 73–67 (13–22, 25–16, 11–18, 24–11)