Diszkvalifikációs botrány: férfiak a pályán a női válogatottban!

Mondhatni, közkívánatra, mindenesetre zavarba ejtő percek állnak előttünk. A Kötényblog felvette a gumikesztyűt, és testüregmotozást tartott, hogy tisztázhasson egy régóta keringő urban legendet – vajon igaz-e, hogy bizonyos női válogatottakban álruhás férfiak játszanak, vagy csak szimplán van, akivel Természetanyánk csúnyán kitörpölt? Lássuk a menyasszony tökét, friss és ropogós kizárással szolgálhatunk.Mondhatni, közkívánatra, mindenesetre zavarba ejtő percek állnak előttünk. A Kötényblog felvette a gumikesztyűt, és testüregmotozást tartott, hogy tisztázhasson egy régóta keringő urban legendet – vajon igaz-e, hogy bizonyos női válogatottakban álruhás férfiak játszanak, vagy csak szimplán van, akivel Természetanyánk csúnyán kitörpölt? Lássuk a menyasszony tökét, friss és ropogós kizárással szolgálhatunk.

Tartja magát a legenda a zsinat kellős közepén megszülő pápáról (VIII. János, aki Joan), Mona Lisáról, aki kezdetben férfi volt, aki Thaiföldön jár, sose tudhatja, hogy (szex)istennő akadt-e a horgára vagy ladyboyjal van dolga – Caster Semenya meghurcolása óta pedig már nem lepődünk meg semmin.

A magyar köztudatba NDK úszónő terminusként beépült jelenség szerint nem új keletű dologról van szó: amióta létezik sport, léteznek teljesítménynövelők, ám az évszázadok során a ginzenget (Ázsia) és az arany chiát (Dél-Amerika) felváltották a szteroidok és egyéb mesterséges anyagok, s elszabadult a pokol. Gondoljunk csak Heidi Krieger 1986-os Európa-bajnok súlylökőre, akin annyira komoly elváltozásokat okozott a mérhetetlen dopping, hogy 1997-ben férfivá operáltatta magát, így lett belőle Andreas.

Heidi/Andreas Krieger

Semenya esete ismét erre a kínos témára irányította a figyelmet, s bár bizonyos sportágakban nem kérdés a dopping, maximum annak módja az, a női futball mindeddig nem tartozott a szétkokszozott szakágak közé. Eddig. Egy afrikai ország hirtelen felemelkedése a sportban ugyanis hatalmas biznisz. Valakiknek legalábbis. Míg a gyerekeknek sokhelyütt az egyetlen kitörési lehetőség a futball, s éjt nappallá téve gyakorolnak, addig a szövetségek ennél profánabb módszerhez folyamodnak: ha nincs megfelelő képességű játékos, hát csinálunk!

Első megoldásként ott a fent említett dopping: egészen addig nyomni a (sokszor gyanútlan) sportolóba a cuccot, míg el nem éri a „még éppen nőnek számít” stádiumot, kitolni képességeit a két nem közötti határon túlra. A másik – ennél sokkal pofátlanabb – módszer pedig az, ha beeresztenek néhány fiút a lányok közé.

Hogy ezek közül mikor melyik történik, az szinte megítélhetetlen, ugyanis Afrikában sokszor még egy-egy játékos nevét is többféleképp jegyzőkönyvezik, csak a Jóisten a megmondhatója, hányszor élnek vissza ezzel a „szegény fekete kontinens, olyan elmaradott” kártyával.

Na de ne kerülgessük a forró kását, mondjuk ki nyíltan: Egyenlítői-Guinea csapatáról beszélünk. Ez az apró ország összlakosságát tekintve három Debrecennek felel meg, s mégis ott van a vb-n. Meseszép. Persze elég kicsit átruccanni Ghána vagy Kamerun irányába, és egész más véleményeket hallhatunk erről: nevezetesen azt, hogy a közép-afrikai ország szövetsége szemérmetlen csaló.

2008-ban röppentek fel az első hírek arról, hogy aki csajozni akar, az ne Egyenlítői-Guineába menjen, mert a női válogatott alapján sírva fog hazaúszni az óceánon át, az igazi botrány azonban 2010 nyarán, a női Afrika-kupán robbant ki, amikor is (a pletyka szerint egy szöglet utáni tömegjelenetben) kiderült, hogy töke van a menyasszonynak. Kapásból háromnak. Az Ugly Sistersnek csúfolt Bilguisa és Salimata Simpore mellett szó volt bizonyos Genoveva Ayong Manról (írják Ayongmannak is), ám itt mindjárt előjön a harmadik világ-effektus: a válogatott jelenlegi kapitánya Genoveva Anonman, írtunk is róla, Németországban, tehát jól dokumentált helyen játszik, nyilvánvalóan nem férfi – Ayongman nevű játékosról csupán egyetlen, kétes minőségű fotó terjed a neten (közel sem biztos, hogy ő van rajta). Ha volt is tehát ilyen nevű játékos, mára nyoma sincs a válogatott keretben, de még a Föld színén se nagyon.

Bilguisa Simpore

Mint ahogy a Simporéknak se: miután Ghána Fekete Királynői (ez a női válogatott beceneve) közül kettő, Florence Okoe és Diana Ankomah hivatalosan is panaszt tett az Afrikai Labdarúgó Szövetségnél, hónapokra eltűntek a futballpályákról. Három éve Kamerun és a Banyana Banyana, azaz Dél-Afrika női válogatottja kürtölte tele ugyanezzel a sajtót, akkor azonban a dolog elsikkadt – vagy még inkább eltussolták.

Salimata Simpore

Amikor azonban a vb-kijutás miatt minden szem Egyenlítői-Guineára szegeződött, számtalan fotó készült az addig meglehetősen aluldokumentált csapatról, a svindlinek véget kellett vetni. Ayongman volt, nincs, a Simporék pedig néhány napja hivatalosan is beismerték: viszonylag ritkán van szükségük tamponra. Egy évvel ezelőtt pedig a Szövetség még kötötte az ebet a karóhoz, hogy a két fiatalember nő. Nos, hogy ki hazudik, az nyilvánvalóan sohasem fog kiderülni, Egyenlítői-Guinea női csapata előbb jutott ki a világbajnokságra, mint a férfi, s kár volna elvitatni tőle a tornán mutatott pompás játékot. A 2012-es olimpiai selejtezősorozatból azonban kizárta őket a FIFA (Nigéria szövetsége legalábbis pár órája tett bejelentést, mely szerint Egyenlítői-Guinea helyett Kamerunnal játszanak selejtezőt. Pazar időzítés, hadd pukkadjon a vb-résztvevő.).

A fotókat elnézve mindenesetre el kell ismernünk, nem zörög a haraszt, ennyire azért csak nem lehet szemét Természetanyánk.

Némi adalék a történethez: a közép-afrikai sajtót szemléztem, amikor rábukkantam erre a fotóra: Ghána és Egyenlítői-Guinea futballszövetségeinek vezetősége a tavalyi kupadöntő előtt. Hogy milyen tisztséget tölt be a testes hölgy, azt sajnos nem tudjuk, azt viszont igen, hogy a táska, ami a kezében van, egy eredeti HermèsBirkin, amihez celebek között is csak kiválasztásos alapon, több éves várólista kibekkelésével lehet hozzájutni, s az ára cirka 35 millió forint körül mozog. Elég jó biznisz lehet tehát az afrikai női futball, mi itt, Magyarországon valamit igen rosszul csinálunk.

Na de térjünk vissza a nemileg kissé jobban követhető tegnapi meccsekhez! Japán iskolajátékkal 4-0-ra gyalulta le a penetráns szarul játszó Mexikót, az utolsó találatot hozó akció olyan gyönyörű és precíz volt, hogy beleremegett a szívünk a gyönyörűségbe. Sawa megszerezte a vb első mesterhármasát, a mámorba csak a helytelenül lesnek ítélt negyedik japán gól (amivel tehát 5-0 lett volna) rondított bele némiképp.

Este Anglia hozta a formáját, Új-Zéland 18. percben szerzett vezető gólja után indokolatlan kóválygást mutatott be körülbelül negyven percig, amikor is Jill Scott nagy nehezen kiegyenlített. Ugyan Clarke góljával végül nyertek az angolok, nemigen győztek meg senkit a mutatott játékkal, s ez bizony, mondjuk Japán játékával összevetve lepkefing.

Ma kettőkor kezdődik az Észak-Korea-Svédország (streamen legalábbis, közvetítés ugyanis csak 20:00-kor), érkezik az isteni Lotte, hattól pedig USA-Kolumbia, ahol nem kérdés, ki az esélyes – ez azonban ezen a tornán eddig nem sokat számított.