Solo sokkoló sztorival búcsúzott

Megtörtént, amire senki sem számított: Hope Solo kiesett a Dancing With The Stars-ból. Ez volt azonban a legkevésbé érdekes az elmúlt hét vele kapcsolatos eseményeiből, ugyanis amellett, hogy beszólt a zsűrinek, beinjekciózva tudta csak vállalni a szereplést, és a műsorban elmesélte családja egészen megdöbbentő történetét.Megtörtént, amire senki sem számított: Hope Solo kiesett a Dancing With The Stars-ból. Ez volt azonban a legkevésbé érdekes az elmúlt hét vele kapcsolatos eseményeiből, ugyanis amellett, hogy beszólt a zsűrinek, beinjekciózva tudta csak vállalni a szereplést, és a műsorban elmesélte családja egészen megdöbbentő történetét.

Talán nem is meglepő, ha ezzel indítom, magyarul nem írta meg még senki, ráadásul a DWTS-ben újabb részletekkel egészült a sztori, ami egyébként eddig sem volt tündérmese.

Hope Solo apja vietnámi veterán volt, aki sohasem tudta teljesen feldolgozni azt, amit a háborúban látott. Már a gyermekkora is hányatott volt, egy gyermekotthonban nőtt fel Bronxban, ami nem épp ideális hely a magányos gyermekek számára. Az olasz származású férfi ennek ellenére kikerült a gettóból, családot alapított, és egyszerűen imádta a gyermekeit. A gondok akkor kezdődtek, amikor visszatért Vietnámból, és házassága megromlott. Amikor felesége benyújtotta a válópert, Hope édesapja fogta a gyerekeit, és tulajdonképpen elrabolta őket: édesanyjuk napokig nem tudta, hová vitte a férfi a gyerekeiket. Végül a rendőrség nyomukra bukkant, az édesapát pedig börtönbe zárták.

Kicsi Hope az apukája nyakában

Évekkel később Hope épp egy meccsről tartott hazafelé, amikor egy hajléktalan férfit pillantott meg – a saját apját. Odament hozzá, és beszélgetni kezdtek. Kiderült, hogy a börtön után a férfi önkéntes száműzetésbe vonult egy közeli erdőbe, ahol sátorban "lakott", hajléktalanként élt. Hope hiába ajánlott neki számtalanszor pénzt, lakhelyet, a férfi sohasem fogadta el. Néhány hónappal a halála előtt Hope-nak sikerült ugyan rávennie, hogy elfogadjon egy helyet egy veteránoknak fenntartott otthonban (a családjához egyáltalán nem akart visszatérni), ám 2007-ben, néhány héttel a világbajnokság előtt a férfi meghalt.

Hope így beszélt az édesapjáról:

„Tudom, hogy furcsán hangzik, de az apám volt a példaképem. Sokszor kimentem hozzá az erdőbe, vittem meleg kaját, és miközben ettünk, ő mutogatta nekem a fákat, a madarakat – boldog volt attól is, hogy énekelnek. Bármi képes volt boldoggá tenni őt, és ezt a hozzáállását nagyon szerettem volna eltanulni tőle. Onnantól, hogy újra találkoztunk, minden egyes meccsemen ott volt. Ott állt a lelátón szélben, esőben, mindig, és éreztem, hogy mennyire büszke rám. Ő volt az első edzőm, neki köszönhetem azt, ahol tartok, és a családi nehézségek keményítettek meg annyira, hogy ide juthassak.”

Ezek után kissé ugyan profánnak tűnik, de azért megmutatom a versenyszámokat is: elsőként egy paso doble, végül egy szexiargentin tangó, ez utóbbi sokkal jobban sikerült, bár aki a hegyes orrú cipőt Solóra adta, azt ütném péklapáttal (a zsűri bele is kötött, hogy nem spiccelt rendesen – nos, javaslom, próbáljon bárki hegyes orrú cipőben spiccelni).

Amint a videóból kiderül, Hope-nak hetek óta fájdalmai vannak az össze-vissza kapcsozott vállában, az orvos injekciókkal tömte, így sem sikerült azonban megoldani a dolgot.

Hogy a kiesés emiatt volt „megírva” a show történetében, vagy azért, mert Solo egy válogatott meccset kihagyott már a táncműsor miatt, azt nem tudni, mindenesetre derekasan helytállt, és a végén azért csak kinyögte, hogy a zsűri végig packázott velük. True story, néha legszívesebben rájuk borítottam volna az asztalt. Szép volt, Hope!