Dunaújváros: azért ez bravúr!

Igen ám, csakhogy vereség és vereség között akad némi különbség, mert addig, amíg a Dunaferr idei szereplése tulajdonképpen dicséretet érdemel (ne feledjük, a majdhogynem a bölcsőből és a járókából futballistává kinevezett újvárosi fiatalok igen furcsa, mondhatni szabálytalan gólokkal veszítettek két alkalommal is), a csabai alakulat ötösére nem lehet magyarázat.
Nem keresett magyarázatot a kudarcra Garamvölgyi Lajos sem, az edző csupán felhívta rá a figyelmet, hogy az elmúlt hét végéig csapata még nem látott füvet, így eléggé meglepődhettek a játékosok, amikor a megszokott vörös sártenger helyett itt-ott némi zöldet is felfedeztek a pályán. Ezért nem is akart a szakvezető büntetni, bölcsen belátta, hogy hiába akartak nagyon a futballistái, a téli felkészülést jelentő bukfencgyakorlatok ennyit tudtak kihozni az együttesből. Sőt, mivel a Békéscsaba csak Schindler Szabolccsal erősített, jókora hátrányból indult vetélytársaival szemben – nem számolva persze az átlagéletkorban mintegy tíz évet fiatalodott Dunaferrt… A két, roppant nehéz anyagi és pozícióbeli helyzetben lévő egylet csatáján így mindkét oldalról csakis a három pont megszerzése lehetett a cél – ahogy Garamvölgyi Lajos szemléltette a szituációt: "…nekünk mindegy, hogy a Dunaferr-rel vagy a Manchesterrel játszunk, győznünk kell”. Képzelhetjük, mi lett volna egy komolyabb együttes ellen, ha a nem éppen sztáralakulat hírében álló Dunaferr is hármat vághatott volna negyedóra alatt. Mert csak csodálkozhatott az ember, hogy mennyire belekezdtek ezek a szinte teljesen ismeretlen újvárosi legények, percenként tűntek fel Fekete Róbert felségterületén. Igaz, a tizenhatos előtt többször is nagyon rossz megoldást választottak, de amikor lövőhelyzetbe kerültek, akkor – elsősorban Buzás Attila révén – sokszor megugrasztották a csabai kapust. Az ellen bezzeg nem volt ilyen aktív, szűk fél óra alatt csupán Bánföldi Zoltán lövése érdemel említést, mert a felszabadításként előreküldött labda éppen hasba találta a tőle jó két és fél méterre álló Bujáki Józsefet.
Kétségtelenül pontos lövés volt, mi több, eredményes is: no, nem a kilőtt csabai maradt a földön, hanem a dühbe jött vendégek néhány másodperc múlva végre futballoztak is kicsit, Szoboszlai Imre nagy löketét alig tudta kitornászni Bita László. Fájdalom, Szoboszlai dicsérete is véges: rövidesen úgy ívelte fel egy szabadrúgásból a labdát, hogy harmincméteres körzetében nem volt egyetlen társa sem.
Ekkor mondta a lelátón ülő egyik csabai ifista: ez szörnyű.
Pedig a java még hátravolt. A teljesen kiábrándítóan futballozó (dehogy futballozó: a labdavezetést néhol szaladgálással kombináló…) Békéscsaba a félidő hajrájában két gólt is kapott, így a Dunaferr megérdemelten szerzett megnyugtató előnyt, amit a közönség vastapssal honorált.
Még egyszer hangsúlyozzuk: felállva tapsolt mindenki.
Emlékeznek még vajon, hogy mikor volt hasonlóra példa Dunaferr-mecs-csen?
A nagy-nagy boldogságnak pedig csak nem akart vége szakadni, elvégre szünet után is a hazai csapat irányított. A Békéscsabát csöppet sem zavarta, hogy a pofozógépnek tekintett Dunaferr otthonában néz egy kiadós verés elé, továbbra is ragaszkodott az első játékrészben bemutatott antifutballhoz.

Vitathatatlan, ezzel alaposan meg is lepte az ellenfelet. Elvégre az újvárosiak a második félidő elején védekezésre rendezkedtek be, ám mivel a csabai rohamok csak nem akartak érkezni, időnként támadtak a piros-fehérek is, és az egyik gyönyörű akcióból Nikolov Balázs máris háromra növelte az előnyt. A cserejátékosoknak magyarázó Garamvölgyi Lajos ekkor ült le kispadjára, és szomorúan csak legyintett egyet.
A szakember ennyit tehetett – de a csabai játékosok némelyike még ennyit sem produkált.
A vendégcsapat tagjai így véghezvitték azt a nem várt bravúrt, hogy a tavaszi szezonra úgymond leértékelt újvárosiak az utolsó harminc percet már végigszórakozhatták és mosolyogva hagyhatták ki helyzeteiket. Ezen a meccsen úgy is minden belefért – ha a hazaiak közül négyen-öten unalmukban uzsonnázni indulnak (négy órakor már illik elmajszolni a nagyi lekváros kenyerét), a lilák akkor sem jutottak volna el helyzetig. Mert ilyen szánalmas és szétesett Békéscsaba még nem sokszor kínlódott ebben a bajnokságban – csapat néhány napja ötöt kapott a Soprontól, most hármat a végén már csak játszadozó Dunaferrtől.
Ha szombatra nem javul hatalmasat a Békéscsaba, akkor az MTK ellen kinéz az újabb ötös.

Mestermérleg

Büszke vagyok a játékosaimra. Fegyelmezetten, taktikusan és szervezetten futballoztak, a találkozón minden labdáért megküzdöttek, és annak is örülök, hogy sokat javult a védekezés az utóbbi hetekben. A győzelem, azt hiszem, teljesen megérdemelt volt.
Gálhidi György, Dunaferr SE


Öröm volt nézni az újvárosi fiatalok hozzáállását, mert bebizonyosodott, hogy megéri bízni az ifjú tehetségekben. Nálunk viszont máris komoly gondok vannak, hiszen útnak indultunk a kiesés felé. Ha egy játékos nem érzi át egy ilyen mérkőzés fontosságát, akkor nagyon nagy baj van – ha átérzi, de csak ennyire képes, akkor sem jobb a helyzet. Itt tart ma a Békéscsaba: léket kaptunk, a hajó süllyedőfélben van…
Garamvölgyi Lajos, a Békéscsaba vezetőedzője

Percről percre

4. perc: Nikolov és Drobnjak kényszerítőzött a jobb oldalon, az utóbbi újvárosi labdarúgó már a vendégek tizenhatosán belül járva jobbról, tíz méterről, jobbal laposan kapura lőtte a labdát, de Fekete Róbert szögletre mentett.
6. perc: Drobnjak ezúttal előkészítőként és a bal oldalon tűnt fel: a középre ívelt labdáját Buzás hét méterről előrevetődve bólintotta a kapu bal sarka felé, ám Fekete Róbert ismét hárítani tudott.
18. perc: Csak Fekete Róberten múlott, hogy nem szerezte meg a vezetést a Dunaferr. Történt, hogy az amúgy is aktívan mozgó Buzás középről a büntetőterülen belülre ívelte a labdát. Lengyel nem érte azt el, a menteni igyekvő Bujáki fejjel próbált felszabadítani. A labda azonban a mélységből érkező Nikolov elé került, és ő egy csel után 13 méterről jobbal a kapura lőtt, ám a vendégek kapusa védeni tudott. A kipattanóra ugyancsak Nikolov csapott le, hét méterről, ballal gyengén lőtt kapura, s a csabai kapusnak nem okozott gondot a hárítás.
30. perc: Fél órát kellett várni az első komolyabb békéscsabai próbálkozásra, akkor Szoboszlai balról húzott középre, majd lövőtávolságba érve mintegy 17 méterről, jobbal kapura küldte a labdát, ám azt Bita szögletre öklözte.
35. perc: Sokadik helyzetéből megszerezte a vezetést a Dunaújváros. Lengyel nagyszerűen tartotta a labdát a vendégek tizenhatosa előterében, majd amikor a jobbról érkező Drobnjak is felzárkózott az akcióhoz, kitűnő ütemben szöktette a légióst, aki Bujákit megelőzve tíz méterről, ballal higgadtan helyezett a kiszolgáltatott Fekete Róbert mellett a kapu közepébe.
1–0
43. perc: Drobnjak ismét megvillant: a támadó ezúttal a bal oldalról egymaga tört a békéscsabai kapu felé (ebben segítségére volt Lengyel, aki rutinosan "elvitt” előle egy embert). A csabai védelem szétnyílt, és az így kínálkozó lehetőséget kihasználva Drobnjak középről, 17 méterről, jobbal a jobb alsó sarokba lőtte a labdát.
2–0
61. perc: Buzás továbbította a labdát Lengyelnek, aki csak araszolt a kapu felé, majd kitette a labdát Nikolovhoz, a középpályás senkitől sem zavartatva jobbal, 14 méterről, Fekete Róbert lábai között lőtt a bal sarokba.
3–0
76. perc: Buzás szabadrúgásból pörgetett a tizenhatoson belülre Lengyelhez, aki – miközben lefordult Fehér Zsoltról – remekül átvette a labdát, a kapujából kilépő Fekete Róbert megpróbálta ugyan kiszorítani a Dunaferr csapatkapitányát, ám Lengyel néhány csellel kibillentette a kapust az egyensúlyából, igaz, ekkor már kisodródott helyzetből, jobbal, öt méterről csupán a bal oldali oldalhálóba tudott emelni.
81. perc: Buzás 17 méterről gyönyörűen csavart a sorfal fölött szabadrúgásból a vendégek kapujára, ám Fekete Róbert szép mozdulattal kiöklözte a jobb felső sarokba tartó labdát.
90. perc: A nem sokkal korábban csereként beállt Rompos, senkitől sem zavartatva, jobbról, laposan adott középre, s a kapust megelőzve Lengyel egy pazar mozdulattal háttal állva a kapunak belesarkalt a labdába, ám az néhány centivel a jobb kapufa mellett elhagyta a játékteret.