Otto Rehhagel már görög

Az országban most Otto Rehhagel az első számú nemzeti hős, aki szövetségi kapitányként 1980 után első ízben juttatta ki a válogatottat egy Európa-bajnokságra. "Ő is görög" – hirdeti öles betűkkel a címlapján a Sportime, míg a Szintagma téren lévő egyik újságos arról beszélt a Reuters hírügynökségnek, hogy őt még a német televíziótól is megkeresték, mert a német szakvezető nála vásárolja reggelente a lapokat.
Az eufóriából az egyébként rendszerint visszafogott Rehhaggel sem tudta kivonni magát, az északírek ellen 1–0-ra megnyert mérkőzést követően például tiszteletkört futott a játékosokkal. "Természetesen ez karrierem egyik legszebb momentuma – árulta el az immár görög földön is Otto királyként tisztelt edző. – A legnagyobb eredményünk, hogy olyan egység alakult ki két év alatt, amely a pályán lévőket és a kispadon ülőket is egységbe forrasztja."
A válogatott természetesen ennek a nagy egységnek a szellemében együttesen ünnepelte meg a sikert, mégpedig a sporttal foglalkozó minisztérium alkalmazottainak társaságában. Egyes jelentések szerint az egyik athéni lokálban az asztalon tradicionális görög zenére táncoló hősökre virágszirmokat szórtak a szerencsés módon bejutó szurkolók. A nagy örömködés ellenére több fórumon is arra figyelmeztették a görög csapatot, hogy okuljon az 1994-es világbajnokságon járt válogatott betlijéből – az Egyesült Államokban Görögország csapata három vereséget szedett össze 0–10-es gólkülönbséggel.
Mindeközben Spanyolországban vegyes érzelmek kavarognak a válogatott tagjaiban és a szurkolókban is. Egyrészt azért, mert titkon mindenki bízott a görögök botlásában – a csalódottság pedig most bújt elő –, másrészt viszont a pótselejtező előtt nincs olyan ember az ibériai országban, aki ne lenne biztos a válogatott sikerében. "Nem izgulunk a pótselejtező miatt – nyilatkozta Inaki Sáez szövetségi kapitány. – Emlékezzünk arra, hogy Németország is csak a ráadásban tudta kvalifikálni magát a tavalyi világbajnokságra, arról már nem is beszélve, hogy ilyen tapasztalattal csak gazdagabbak lehetünk." Csatlakozott a szakvezetőhöz a csapatkapitány, Raúl is, aki a következőket mondta: "Spanyolország bárkit képes legyőzni, és ez a tudat hatalmas lökést adhat nekünk a pótselejtezők előtt. Ha továbbra is a saját szintünkön játszunk, biztos vagyok benne, hogy ott leszünk Portugáliában." Meglepő, de a játékosok nem kezdtek magyarázkodni az egyértelmű csalódást jelentő második hely megszerzését követően, David Albelda például a következőkel rukkolt ki: "Görögország és Észak-Írország ellen magunk követtünk el végzetes hibákat. Lehet, hogy a miénk volt a csoport legerősebb csapata, de most kiderült, nem mindig a legerősebb nyer."

Örményország–Spanyolország 0–4 (0–1)
Jereván, 25 000 néző
V: Meier (svájci). G: Valerón (7.), Raúl (76.), Reyes (87., 90.)

Görögország–Észak-Írország 1–0 (0–0)
Athén, 15 500 néző
V: Batista (portugál). G: Cartasz (69. – 11-esből). K: McCartney (69.)