Unja a kispadot, focizni akar

Sem Garami József, sem László Csaba nem vett figyelembe a csapat összeállításánál. Még húszpercnyi lehetőséget sem kaptam, így viszont nem igazán tudtam bizonyítani.Kiss György a FTC-nél töltött évekről

- Van önnek mackónadrágja?
- Miért ne lenne? - lepődött meg az első kérdésen Kiss György, a Vasas balhátvédje. - Természetesen, elvégre futballista vagyok, szükségem van ilyen ruhadarabra.
- Pedig többször is láttam edzeni az elmúlt hetekben, és még a legkeményebb hidegben is rövidnadrágban futkározott a pályán.
- Így már értem a kérdést. Nincs különösebb magyarázata ennek, egész egyszerűen így szoktam meg. Olykor azonban mégis változtatok, és ha úgy tartja kedvem, igenis felhúzom a mackót.
- Hát csak rajta, nehogy megfázzon. Nem lenne jó, ha ismét kidőlne a sorból, hiszen nemrég a hátsérülése miatt egymás után hagyta ki az edzéseket.
- Gyermekkoromban kezdődött ez a probléma. Az alsó két csigolyámnál időnként becsípődik egy ideg, és emiatt jártam a tréningek helyett az orvosokhoz. Kaptam néhány injekciót, de most már minden rendben van.

- Nem orroltak meg önre a Vasasnál, hogy szerződtetése után szinte azonnal megsérült?
- Szó sincs erről. Angyalföldön rendkívül korrekten álltak és állnak a játékosokhoz, így hozzám is. Jól sikerült a beilleszkedésem, és örömteli, hogy végre olyan csapathoz kerültem, ahol több lehetőségem lesz a játékra, mint a Ferencvárosban.
- Jó, hogy szóba hozta: nem sűrűn beszélt még a Ferencvárosnál eltöltött időszakról. Nem érzi úgy, hogy a Fradiban két évet elfecsérelt a pályafutásából?
- Ezt azért nem mondom, mert amikor lehetőséget kaptam, akkor jól éreztem magam az Üllői úton. Más kérdés persze, hogy többnyire csak a kispadot koptattam, vagy roszszabb esetben még oda sem ülhettem le. No, ilyenkor elég rosszul éreztem magam a bőrömben. Többet vártam a Ferencvárosnál töltött időszaktól, ez kétségtelen. Maradt bennem jócskán hiányérzet a Fradival kapcsolatban, és ezt nem könnyű feldolgozni lelkileg. Remélem azonban, hogy az élet és a labdarúgás majd a Vasasnál kárpótol engem.

- Kapott választ valakitől arra, hogy miért mellőzték ilyen látványosan?
- Az első hetekben Cipruson edzőtáboroztunk, ahol sajnos combsérülést szenvedtem, emiatt elég sok időt ki kellett hagynom, de utána sem kerültem a csapatba. Később azonban többen megsérültek, így én is többször jutottam szóhoz, ám László Csaba érkezésével megint távol kerültem a kezdőcsapattól. Annak idején Dunaújvárosból Zováth Jánossal együtt igazoltunk a Ferencvárosba, holott - ez nem titok ma már - az MTK is szeretett volna szerződtetni minket, ahol akkor éppen Egervári Sándor volt az edző. Mi szívesen mentünk volna a Hungária körútra, de mivel Garami József közben a Fradiba hívott, Várszegi Gábor mondta ki a döntő szót…
- Két évbe telt ugyan, de Angyalföldön most már tényleg együtt dolgozhat Egervári Sándorral.
- Igen, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy Egervári Sándor személye nem játszott szerepet abban, hogy elfogadtam a Vasas ajánlatát. Ismerem őt, tudom, hogy mit vár el a játékosaitól, tetszik a futballról alkotott véleménye, és a Dunaferrnél mi már voltunk együtt sikeresek. Ezzel együtt az ősszel már tudtam, amint lehet, távozom az Üllői útról. Lelkileg nagyon megviselt a mellőzés, és László Csabának bizony akadt olyan megjegyzése, amely egyértelműen arra utalt, hogy a jövőben sem számíthatok játéklehetőségre a Ferencvárosban.

- A Vasasban más lesz a helyzet?
- Játszani, futballozni jöttem Angyalföldre, és igen, bízom abban, hogy állandósítani tudom a helyemet a kezdők között. Tagadhatatlan ugyanakkor, hogy jelentős meccshiányom van, és egyelőre az erőnlétem sem tökéletes. Nekem azért kell most még keményebben dolgoznom, hogy utolérjem korábbi önmagamat, és hasznára legyek az együttesnek. A Fáy utcában bíznak bennem, és kellően motivált vagyok ahhoz, hogy jól teljesítsek. Meglátja egyébként, milyen remek kis csapatunk lesz.