Túljutott az önértékelésen

- Szokott unatkozni?
- Szinte soha - felelte Nagy Tamás, a Pécs korábbi vezetőedzője, aki április végén közös megegyezéssel távozott a piros-feketék kispadjáról. - Amióta nem kell edzést tartanom a játékosoknak, kétségkívül több a szabadidőm, ám meglepődne, ha tudná, menynyi dolgom akad mostanában. Főzök, bevásárolok, néha kijárok horgászni a Pécs melletti Orfűre, és természetesen a családommal is sok időt töltök el.
- Semmi futball?
- Csudát! Futball nélkül nem tudom elképzelni az életemet. Amíg zajlott a bajnokság, folyamatosan jártam a mérkőzésekre, miközben nagy energiával vetettem bele magamat a pro-licences képzésbe. Olvasom a szakirodalmat, gyűjtöm a tapasztalatokat, tanulom az angolt, és az elmúlt egy hónapban átértékeltem sok-sok mindent, ami Pécsett történt velem.

- Öt évig dolgozott a PMFC-nél, ami önmagában is ritkaság, ám az utóbbi évek tendenciáit figyelve valódi kuriózum, hogy három esztendőn át vezetőedzője volt a csapatnak. Ezt bizony nem sok olyan edző mondhatja el magáról, aki Magyarországon dolgozik…
- Utólag azt mondom: bár én se mondhatnám ezt el magamról.
- Merthogy?
- Leszámítva az elmúlt tavaszt, sikeresnek nevezhető a pécsi pályafutásom, hiszen a csapattal bajnokként jutottunk fel az élvonalba, ahol az első évben ugyancsak remek eredményeket értünk el, ráadásul öt meccs híján száz bajnokin ültem a kispadon. Ez szép és jó, viszont egy évvel ezelőtt nálam tapasztaltabb, idősebb kollégák hívták fel a figyelmemet arra, hogy hiba lenne Pécsett maradnom. Sokan azzal érveltek, hogy egy ilyen szintű csapatnál már lehetetlen túlszárnyalni ezeket az eredményeket, hiszen a maximum már kijött ebből a gárdából. Ezzel együtt több oka is van annak, hogy az utolsó esztendőben miért változtak meg a dolgok, miért kellett távoznom Pécsről. Azóta túljutottam egy önértékelésen, és magamban szépen sorba vettem, miket rontottam el az elmúlt időszakban.

- No és, mire jutott?
- Nézze, annak idején pályaedzőből lettem vezetőedző. Ezt a fajta átmenetet pedig - rutintalan edzőként - nem volt könnyű megoldanom. Korábban baráti, sőt haveri viszonyt ápoltam a játékosokkal, kinevezésem után azonban hirtelen három lépés távolságot kellett volna tartanom, ami nem mindig sikerült. Egyes emberekkel nem találtuk meg az ideális összhangot, de biztos vagyok abban, hogy ezeket a tapasztalatokat - és itt elsősorban pszichológiai és pedagógiai rutinra gondolok - jól tudom majd hasznosítani a későbbiekben.

- Tehát vissza a kispadra.
- Mindenképpen. Felkészült edzőnek tartom magam, noha rengeteg tanulnivalóm van még. Ezért hasznos az UEFA-képzés, a hozzáférhető szakkönyvek olvasása és a nyelvismeret. Tudom, érzem, hogy képes vagyok sikereket elérni a futballban, és ennek érdekében mindent hajlandó vagyok alárendelni. Meggyőződésem, hogy a pro-licenc szellemisége és az edzők összefogása eredményre vezethet a későbbiekben, ez viheti előre a magyar labdarúgást. Szerencsések vagyunk mi, fiatal edzők, mert a generációnk megkapja a kellő támogatást, lojalitást az idősebb kollégáktól. Mert igenis teret, lehetőséget kell adni ennek a korosztálynak, hogy megújulást és lendületet kapjon a szakma akkor is, ha a közeg egyébként nem feltétlenül alkalmas a minőségi futballhoz. De nincs más választásunk.

- Keserűen nézhette utódja, Ott József sikereit a Pécs kispadján.
- Ami igaz, az igaz: vegyes érzések dolgoztak a lelkemben…
- Legalább őszinte.
- Miért ne lennék az? Igazság szerint nem tudtam eldönteni, becsapva érezzem-e magamat korábbi csapatom remeklését látva, vagy sem. Bevallom, fájt, hogy ez a munka nem velem jött ki, ugyanakkor senki sem kérdőjelezi meg, hogy ezekben a sikerekben nekem döntő szerepem volt, még akkor is, ha történetesen már nem én voltam a vezetőedző. Félreértés ne essék: nagyon örültem, hogy ilyen jól szerepeltek a srácok. A pontszámokat tekintve velem sem esett volna ki a Pécs, ám gyanítom, hogy nem lett volna ilyen látványos a végjátékunk. Ezt el kell ismernem. A játékosok és én a végére már kicsit ráuntunk egymásra, és ahhoz igenis kellett a távozásom, hogy az együttes új impulzusokat kapva kilábaljon a hullámvölgyből.