Kovács Zoltán befejezi a profi futballt, marad az öregfiúk-bajnokság

A hússzoros válogatott csatár karácsony előtt úgy döntött, visszamondja az NB II-es Pápa, valamint a Felcsút ajánlatát, s befejezi profi pályafutását. Kovács Zoltán itthon az Újpest mellett szerepelt az MTK-ban, a BVSC-ben, a Pécsi MFC-ben, a Győrben, külföldön pedig a francia Chateauroux-ban, a görög PAOK Szalonikiben és a kínai Sencsenben is. Tizenhat évvel ezelőtt kezdődött a karrierje, és összesen – a légióskodással együtt – 428 bajnokin lépett pályára, s 145 gólt szerzett. A válogatottban húsz találkozón kétszer volt eredményes.

– Egy hete még azt mondta, hogy erős és motivált, most mégis arról beszélgetünk, hogy visszavonul. Mi történt?
– Semmi, ugyanolyan jó állapotban érzem magam, mint egy hete, de nem akarok senkit sem becsapni – kezdte Kovács Zoltán. – Az volt a tervem, hogy Újpest-játékosként fejezem be, ám erre sajnos nincs lehetőségem, így tehát mindegy, hogy hol és mikor hagyom abba. Tudtam volna segíteni a Megyeri úton még két-három évig, de ezt csak én gondoltam így.

– Háromszor volt légiós, nyert magyar bajnokságot, szerepelt a válogatottban is; van valami miatt hiányérzete?
– Két újpesti gól még jól jött volna. Ha összesen százkétszer lettem volna eredményes lila-fehérben, akkor bekerültem volna a tíz legjobb Megyeri úti góllövő közé. Panaszra persze nincs okom, mert így is én vagyok az utóbbi három évtized legeredményesebb újpesti játékosa, és óriási egyéniségeket előztem meg: még korábbi edzőm, Nagy László, valamint a fantasztikus Törőcsik András is mögöttem van. Csodás éveket töltöttem Újpesten, a szurkolók még dalt is írtak rólam, nekem. Kínában bajnok lettem a Sencsennel, míg Görögországban az egyik legnépszerűbb ottani csapatban, a PAOK-ban játszottam. S ha már a hiányérzet: az mondjuk kicsit bánt, hogy a francia Chateauroux-val nem jutottunk fel. Húsz meccsen szerepeltem a válogatottban is, szóval lényegében minden megadatott, amire egy magyar futballista vágyhat.

– Január elején valamennyi klub elkezdi a tavaszi felkészülést. Ön mihez kezd majd?
– Megyek, és futok egy jót a Margitszigeten. Mozogni kell.

– Ebből azért nehéz megélni.
– Persze keresem majd a lehetőségeket. Beszélek angolul és franciául, diplomám is van. Nem tettem le arról, hogy sportvezető legyek valahol. És biztosan futballozom is majd egy amatőrcsapatban. Teljesen nem akarok leállni, mert imádom ezt a játékot. A minap megtudtam, hogy a korom alapján, harmincöt esztendősen már az öregfiúk-bajnokságban is pályára léphetek.

A KOVÁCS ZOLTÁNNAL KÉSZÍTETT TELJES INTERJÚ MEGTALÁLHATÓ A VASÁRNAPI NEMZETI SPORTBAN!