A Honvéd képtelen otthon megverni a Vasast

Némi eufemizmussal élve a találkozó küzdőjellege domborodott ki az első játékrészben. Ha gonoszabban akarunk fogalmazni, akkor azt írhatjuk, hogy Polényi Gábor lövését számítva kevés érdemi történést lehetett feljegyezni az első 45 percben.

A védő a 16. percben szánta el magát a távoli próbálkozásra, és a labda a keresztlécről pattant ki. A Vasas azonban sem előtte, sem utána nem jelentett komoly veszélyt Kemenes Szabolcs kapujára, habár mezőnyben egyenrangú ellenfele volt a hazai csapatnak.

A Honvédban leginkább Hidi Patrik próbált meg veszélyeztetni, ám első próbálkozásánál az oldalhálóban landolt a labda, míg a másodiknál Végh Zoltánnak nem okozott gondot lehajolni a játékszerért.

Mondhatni, érződött, hogy a vereséget szerette volna mindenáron elkerülni a két csapat, ami a felek formáját vizsgálva nem is volt meglepő: a Vasas mind a hat novemberi mérkőzését (három bajnoki, két Ligakupa-, egy MK-találkozó) elveszítette korábban, míg a Honvéd két kudarccal végződött találkozó és egy edzőváltás után próbált meg javítani.

Sok változás a fordulást követően sem következett be a játék képében, a széleken azonban mindkét együttes többször került az ellenfél védelme mögé. A Honvéd többször szorította be a Vasast, de a piros-kékek védői rendre kifejelték a magasan beívelt labdákat, Karim Rouani és Polényi Gábor ütközésénél pedig Szabó Zsolt játékvezető nem látott szabálytalanságot.

A hajrában, Hajdú Norbert lövése után a Honvéd közel állt ahhoz, hogy megtörje öt éve tartó hazai veretlenségét a Vasas ellen, de Végh Zoltán nagy bravúrral hárított a bal felső sarok elől. Így mindkét csapat egy-egy ponttal gazdagodott egy olyan mérkőzésen, amelyen a felek számára az lehet a legnagyobb pozitívum, hogy elkerülték a vereséget.

A Duna Tv felvétele