Vid(ék)i a bajnok! - statisztikák, érdekességek

A VIDI A HETEDIK VIDÉKI BAJNOK

Ha az 1950. január 1-jén Nagy-Budapesthez csatolt, addig önálló megyei városokat – közülük is a mi szempontunkból érdekes Újpestet, Csepelt és Kispestet – nem tekintjük 1950 előtt vidéki településeknek, akkor kijelenthető: Székesfehérvár csapata, a Videoton a magyar élvonalbeli labdarúgó-bajnokság hetedik vidéki bajnokcsapata. (Csak a teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy az Újpest 1950 előtt nyolc bajnoki címet nyert, a Csepel/Weiss Manfréd FC hármat, míg a Bp. Honvéd az első aranyérmét úgy szerezte, hogy az 1949–1950-es kiírásban ősszel még „vidéki", tavasszal már fővárosi csapat volt.)

Az időrendet tekintve a Nagyváradi AC-val kell nyitni a sort, amely az 1943–1944-es kiírásban lett bajnok, a vidéki csapatok közül elsőként. A NAC sikerét 1963 őszén (egy félidényes bajnokságban) a Győri Vasas ETO diadala követte, majd a győriek – immár Rába ETO néven – az 1981–1982-es és az 1982–1983-as szezonban is aranyérmesek lettek. Harmadik vidéki csapatként a Vác FC lett bajnok (1993–1994), majd az előző évezred végén (1999–2000) a Dunaferr nyerte meg az akkor Professzionális Nemzeti Bajnokságnak nevezett első osztályú labdarúgó-bajnokságot. A 2001–2002-es kiírásban a Zalaegerszegi TE FC hódította el a bajnoki címet, három évvel később pedig beköszöntött a debreceniek aranykorszaka: a Debreceni VSC a 2004 és 2010 között rendezett hat bajnokságból ötöt nyert meg, csak a 2007–2008-as szezonban nem ünnepelhetett, akkor második lett az MTK Budapest mögött.

A vidéki gárdák eddig 13 bajnoki címet szereztek. A nem budapesti bajnokcsapatok rangsorát a Debreceni VSC vezeti öt aranyéremmel. A Győri ETO háromszor, a Nagyvárad, a Vác, a Dunaferr, a ZTE és a Videoton egyszer-egyszer lett bajnok. Címvédésre eddig a Rába ETO és a Debreceni VSC volt képes, előbbi egyszer, utóbbi háromszor.

ELŐBB KAPITÁNY, AZTÁN ARANYÉRMES

A Videoton Mezey György vezetésével lett aranyérmes, ő a kilencedik olyan edző, aki teljes idényben irányít vidéki bajnokcsapatot. A nagyváradi gárdának Rónai Ferenc, az 1963-as Győri ETO-nak Hidegkuti Nándor, a nyolcvanas évek elején két bajnoki címet szerző Rába ETO-nak Verebes József volt a mestere. A Vác FC Csank Jánossal, a Dunaferr Egervári Sándorral, a ZTE FC Bozsik Péterrel lett aranyérmes.

Eddig tiszta a sor, innentől már kissé kacifántosabb, a Debreceni VSC-nél ugyanis már nem minden szezon ilyen egyszerű. A Loki első bajnokcsapatát (2004–2005) az első 11 fordulóban Szentes Lázár, a 12. fordulótól Supka Attila irányította. Utóbbi volt végig a vezetőedző a következő szezonban – a debreceniek második aranyérménél –, majd a 2006–2007-es kiírás első két fordulójában is (Supka tehát három bajnoki címben is benne volt), ekkor váltotta őt a cseh Miroslav Beránek, aki 28 bajnoki meccsen ült a sorozatban harmadszor első DVSC kispadján. A 2008–2009-es és a 2009–2010-es kiírásban végig Herczeg András irányította a negyedszer és ötödször is bajnok debrecenieket (más kérdés, hogy mivel a Pro-licences diplomája akkor még nem volt meg a szakembernek, hivatalosan nem vezetőedzőként, hanem klubmenedzserként dolgozott, az MLSZ mérkőzés-jegyzőkönyveiben pedig a kispadon ülők között „Egyéb" megjelölés szerepel a neve mellett…)

A felsorolásból kitűnik, hogy Mezey György az ötödik olyan szakember (Verebes József, Csank János, Bozsik Péter és Egervári Sándor után), aki volt a magyar válogatott szövetségi kapitánya és vidéki bajnokcsapat edzője is, ám ötük közül ő az egyetlen, aki előbb irányította a nemzeti tizenegyet (kétszer is!), mint ahogy vidéki együttessel aranyérmes lett.

SOKAT KELLETT VÁRNI AZ ELSŐ BAJNOKI CÍMRE

A Videoton a 42. élvonalbeli szezonjában szerezte meg első magyar bajnoki címét. Korábban egyetlen bajnokcsapatnak sem kellett ennyi idényt lehúznia az első osztályban, hogy aranyérmes legyen.

Menjünk sorjában: a BTC ugyebár rögtön a legelső első osztályú bajnokságban – azaz az első indulásakor – bajnok lett, az FTC a harmadik, az MTK a második élvonalbeli szezonjában nyert bajnokságot. Az 1929–1930-as kiírásban aranyérmes Újpest a 22., a magyar csapatok közül ötödikként bajnoki címet szerző Csepel (WMFC, 1941–1942-es szezon) a második élvonalbeli idényében lett bajnok.

Az 1940-es, második bécsi döntéssel visszakapott partiumi területen lévő Nagyvárad csapata, a NAC a harmadik NB I-es szezonjában hódította el a magyar bajnoki címet. Az 1949–1950-es kiírásban először aranyérmes, a szezont még Kispesti AC-ként kezdő, majd Bp. Honvéddá átalakuló kispesti együttesnek ez volt a 35. élvonalbeli idénye (ebből egy félbeszakadt), míg az 1957-ben először bajnok Vasas a 32. élvonalbeli indulásakor jutott fel a csúcsra.

A vidéki bajnokok közül a Nagyváradi AC-t már említettük, jöjjenek a többiek időrendi sorrendben. A Győri ETO a 17., a Vác a 7. NB I-es szezonjában lett aranyérmes, az 1999–2000-es sikerekor Dunaferr néven szereplő dunaújvárosi csapat a 17. első osztályú idényében ünnepelhetett bajnoki címet, míg a Zalaegerszegi TE a 26., a Debreceni VSC pedig a 32. élvonalbeli szezonjában lett először magyar bajnok.

Ha úgy vizsgáljuk a klubokat, hogy alapításuk óta hány év telt el első futballbajnoki címük megszerzéséig, akkor egy kicsit más képet kapunk. A „módosított" ranglistán a Vidi nem az utolsó, hanem a 11. – alapítása után kereken 70 évet kellett várnia első bajnoki aranyérméig. A ZTE 82, a Vác 95, a DVSC pedig több mint egy évszázadot, 103 esztendőt böjtölt, amíg vitrinjébe tehette a legfényesebben csillogó medáliát.

1976-BAN MÁR MAJDNEM SIKERÜLT…

A Videoton az 1968-as kiírásban szerepelt először a legmagasabb osztályban, s bár rögtön kiesett, egy év múlva visszakerült, s azóta csak egyszer (az 1999–2000-es idényben) nem volt tagja az élvonalnak.

Az NB I-ben az első nagy sikerét az 1975–1976-os szezonban érte el, a Kovács Ferenc irányította Videoton nagy csatában a második helyen végzett a bajnokságban. A tavaszi szezonban remekelt a csapat, a 23. fordulóra ledolgozta ősszel összeszedett négypontos hátrányát a Ferencvárossal szemben, sőt jobb gólkülönbségével meg is előzte a Fradit. 1976. május 15-én pedig nagy esélyt kapott, merthogy az Újpest 8–3-ra legyőzte az FTC-t, így a Videoton – bár csupán 0–0-s döntetlent ért el otthon az SBTC ellen – pontelőnnyel állt a táblázat élén. Öt forduló volt már csak hátra a bajnokságból…

Ám a fehérváriak nem tudtak élni a lehetőséggel. A következő játéknapon 2–0-ra kikaptak Tatabányán, s bár ezt követően győztek Békéscsabán, a Honvéd elleni hazai iksz után kétpontos hátrányban voltak a Fradival szemben, így utaztak az utolsó előtti fordulóban az Üllői útra, a bajnoki döntővé előlépett FTC–Videoton rangadóra.

A 30 ezer néző előtt lejátszott mérkőzésen a 29. perctől (Szalmásy Tamás találatával) 1–0-ra vezetett a Videoton, és ha ez maradt volna a végeredmény, akkor ismét a Vidi áll az élre – jobb gólkülönbségének köszönhetően. Ám a 65. percben Müncz játékvezető a fehérváriak jobbszélsőjét, Májer Lajost sípszó utáni labdaelrúgásért kiállította, a tíz emberre fogyatkozott Videoton pedig nem bírta ki a nyomást, és a 79. percben Pusztai László egyenlített. 1–1 lett a vége, a Fradi kétpontos előnye megmaradt, és az utolsó fordulóban, Zalaegerszegen győzve meg is nyerte a bajnokságot. A fehérváriak azóta is megkérdőjelezik Müncz játékvezető mérkőzést befolyásoló döntéseit…

Tavaly szintén közel állt a bajnoki cím elhódításhoz a Videoton. Öt fordulóval a szezon vége előtt még vezették a tabellát a fehérváriak (két ponttal a DVSC előtt), ám ekkor hazai pályán kikaptak 1–0-ra az MTK-tól, majd Debrecenben 3–2-re elveszítették a rangadót, és a kétpontos előnyből gyorsan négypontos hátrány lett!

Az Újpest (ahogy 1976-ban…) megint megadta az esélyt a Vidinek, a 28. fordulóban 2–1-re legyőzte a DVSC-t, így a Videoton egy pontra megközelíthette a tabellán a Lokit. Az utolsó előtti fordulóban az újpestiek két pontot elvettek a fehérváriaktól (Videoton–Újpest 1–1), ám a Debrecen is ikszelt otthon a Győr ellen (0–0), így a záró fordulóra a két csapat között maradt az egy pontnyi különbség a DVSC javára. A debreceniek kikaptak Kecskeméten, ám ezt a botlást sem tudta kihasználni a Vidi, amely Győrben veszített, így meg kellett elégednie az ezüstéremmel.

Még négy bajnoki szezonról érdemes említést tenni. Az 1983–1984-es és az 1984–1985-ös kiírásban – mindkétszer a Bp. Honvéd és a Rába ETO mögött – a harmadik helyen végzett a Vidi, amely az 1984–1985-ös idényben az UEFA-kupában a döntőig jutott, és ott a Real Madriddal szemben maradt alul. Szintén harmadik lett a fehérvári alakulat a 2005–2006-os kiírásban, az utolsó fordulóban ráadásul „kikaparta a gesztenyét" a DVSC-nek azzal, hogy legyőzte az addig listavezető Újpestet.

Az 1988–1989-es bajnokság azért érdekes, mert ugyan csak a negyedik helyet szerezte meg a Videoton, ám ha abban az esztendőben nem olyan a versenykiírás, azaz a pontszámítási rendszer, mint amilyen volt, akkor bajnok lehetett volna a fehérvári együttes. Akkor ugyanis döntetlen esetén a mérkőzés után tizenegyesrúgások döntöttek, az ebben győztes csapat kettő, a vesztes egy pontot kapott. Ha akkor hagyományos pontszámítás van, a Vidi a bajnok, ám a fehérváriak öt döntetlenjükből négyet tizenegyesekkel elveszítettek, így csak negyedikek lettek.

És hogy melyik volt a Videoton történetének legjobb csapata?

Ha szikáran az elért helyezések alapján ítéljük meg, akkor a válaszunk: a mostani, hiszen ez a garnitúra bajnok lett.

Ha a nemzetközi szereplést nézzük, akkor mindenképpen az 1984–1985-ös Vidit helyeznénk az élre, amely UEFA-kupa-döntőt játszott.

A játékoskeret erősségét nézve pedig megkockáztatjuk, hogy az 1976-ban ezüstérmet szerzett együttes volt a legjobb. Egyrészt a mostaninál nagyságrendekkel (de még a nyolcvanas évekbelinél is jóval) erősebb mezőnyben érte el ezt a kitűnő eredményt, másrészt annak az együttesnek a keretében nem kevesebb, mint 14 olyan labdarúgó volt, aki pályafutása során szerepelt az A válogatottban. Íme a lista: Baranyi Sándor, Csongrádi Ferenc, Czeczeli Károly, Fejes Gábor, Karsai László, Kovács József, Kovács László (k), Kuti László, Májer Lajos, Nagy II János, Nagy III János, Tieber László, Végh Tibor és Wollek Tibor. MEZEY GYÖRGY ÉS LENCSE LÁSZLÓ MÁSODSZOR A CSÚCSONMezey Györgyvezetőedzőként másodszor lett bajnok az élvonalban. A szakember az NB I-ben az 1977–1978-as szezonban debütált, az MTK-VM-mel rögtön bronzérmet nyert, úgy, hogy a kék-fehéreknek sokáig jó esélyük volt a bajnoki cím megszerzésére (a 23. fordulóban még az élen álltak, és három fordulóval a zárás előtt is csak két ponttal maradtak le a listavezető Újpesti Dózsától).

Második élvonalbeli klubja a Videoton volt (1989–1990-es bajnokság tavaszi szezonjában, az autóbalesetben elhunyt Kaszás Gábor utódaként), majd 1990 nyarán került Kispestre, ahhoz a csapathoz, amely az előző szezonban csupán a Kazincbarcika ellen sikeresen megvívott osztályozóval maradt bent az NB I-ben. Mezey a Bp. Honvédból rögtön bajnokcsapatot csinált, majd a következő esztendőben bronzérmet szerzett vele. Később a BVSC-nél dolgozott.

A 2000–2001-es szezonban a Vasas harmadik, a 2003–2004-es kiírásban az Újpest második lett úgy, hogy mindkét csapatnál ősszel Mezey György volt az edző, tavasszal viszont már más szakember (Angyalföldön Bozsik Péter, a Megyeri úton Mészöly Géza) irányította a gárdát. A Videotonnál 2009 nyarán lett (másodszor) vezetőedző, az első évben ezüstérmes, most bajnok lett a fehérvári együttessel.

A fehérvári csapat jelenlegi keretének játékosai közül egyedül Lencse László büszkélkedhet azzal, hogy korábban már volt bajnok a magyar élvonalban. A csatár a 2007–2008-as kiírásában az MTK Budapest labdarúgójaként lett aranyérmes az NB I-ben, abban a szezonban hét bajnoki meccsre volt nevezve, egyszer kezdőként, kétszer csereként (tehát összesen háromszor) lépett pályára, gólt nem szerzett. Meg kell jegyezni, hogy Gosztonyi András is tagja volt az MTK akkori keretének, ő egyetlen mérkőzésen sem lépett pályára a felnőtt csapatban, de egy mérkőzésen (MTK–Kaposvár) nevezve volt, ott ült a kispadon, de nem cserélték be.