Tavaly áprilisban Benczés Miklóst a szakmai igazgató Szentes Lázár váltotta a Diósgyőr kispadján, majd a nyáron Sisa Tibor lett a DVTK vezetőedzője. Ezek a személyi változások nagy szerepet játszottak abban, hogy Javier Reyes egy szezon után összecsomagolt, és visszatért Spanyolországba.
„Amikor idekerültem, azt kérdezték az újságírók, miért egy évre írtam csak alá, amikor a klub kettőre kötött volna velem szerződést, és korábbi együtteseimnél is huzamosabb ideig dolgoztam – kezdte magyarázni távozásának hátterét a spanyol szakember. – Azt feleltem: amikor vége a szezonnak, mindkét fél értékeli a közös munkát, és eldöntjük, akarjuk-e együtt folytatni. A szezon vége előtt már tudtam, hogy véget ér a történet. Azért voltam ott, hogy előrelépjen a csapat, a klub, és ha ez nem lehetséges, megyek. Miután a szakmai igazgató (Szentes Lázár) kinevezte magát vezetőedzőnek, lehetetlenné vált munkám, így a maradásom is. Abban a pillanatban tulajdonképpen befejeződött szerződésben rögzített feladatom, mert Lázár irányította attól a ponttól az erőnléti felkészülést is. Nekem idő-, a klubnak pénzpocséklás lett ottlétem, így inkább úgy döntöttem, itthon jobb lesz. Nem hagytam el viszont rögtön Miskolcot, csak a szezon végén a játékosaim, a klub, a szurkolók, családom és a Dudás Hunor miatti tisztelet miatt.”
„A döntés már meg volt hozva az én, és szerintem a klub részéről is a szezon előtt. Nem éreztem értelmét a folytatásnak, hiszen nem tudtam végezni, nem végezhettem a munkámat. Hazaköltöztem a családommal, és abban maradtunk Hunorral – akivel jó viszonyt ápolok –, hogy ha érkezik egy szakember, megfelelő képzettséggel, aki tud csapatban dolgozni, és alkalmas a diósgyőri viszonyok javítására, felhívnak, számomra nem kényelmetlen leülni vele egyeztetni. De ez a körülmény nem adatott meg végül.”