Moniz: Varga Zoltán volt az egyik példaképem

– Látom, még mindig gipszben.
– De már csak néhány napig! Várom, hogy levegyék, mert rettenetesen zavar. Kényelmetlen, ráadásul nem tudok jegyzetelni.

– Ha nem teszi oda magát a derbit megelőző nyílt edzésen, azóta is vígan írogathatna…
– Egy edzőnek mindig, érti, mindig példát kell mutatnia! Hat hétre begipszelték a jobb kezem? Ért már ennél nagyobb sérülés is. Nemcsak játékosként, edzőként is. Ez van. Ez legyen a legnagyobb bajom. Júniusban betöltöm a negyvenkilencet, de mindent megteszek azért, hogy fitt legyek. Csak így tudok a sor élére állni. Márpedig ha nem én megyek elöl, elvesztem.

– Az elmúlt hónapokban meggyőződhettünk arról, hogy a labdarúgás megszállottja. Az ön számára mi a legfontosabb a futballban?
– Hogy legyen stílusa a csapatomnak. Játsszon úgy, hogy boldoggá tegye a szurkolóit. Ahogy Puskásék fociztak az ötvenes években, vagy ahogy Cruyffék a hetvennégyes világbajnokságon. Peléről és társairól nem is szólva. A labdarúgás egyszerű játék, csak élvezni kell. Sok szurkoló arra gyűjt, hogy a hétvégén jegyet válthasson a Fradi-meccsre, őket nem lehet becsapni! Higgye el, tudom, miről beszélek, hiszen magam is az utcán nőttem fel. A futball reményt ad az embereknek. Ezért is lenne csodálatos.

– Lenne?!
– Napjaink labdarúgása beteg. Szinte mindent a pénz határoz meg. Ha gazdag vagy, a csúcsra juthatsz, ha nem, jóformán esélyed nincs. S hol vannak a tehetségek? Hol van egy Puskás, egy Albert, egy Pelé, egy Cruyff, egy Maradona? És persze hol van egy Messi? Na, ő a mai napig úgy játszik, mint egy gyermek a téren. Hol vannak a magyar talentumok? Sajnálom, de én alig látom őket. Normál esetben egy klubnál évente két toptehetségnek kellene csatlakoznia a felnőttcsapat keretéhez. Igaz, ehhez elhivatott utánpótlásedzőkre is szükség van. Akik apafiguraként viselkednek, akik nem az eredményt, hanem a képzést tekintik elsődlegesnek. Akik nem össze-vissza futtatják a srácokat, sokkal inkább játszatják őket. Egy az egyben. El nem tudom képzelni, mi lehet fontosabb annál, mint hogy valaki futballista legyen. Van nálunk két kétségkívül ügyes gyerek, Csilus Tamás és Holman Dávid, megkérdeztem tőlük, mi lesz velük, ha ne adj isten nem ragadnak meg az élvonalban. Nem tudtak felelni. De én megmondom: egy gyorsétteremben dolgoznak majd. Muhamed Besicet is faggattam, mi lenne vele futball nélkül. Semmi, bökte ki. Ne csodálkozzanak hát, ha szüntelen hajtom őket! Óriási sanszot kaptak a sorstól azzal, hogy labdarúgók lehetnek, jóvátehetetlen hibát követnek el, ha nem élnek vele. Szóval ebben a történetben ők a fontosak, nem én. Én egyáltalán nem vagyok fontos.

– Miért ne lenne az?
– Mert semmi különlegeset nem csinálok. A játékosok, az utánpótlásedzők és a mosodás – na, ők a fontosak a Fradiban.

– Igaz, hogy Varga Zoltán volt az egyik példaképe?
– Igaz. Tízéves voltam, amikor a Sparta Rotterdam–Ajax mérkőzésen a kapu mögött állva láttam, hogyan ollózta a labdát a kapuba. Atyaég, ki ez?! – kérdeztem akkor magamtól. Utána kiderítettem… Nehéz időben, Cruyff távozása után érkezett Amszterdamba, kár, hogy csak egy évig maradt.


A TELJES INTERJÚT – AMELYBEN RICARDO MONIZ ELMONDJA, HOGY MIT JELENT SZÁMÁRA A FERENCVÁROS, S HOGY VALÓBAN ELKÉPZELHETŐNEK TARTJA-E, HOGY EGYSZER MEGTÖLTHETIK A PUSKÁS FERENC STADIONT, S HOGY ELÉG-E NEKI A MÁSODIK HELY – A NEMZETI SPORT KEDDI SZÁMÁBAN OLVASHATJA.

NB I, 20. FORDULÓ
Siófok–DVTK 16.00 (Tv: Sport1)
Bp. Honvéd–Ferencváros 20.30 (Tv: Duna)

MAGYAR KUPA, ELŐDÖNTŐ, 1. MÉRKŐZÉS
Vasas–DVSC-Teva 18.00 (Tv: Sport1)