Lengyel Ferenc: Gratulálok a Videotonnak a bajnoki címhez!

FERENCVÁROS–KECSKEMÉT 3–1

Thomas Doll (Ferencváros): – Mindenki látta, hogy nehéz volt nyernünk. Támadóan álltunk fel, de kellett húsz-huszonöt perc, hogy elkezdjük a saját játékunkat játszani. Tudtuk, hogy a Kecskemét öt védővel áll fel, két gyors támadóval, ennek ellenére egy alkalommal hibáztunk, ezért hátrányba kerültünk. Az első félidő során is voltak esélyeink, mondtam a srácoknak, hogy ne adják fel, lesz még lehetőségünk, használják ki. A második játékrész csodálatos volt, nagyszerű volt a közönség is, belehajszolt minket a sikerbe. Megérdemelten nyertük meg a találkozót, lesz még egy fontos bajnokink és Ligakupa-meccsünk is ebben a stadionban, bízom benne, hogy szépen zárjuk az őszt annak ellenére, hogy voltak felesleges pontvesztéseink. Nagyon tetszett, hogy volt erő a csapatban arra, hogy felálljon hátrányból is, egymásért harcoltunk. A Paks és a Haladás ellen is sok lehetőségünk volt, mégis pontokat veszítettünk. Ma el tudtuk érni, hogy megtörjön ellenfelünk. Kár-e, hogy véget ért a szezon? Nem, mivel a nyáron nem volt elég időnk felkészülni, most lesz.

Bekő Balázs (KTE): – Gratulálok a Ferencvárosnak, a második félidei játékával abszolút megérdemelte a sikert. A második játékrészre teljesen kipukkantunk, olyan hibákat követtünk el, amelyek eddig nem voltak jellemzőek ránk. Az első félidő sem tetszett, de a másodikban különösen összevissza voltunk, nem volt rend a fejekben. Elfáradtunk a szezon végére, ilyen a foci, semmi extra nem történt, a jobb csapat nyert. Bevált az ötvédős rendszer, annak ellenére is, hogy nem játszottunk annyit, amennyit lehetett volna. Olyan gólokat kaptunk, amilyeneket ezen a szinten nem lehet. Az első kettő rögzített szituációból született, a harmadiknál pedig odaajándékoztunk egy találatot a Fradinak. Nehéz megítélni az őszt, hiszen ki gondolta volna, hogy így szerepel majd a Haladás vagy a Pécs. Mi is nehezen indultunk be, aztán viszont megtaláltam azokat az embereket, akikkel stabilabbak lettünk.

DOLL: NAGYON TETSZETT, AHOGY A JÁTÉKOSOK EGYMÁSÉRT KÜZDÖTTEK

MTK–PÉCS 3–2

Garami József (MTK): – Az első félidőben a középpályán nem tudtuk lefülelni a passzokat, így a pécsiek egyre veszélyesebbé váltak, mi pedig még segítettünk is nekik azzal, hogy hibákat követtünk el. Hozzáteszem, a vendégek fordításához nemcsak a mi megingásaink, hanem az ő motivált futballjuk is kellett. Aztán végül Csiki Norbert két nagyszerű villanása döntött, a második találata egészen gyönyörűre sikerült. Mondhatnánk, szerencséje volt, hogy ilyen jól eltalálta a labdát, ám ő edzésen is képes hasonlókra. Sajnos az elmúlt két évben sokat volt sérült, remélem, ez az időszak már a múlté. Pölöskei Zsolt beteg volt, a héten sem tudott maximális erőbedobással edzeni, úgy éreztem, elfáradt az első félidő végére. A helyére a szünetben beküldött Thiam a múlt héten a Diósgyőr ellen mutatott játékával rászolgált a bizalomra, és ezúttal is jó teljesítményt nyújtott.

Robert Jarni (Pécs): – Elégedett voltam játékosaim teljesítményével, nagy részben visszakaptam, amit a találkozó előtt kértem. Nem védekezni jöttünk, és az egyenlítés után sem a döntetlent őriztük, végig a gólszerzésre törekedtünk. Közel álltunk a pontszerzéshez, kis szerencsével talán győzhettünk volna. Az elmúlt hetek vereségei érthetően letargikussá tették a hangulatot az öltözőben, a legfontosabb feladatom az volt, hogy kirángassam ebből labdarúgóimat, hogy felrázzam a csapatot. Az MTK ellen mentálisan frissebbek is voltak a játékosok, mint az elmúlt hetekben, ám az is látszott, rengeteg munka vár még ránk. Nemcsak taktikai téren kell fejlődnünk, a labdarúgók technikai tudását is csiszolni kell még. Ami a céljainkat illeti, az elmúlt szezonban elért helyezésével magasra tette a lécet a társaság. Ha mindenki keményen dolgozik, ha jól sikerül a téli alapozás, valamint ha képesek leszünk három-négy meghatározó labdarúgót igazolni, jövőre is élvonalbeli csapat lesz a Pécs.

„GARAMI SZÓLT, HOGY RÚGJAK EGY GÓLT, KETTŐ LETT BELŐLE”

ÚJPEST–HALADÁS 1–0

Nebojsa Vignjevics (Újpest): – A három pont megszerzése volt a lényeg. Felkészültünk rá, hogy nehéz lesz a bentmaradásért küzdő Haladás ellen, így is történt. Ellentétes félidőket láthatott a közönség. Az első játékrészben lassan, helyenként körülményesen futballoztunk, rengeteg hibával játszottunk. Aztán a szünet után, különösen a két cserénket követően, már egyértelműen mi domináltunk. Tíz nap alatt négy tétmeccset játszunk, most jön a Ferencváros elleni Ligakupa-összecsapás, nem engedhetjük meg magunknak, hogy félvállról vegyük a meccset.

Szentes Lázár (Haladás): – Tulajdonképpen két mérkőzést játszottunk. Az első addig tartott, ameddig a játékvezető le nem küldte a játékosunkat. Addig valóban jól működött a gépezet, aztán a piros lap után minden megváltozott. Csatár voltam, így nekem különösen nehéz feldolgoznom, hogy öt meccs óta nem találtunk be. Hiányzik a játékunkból a gól, ez a legnagyobb bajunk, pedig egy találat átszakíthatná a gátakat. Edzői pályafutásom egyik legkritikusabb időszakát élem, de azért dolgozom, hogy mindez megváltozzon.

LOMBARD–VIDOTON 0–5

Lengyel Ferenc (Lombard): – Két okból sem szeretnék a játékvezetővel foglalkozni. Egyrészt öt nullás vereségnél nem lenne elegáns, másrészt úgysem történne semmi. Kis csapat vagyunk, nem bírjuk el a tévedéseket. Korábban ott volt ugye az érvénytelenített szabályos gól, most pedig egy lábtörést okozó labdarúgónak nem adott lapot a játékvezető. De mondom, nem rajta múlt, magunkban keressük a hibát. A fő gond az volt, hogy védekezésben rengeteg hibát követtünk el, a támadójátékunk pedig erélytelen volt. Egész héten a fehérváriak támadójátékára készültünk. Tudtuk, hogyan állíthatjuk meg őket a széleken, s miként hatástalaníthatjuk a középre adott labdákat. Erre az első két gólt éppen szélről kaptuk. Emellett a labdakihozatalaink is gyorsan elakadtak, a megbeszéltekből semmit sem valósítottunk meg. Ennél azért többre számítottam. Még akkor is, ha az első helyezett Videoton volt az ellenfelünk, amelynek gratulálok a bajnoki címéhez, mert szerintem ez már eldőlt.

Joan Carrillo (Videoton): – Szeretnék a magam, játékosaim, de különösen Juhász Roland nevében jobbulást és mielőbbi felgyógyulást kívánni a hazaiak sérült labdarúgójának. Reméljük, mielőbb visszatérhet a pályára. Sajnálom, hogy ezzel a rossz emlékkel kell Pápáról távoznunk. Ettől eltekintve elégedett is vagyok. Tudtuk, hogy nehéz dolgunk lesz, hiszen kevés élcsapat tudott győzelemmel távozni a pápai stadionból. Örömmel tölt el, hogy nyertünk a tavaszi szezon első mérkőzésén, rengeteg helyzetet dolgoztunk ki, s azokból sikerült sokat kihasználnunk. Tizennégy nehéz bajnoki még vár ránk, korai lenne aranyról beszélni. Nagyon sok minden történhet még a szezonban, ezért óvatosan fogalmaznék. Sokan mondják, a karácsonyfa alá betehetjük a bajnoki aranyérmet is, én azonban úgy vagyok vele, csak akkor örüljünk, ha az utolsó tavaszi forduló után ugyanúgy csapatunk áll az élen.

PUSKÁS AKADÉMIA–DIÓSGYŐR 1–0

Benczés Miklós (PAFC): – Fontos győzelem volt. Jó meccset játszottunk, büszke vagyok a játékosaimra, már csak azért is, mert ezúttal nálunk jobb csapatot vertünk meg. A győzelem azért is volt fontos, mert hitet és erőt adhat a csapatnak, egyben bizonyítja, hogy a befektetett munka kifizetődik. Ami a taktikát illeti, tudatosan adtuk át a területet az ellenfélnek. Mivel tisztában voltunk vele, hogy fizikailag jobb a Diósgyőr, a jó felépítésű támadói ellen három belső védőt vetettünk be. Ugyanakkor arra is ügyelnünk kellett, hogy a DVTK-nak nagyon veszélyes a szélsőjátéka, ezért már a beadásokat is próbáltuk megakadályozni. Úgy érzem, sikerült kifogni a szelet a Diósgyőr vitorlájából. A jövő héten van még egy nagyon fontos meccsünk Pécsen, de azt mondhatom, hogy az eddig megszerzett huszonegy ponttal elégedettek lehetünk. Sőt azok után, ahogy az első hét forduló sikerült, már-már álomszerű...

Tomiszlav Szivics (DVTK): – Lehet, hogy furcsán hangzik, de gratuláltam a csapatomnak – mint ahogy gratulálok Benczés Miklós kollégámnak és együttesének is. A játékosaimat azért nem érheti szemrehányás, mert gondoskodtak róla, hogy kilencven percen át uraljuk a játékot. A gondot az okozta, hogy a Puskás Akadémia végig roppant szervezetten és fegyelmezetten védekezett, igencsak megnehezítve a dolgunkat. Természetesen van hiányérzetem, de ilyen a futball. Megesik, hogy hiába van sok helyzeted, te nem találsz be a kapuba, a vetélytársad viszont rúg egy gólt. A kapott gól bosszant! A szögletzászló közelében nem szabad feleslegesen szabálytalankodni. Az csak növeli a bosszúságomat, hogy abból a szabadrúgásból kaptuk a gólt. Balszerencséset, de mint mondtam, ilyen a futball. A szezonunkkal elégedett vagyok, mert csapatom az egész ősszel stabil formát mutatott. Külön köszönöm szurkolóinknak, hogy ilyen messzire is ilyen sokan elkísértek minket, ráadásul az első perctől fogva az utolsóig mellettünk álltak. Tudjuk, hogy tartozunk nekik, az adósságunkat igyekszünk az Újpest ellen törleszteni.