Dárdai és Gera után is kiestek, mi lesz Dibusz után?

Robert Jarniban (balról az első) nagyon bíznak Pécsen (Fotók: pmfc.hu)

REMÉNYPUSZTA – ORBÁN VIKTOR IS MEGÍGÉRTE

Reménypuszta. Útban Pécs felé, elhagyva az autópályát ez volt az első településtábla, amellyel találkoztunk. A sivár, pontszegény ősz után – 10 ponttal sereghajtó a PMFC az NB I-ben – akár a Stadion utcai pályára is kiakaszthatnák ezt a táblát.

A PMFC-nél ugyanis mindenki reménykedik. Elsősorban Robert Jarni szakértelmében bíznak, abban, hogy a játékosként a Real Madridban és a Juventusban is megforduló edző és stábja képes lesz változtatni a csapat arculatán, játékán, és az ő kérésükre szerződtetett játékosok hathatós közreműködésével tavasszal sikerül kiharcolni az NB I-ben maradást. Emellett pedig abban is reménykednek a baranyai klubnál, hogy horvát segítséggel (és Dárdai Pál szövetségi kapitány hasznos szakmai tanácsaival) sikerül új alapokra helyezniük az utánpótlás-nevelést, a közeljövőben elkezdődik az új stadion építése, és ennek is köszönhetően képesek lesznek vonzó jövőképet nyújtani a labdarúgók számára.

A PMFC edzőpályájához érve először a klub nyáron megválasztott új elnökével, a kormánypárti országgyűlési képviselő Hargitai Jánossal találkoztunk.

Természetesen az elnök is a reménykedők táborába tartozik. Miközben szúrós tekintettel szemlélte a bójákat kerülgető játékosokat, elismerését fejezte ki az új szakmai stábnak, és nem győzte hangsúlyozni, most már minden feltétel adva van a nyugodt munkavégzéshez. Ősszel ugyanis még olyan hírek jelentek meg, hogy a PMFC-Sport Kft.-vel szemben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) bejelentése nyomán megindult a kényszertörlési eljárás, ami a klub NB I -es kizárását vonhatta volna maga után. Az ügy azonban rendeződött, a klub adószámát nem törölték, így a tűzoltás után már a hosszú távú jövőt tervezhetik.

Ennek lehet része az új, nyolcezer fő befogadására tervezett stadion építése. A jelenlegi létesítmény 1955-ben épült, az állapotáról pedig sokat elárul, hogy nem sok minden változott benne például azóta, hogy Robert Jarni 2002-ben még játékosként pályára lépett Pécsen a horvát válogatott tagjaként. Az új aréna építésről szóló végső döntés még várat magára, de tervek már vannak – itt jegyezzük meg, már a 2000-es évek elején is születtek tervek egy új pécsi stadionról, de azok nem valósultak meg. Hargitai elmondása szerint most Orbán Viktor miniszterelnöktőlígéretet is kaptak, hogyha Pécsen rend lesz, akkor új stadion is lesz.

A MÚLTBÓL NEM LEHET MEGÉLNI

A rend már alakulóban – ezt jelzi az is, hogy az egy évvel ezelőtti „háborús állapotok” után, a korábban az üzletrésze eladását is kilátásba helyező Matyi Dezső klubtulajdonosnak sikerült közös nevezőre jutnia Páva Zsolttal, Pécs polgármesterével –, persze nem ártana a tervezett stadion mellé egy NB I-es csapat is.

Dunai II Antal olimpiai bajnok, Katzirz Béla és Róth Antal vb-résztvevők, Garami József mesteredző, ifjabb Dárdai Pál szövetségi kapitány és a teljesség igénye nélkül még egy sor ismert válogatott futballista a közelmúltból, akiknek a profi karrierje Pécsen indult vagy hosszabb-rövidebb ideig a PMFC-nél nevelkedtek: Bodor Boldizsár, Dibusz Dénes, Fehér Csaba, Gera Zoltán, Korcsmár Zsolt, Lovrencsics Gergő, Tököli Attila.

Miközben Pécs számos válogatott játékost, elismert futballszakembert adott az országnak, a város labdarúgócsapata időről időre az NB I-es tagságáért kénytelen küzdeni, és 1997 óta már három alkalommal is kiesett az élvonalból. Az okokról a szintén pécsi nevelésű korábbi válogatott labdarúgóval, Győri Jánossal, a PMFC nyáron kinevezett ügyvezetőjével beszélgettünk.

– Mi az oka annak, hogy a PMFC immár évtizedek óta képtelen kiegyensúlyozott NB I-es szereplésre, miközben volt pécsiek sora játszik meghatározó szerepet a magyar futballban?
– Két éve tértem vissza a klubhoz, így elsősorban erről az időszakról tudok nyilatkozni – fogalmazott a Nemzeti Sport Online kérdésére a sportvezető. – Azt mondhatom, nagyon fontos, hogy szakmailag sikerül-e eltalálni a keret ideális összetételét, illetve hogy sikerül-e a szezon elején lendületbe jönni, ami önbizalmat adhat a folytatáshoz, az előző szezonunkat ez határozta meg. Többéves távlatban vizsgálva azonban más csapatok teljesítménye is hullámzó. A labdarúgás ilyen, folyamatosan változik, éppen a kiszámíthatatlansága miatt szeretjük.

– Ez igaz, de míg például a szintén vidéki fellegvárnak mondott Győr vagy Debrecen egyetlen szezont sem töltött az NB II-ben az elmúlt húsz évben, sőt az élvonalban bajnok is volt, a PMFC ugyanezen időszak felét a másodosztályban töltötte.
– Debrecenben például volt egy saját nevelésű játékosokra támaszkodó nagy generáció az 1990-es években, amire építkezni lehetett, de ez pénz kérdése is. Ott kialakult egy erős összefogás az egyesület és a városvezetőség között, és együttesen megteremtették azokat az infrastrukturális alapokat, amelyek további tehetségek kinevelését tették lehetővé. Úgy tűnik, most mi is elindultunk ezen az úton.

– Nagy generációk Pécsen is voltak, hiszen 1986-ban ezüstérmet nyert a csapat az NB I-ben, 1990-ben pedig Magyar Kupa-győztes lett.
– Éppen az volt a siker alapja, hogy az egyesület teljes generációkat tudott kinevelni tehetséges játékosokból. Manapság, illetve a közelmúltban viszont jó, ha korosztályonként egy-két olyan játékost találunk, aki akárcsak az NB I szintjét is megüti.

A HELYI FIATALOKÉ A JÖVŐ, A HORVÁTOKÉ A JELEN?

– Ugyanakkor Pécsen annak is „hagyománya” van, hogy a klub nem tudja megtartani a tehetségeit, és az igazán kiemelkedő játékosok után nem tudja learatni a babérokat. Ifjabb Dárdai Pált a BVSC, Gera Zoltánt a Fradi, adta el szép summáért külföldre, de például Lovrencsics Gergő lengyelországi szerződésén sem az őt évekig foglalkoztató PMFC, hanem a Lombard Pápa tudott pénzt keresni. Továbbá most is több olyan pécsit találunk neves kluboknál, például Nagy Dominikot (FTC), Horváth Zsoltot (MTK), akikről a PMFC-nél lemondtak.

– Mindegyik eset más és más, nem lehet párhuzamot vonni. Volt olyan, aki Pécsen nem tudott kibontakozni, állandóan jó teljesítményt nyújtani, más családi hatásra váltott klubot, volt akinek a mentalitásával akadtak gondok, és persze olyanról is hallottam, akinek hirtelen nagyon megnőttek az anyagi igényei. Viszont tudomásul kell venni, hogy Pécs egy gyarmatklub, mindig is nevelőegyesület volt, amely abból tudja eltartania magát, hogy felneveli és eladja a tehetségeket. Ráadásul a saját nevelésű fiatalokra a nézők is mindig jobban kíváncsiak. Nekünk szakmailag kell versenyre kelnünk a top akadémiákkal, mert anyagilag nem tudunk. Ehhez azonban át kell strukturálnunk az utánpótlás-nevelésünket, ebben lehet segítségünkre Robert Jarni másodedzője, Sasa Glavas, aki a számos tehetséget kinevelő és nagy összegekért eladó Hajduk Split akadémiájáról érkezett.

– A struktúraváltás része az is, hogy az interneten feladott álláshirdetésben keresnek utánpótlásedzőt? Meglehetősen szokatlan módszer.
– Az, hogy a honlapunkon feladtunk egy álláshirdetést, még nem jelenti azt, hogy csak a hirdetésre jelentkezők közül válogatunk, és feltétlenül közülük választjuk ki az edzőinket. De erre éppen azért volt szükség, hogy ne csak azok kerüljenek mindig képbe, akiket ismerünk, akiknek van kötődésük a klubhoz, hanem olyanokra is felfigyelhessünk, akiknek eddig nem volt közük a PMFC-hez, viszont máshol jó munkát végeztek.

– Az utánpótlásé a jövő, most azonban sorra szerződtetik a külföldi játékosokat.
– Rövid távon nincs más lehetőségünk. A magyar piacon ugyanis télen nem találni olyan játékosokat, akikért nem kell átigazolási díjat fizetnünk, viszont azonnal erősítést jelenthetnek. A védő Mario Tadejevic és a középpályás Ivor Weitzer Robert Jarni kifejezett kérésére érkezett hozzánk. Előbbi ugyan nem játszott az előző fél évben, de nem sérülés vagy egészségügyi probléma miatt, hanem mert a megfelelő ajánlatra várt, vezetőedzőnk tisztában van a képességeivel, hiszen dolgoztak már együtt. Weitzer pedig jó őszt produkált az NK Zadarban, de olyan szerződése volt, amelyik lehetővé tette számára a váltást. Nálunk most nincs próbajáték, csak olyanok érkeznek Pécsre, akikről Jarni tudja, hogy segítségünkre lehetnek. A kiszemelt balhátvéd és támadó középpályás tehát már megvan, csatárokra még szükségünk lenne.

JARNI, MÁRTON, VÉBER ÉS DÁRDAIÉK

– Alakulhatott volna sok minden másképp is, ha nyáron nem kellett volna távoznia az előző szezonban 7. helyen végző csapatot irányító Márton Gábor, Lőrincz Emil párosnak...
– Ezzel kapcsolatban nem tudok mit mondani. Egyszerűen van olyan, amikor a tulajdonos és a vezetőedző nem egyezik egymással, emiatt nem folytatódhatott a közös munka. Ettől függetlenül, meggyőződésem, hogy nem itt tartanánk most, ha a Jarni érkezésével megkezdett, nagyon alapos, precíz elemzéseken, felméréseken alapuló, statisztikai kimutatásokra is támaszkodó szakmai munka folyt volna a szezon kezdetétől.

– Az előző vezetőedzőt, Véber Györgyöt is önök választották ki.
– Amikor a döntés megszületett még nem én voltam az ügyvezető, de kétségtelen, „véleményező" pozícióban voltam. Őt is a PMFC választotta ki, és a játékosokkal együtt nekünk, vezetőknek is megvan a felelősségünk abban, hogy most az utolsó helyen állunk, most közösen kell a kiutat is megtalálnunk. Úgy vélem, Robert Jarnival a lehető legjobb megoldást sikerült megtalálnunk a vezetőedzői posztra, ő stábjával együtt igazi megszállottja a futballnak. Ráadásul a foglalkoztatása nem drágább, mint az átlag magyar edzőké, úgy vélem, a fizetése középkategóriásnak számít az NB I-ben. Ő saját magáért is küzd, hiszen szeretne a játékos-pályafutásához hasonló hosszú, eredményes edzői karriert befutni.

– Éppen ezért többen úgy tartják, nem sokáig fog maradni, az első adandó alkalommal továbbáll.
– Két és fél évre írt alá.

– Láttunk már karón varjút, de ne ezzel zárjuk a beszélgetést! Tudja, mi a közös Dárdai Pálban, Gera Zoltánban és Dibusz Dénesben? Mindhárman Pécsen lettek NB I-es játékosok, de a válogatottban már nem a PMFC játékosaként mutatkoztak be, amikor Dárdai (1996. január) és Gera (2000. június) elment, a Pécs másfél éven belül kiesett az élvonalból, Dibusz tavaly ilyenkor távozott...
– A statisztikák arra jók, hogy javítsunk rajtuk.