Jarni: A szenvedély hiányzik a magyar fiatalokból

Robert Jarnit november végén nevezték ki vezetőedzőnek a PMFC-nél, a horvát szakembernek már bőven volt ideje megismerni a csapatát, és elmondása szerint sikerült felráznia a keretet a rendkívül gyengén sikerült ősz után.

„Egyelőre minden a tervek szerint alakul. Egy kicsit változtattunk a játékosok mentalitásán, sikerült felébreszteni őket, és most nagyon jól dolgoznak. Amikor ideérkeztünk, a gyenge eredmények miatt nagyon rossz lelkiállapotban volt a csapat. Az ősz utolsó két találkozóján aztán az MTK és a Puskás Akadémia ellen már jól játszottak a fiúk, ám nem volt szerencsénk, pedig egyiken sem érdemeltünk vereséget. Tisztában vagyunk a helyzetünkkel, de keményen dolgozunk, hogy ez változzon. Jól haladunk, ám egészen más a felkészülés, mint tétmeccseket játszani" – mondta Robert Jarni a Nemzeti Sport Online-nak a pécsiek klubházában az egyik délelőtti edzést követően.

A horvát vb-bronzérmes szakembert – akiből sugárzik, hogy profi, karizmatikus vezetői egyéniség – elsősorban arról faggattuk, hogyan látja a magyar és a horvát labdarúgás, különösen az utánpótlás-nevelés közti különbséget.

„Kicsit nehéz ezt elmagyarázni. A labdarúgás egyfajta szenvedély. Jó néhány évvel ezelőtt a magyar labdarúgás az egyik legerősebb volt a világon, és számomra meglepő, hogy Magyarországnak most nincs egy kiemelkedően jó nemzeti csapata. Úgy látom, hogy a futball iránti szenvedély hiányzik a játékosokból. A horvát fiatal fejében a nap huszonnégy órájában a labdarúgás jár, amikor reggelizik, amikor vacsorázik, mindig. Ez az életünk. Úgy érzem, a magyarokban ilyen szinten már nincs meg ez a fajta szenvedély, és ez nagy probléma a fiataloknál, mivel nincs akkora kedvük a játékhoz, mint a horvát gyerekeknek, akik állandóan futballozni akarnak. Nagyon fontos, hogy a magyar gyerekekben is meglegyen az akarat a labdarúgáshoz, és hogy legyen kedvük játszani. Az infrastruktúra ugyanakkor adva van mindehhez, nagyszerű stadionok vannak itt.”

A futball iránti szenvedély nem tanítható, de a labdarúgás számos eleme elsajátítható kemény munkával és kitartással. Kérdés, hogy taníthatóak-e úgy a magyar játékosok, mint a horvátok.

„Csak a saját játékosaimról tudok nyilatkozni, de ők rengeteget tanultak az eddigi közös munka során, nagyon elégedett vagyok velük, ám azt nem tudom, hogy ez mire lesz elég. Az utolsó helyen állunk, nem számolgathatunk, de nagyon szoros a harc az előttünk lévőkkel. Mindent megteszünk a bentmaradásért" – jelentette ki a korábban a kiemelkedő utánpótlásbázisáról híres Hajduk Splitnél dolgozó edző.

„A pécsi fiatalok fizikai felkészültségéről nem tudok mit mondani, mivel nem én dolgozom az utánpótláscsapatainkkal. Tény, Horvátországban kiváló állapotban vannak a fiatal futballisták. De a labdarúgáshoz sok mindenre van szükség. Elsősorban kell a tehetség, de az odaadás, az alázat is elengedhetetlen. Ha valaki tehetségtelen és nincs benne akarat, nem lesz belőle semmi, de abból sem, aki tehetséges, ám nem akar. Csak akkor lehet messzire jutni, ha tehetséges vagy és fejlődni akarsz. Nekem nagy szerencsém volt gyerekkoromban, mert kiváló edző, Sergije Kresic választott ki a Hajduk Splitnél, de a sportban gyakoriak a véletlenek. Egy karrier felépítéséhez rengeteg építőkockára van szükség, és ezeket gondosan kell egymásra helyezni a cél eléréséhez."

Hogy milyen stílust képvisel majd a PMFC Jarni vezetésével, csak tavasszal tudjuk meg, de a tréner fejében már körvonalazódik a nyerő taktika.

„Ha egy új csapathoz kerülök, nem mondhatom meg az első nap, hogy hogyan kell játszania az együttesnek, mivel ha a játékosaim nem alkalmasak arra a stílusra, akkor máris veszítettem. Mindenekelőtt fel kell mérni a keretet, és utána meghatározni, hogy milyen stílusban akarom irányítani a gárdát."

Robert Jarni játékoskarrierjéről könyvet lehetne írni – talán Horvátországban meg is tették –, de mi most elsősorban azt szerettük volna megtudni, milyen edző a korábbi kiváló futballista. Volt szerencsénk végignézni a szakember egyik pécsi edzését, amelyen alaposan megdolgoztatta a labdarúgóit. Nem véletlenül, Jarni szerint az egyik legfontosabb alappillér a kiváló erőnlét.

„Az edzések előtt mindig beszélünk a játékosokkal, átvesszük, hogy mit csinálunk majd. A pályán megkövetelünk néhány feladatot, amelyet el kell végezniük, és ha valami nem megy, akkor megállunk, átbeszéljük és kijavítjuk a hibákat. Ez csak így működik. A cél, hogy a tréningeken megközelítsük a mérkőzések ritmusát. Ezt száz százalékban elérni lehetetlen, de ha már nyolcvan százalékban megvalósul, akkor az edző jól végezte a munkáját. Ez a legfontosabb tényező, hogy a játékosok megkapják a meccsterhelést, és ne járjanak úgy, mint gyakran a magyar csapatok a nemzetközi kupaporondon, hogy a hetvenedik perctől már nem képesek a maximumot nyújtani, mivel a hazai bajnokság tempója jóval alacsonyabb" – mondta a vezetőedző, aki jó kapcsolatra törekszik a játékosokkal.

„Nincs probléma a kommunikációval az edzéseken, tolmáccsal dolgozunk, illetve van néhány horvát játékosunk, aki már beszél magyarul, és ők is sokat segítenek. A futballistákkal egyébként baráti a kapcsolatom, szerintem csak így lehet igazán jó munkát végezni, mivel együtt, egységesen kell küzdenünk a közös célért. Persze vannak szabályok, amelyeket tilos megszegni, ezekhez ragaszkodom, de nem vagyok túlzottan szigorú."

Ha a Győri ETO gyorsabb, Jarni a zöld-fehérek vezetőedzője is lehetett volna a Pécs helyett az ősszel, de a horvát tréner szavatartó ember lévén, meg sem hallgatta a győriek ajánlatát.

„A Péccsel szóban megállapodtunk, de még nem volt aláírt szerződésem, amikor megkerestek a győri lehetőséggel, ám nem foglalkoztam vele, mivel a szavamat adtam a PMFC-nek, szóba sem jöhetett, hogy más klubnál folytatom" – jelentette ki Robert Jarni.