– Kétezer-tizennégy nyara óta játszik a Ferencvárosban, tizenhárom év után hagyta el Ausztriát. Hogyan jött a váltás?
– Már régóta Ausztriában voltam, ezért azt kértem a menedzseremtől, keressünk nekem másik kihívást – mondta Dilaver a sportnet.at-nek. – Több lehetőségem is volt, köztük igen csábító ajánlatokkal. Aztán beszéltem Thomas Doll-lal, aki annyit kért, nézzem meg a budapesti körülményeket. Elutaztam édesapámmal, és azonnal meggyőzött, amit ott láttam. A körülmények talán a bécsinél is jobbak. Voltak tehát még lehetőségeim, de a budapestivel jártam a legjobban.
– Milyen volt a búcsú Ausztriától?
– Már egy évvel korábban nagyon szerettem volna váltani. Jól éreztem magam, de nagyon sok volt.
– Minden fiatal álma az, hogy a német, a spanyol vagy az angol élvonalban játsszon, ön mégis Magyarországot választotta. Volt kétség önben?
– Naná, hogy voltak kétségeim, de mint mondtam, az első benyomásom azonnal meggyőzött. Bárki, aki idejön és megnézi a körülményeket, azonnal megváltoztatja a véleményét a klubról. Ráadásul nincs is túl távol Bécstől, ami külön öröm nekem. Örülök, hogy itt lehetek, és a családom is velem van. Már otthon érzem magam Budapesten.
– Legyen őszinte! Többet keres egy labdarúgó Magyarországon, mint az Austria Wienben?
– Ez attól függ, milyen játékos vagy! – mondta nevetve a védő. – De egyértelműen azt mondom, megérte váltanom.
– Már az első szezonjában kupagyőzelmet ünnepelhetett. Milyen volt átélni ezt a sikert?
– Az idény legfontosabb mérkőzése volt, amelyen lenyűgöző volt az atmoszféra, és fölényes sikert arattunk. Aztán pedig alaposan megünnepeltük a győzelmet... A bajnokság első fele sajnos nem sikerült annyira jól, sok új játékos érkezett, még nem tudtuk megismerni egymást. Most azonban már egységesek vagyunk, ez meg is látszik a pályán.
– A következő szezonban az Európa-ligában indulhat a Ferencváros, mire lehet képes a csapat?
– Az idény során sok pénzt fektetett a klub a csapatba, és elképzelhető, hogy a nyáron ugyanez lesz. A célunk az, hogy bekerüljünk az El-csoportkörbe. Most is nagyon kevés időnk van a szezon vége és a selejtező kezdete között, de mindent megteszünk, hogy sikerüljön. A Fradi és a magyar futball is visszatér Európa élmezőnyéhez.
– Összehasonlításképp, Ausztriában hogy szerepelne a Fradi?
– Biztos vagyok benne, hogy az élmezőnyben lenne, a legjobb három csapat között. Természetesen a sikerhez szerencse is kell, de a minőség megvan a csapatban.
– Az ősszel olyan cselt mutatott be az egyik mérkőzésen, amelynek felvétele nemzetközi szinten is népszerű volt. Hogyan emlékszik vissza erre a mutatványra?
– Hogy őszinte legyek, nekem nem volt túl különleges, teljesen spontán mozdulat volt. Másnap mindenhol ezt a videót láttam, még Törökországban is! Egyfolytában csuklottam… De komolyra fordítva a szót, nem voltam túl boldog, mert nem tudtunk nyerni azon a mérkőzésen.
– A rekordbajnok játékosának vallhatja magát. Jelent ez valamilyen különbséget Magyarországon ahhoz képest, mintha máshol játszana?
– Egyértelműen. A Ferencváros nagy klub, melynek hagyománya és régre visszanyúló történelme van. A szurkolóink fanatikusak, igaz, emiatt teher is van rajtunk. A Fradi játékosaként rendszeresen felismernek az utcán, de nagyon kedvesek, jó érezni a szeretetüket. Sőt, őszintén szólva büszke vagyok rá, hogy megismernek. Budapest gyönyörű város, szeretek itt élni.
– Kétezer-tizenhétig érvényes a szerződése a Ferencvárossal. Hogyan látja a jövőt?
– Nemrég lettem huszonnégy éves, most csak focizni szeretnék, és nem folyton gondolkodni a helyzetemen. Egyszerre csak egy tevékenységre szeretnék összpontosítani. Ha keményen dolgozol, úgyis minden jön magától. Nagyon boldog vagyok a Fradinál, ha nem így volna, más lenne a helyzet. Kupagyőztesek lettünk, és még mindig sok célunk van. Most csak ez számít nekem igazán.