Bekő a pillanatról, Rossi a lassúságról, László és Mészöly a melegről

DVTK–ÚJPEST 2–1

BEKŐ BALÁZS, a DVTK vezetőedzője: – Nagy akarattal játszott a csapat már az első félidőben is, igaz, akkor még kicsit fejetlenül, ész nélkül, nem alakult ki folyamatos játék. Ezért a szünetben azt kértem, hogy hasonló mentalitással, de nyugodtabban futballozzunk. Ez a szív diadala volt. Korábban azt mondtam a srácoknak, ha valamiért sokat teszünk, sokat dolgozunk, ha csúszunk-mászunk, akkor elérhető a győzelem. Ilyenkor a futball, visszaad valamit abból, amit elvesz tőled. Természetesen azért cseréltünk, hogy feljavuljon a támadójátékunk. Miroszlav Grumics beállásával az volt a cél, hogy ne csak Novothny Soma birkózzon egyedül a védőkkel, Takács Tamást pedig azért küldtük be, mert úgy éreztük, a jobb szélen a védelem mögé kerülhetünk. Tizenkilencre lapot kértünk, és most bejött. Sokat beszélgettem Bognár Istvánnal, remélem, hogy ezután ő is jobban bízik majd magában. Grumics beállása után azt kértem tőle, hogy ő ossza el a labdákat, remélem, ezután a lábáról is lekerülnek a béklyók, és a többiek és felszabadultan, nyugodtan futballoznak a jövőben. Ennél sokkal jobb játékra vagyunk képesek! És hogy mit éreztem a második gólunknál? Nem is tudom, de azért a pillanatért érdemes volt Diósgyőrbe jönnöm.

NEBOJSA VIGNJEVICS, az Újpest vezetőedzője: – Nem könnyű ilyenkor értékelni, mégis elismerésem a csapatomnak, mert nem futballozott rosszul, sőt... Sokáig jobbak voltunk, mint a Diósgyőr. Mi uraltuk a mérkőzést, és a második félidőben könnyen megszerezhettük volna a meccset eldöntő második gólt. Egyértelműen Kálnoki Kis Dávid kiválása hozta a fordulatot, az ő sérülése súlyos zavart okozott a védelmünkben. Futballal, akcióval nem tudták átjátszani a csapatunkat a diósgyőriek, egészen addig, amíg Kálnoki Kis Dávid ott volt a védelemben. A problémáink az ő lecserélésekor kezdődtek. Nem gondoltam volna a hosszabbítás előtt, hogy pont nélkül maradunk. Azt kértem a játékosoktól, hogy a pálya közepén ne veszítsünk labdát, és nem éreztem, hogy gólveszélyes lenne a hazai csapat, ám sajnos a hajrá így alakult.

BUDAPEST HONVÉD–PUSKÁS AKADÉMIA FC 0–0

MARCO ROSSI, a Honvéd vezetőedzője: – Csapatomat nem tudom elmarasztalni, mert játékosaim betartották a taktikát, ha valamit felróhatnék nekik, az a labdajáratás lassúsága lehet. De összességében azt kaptam a mérkőzéstől, amire számítottam. Nyolcvan percig lezártuk a területeket, így az ellenfél csak a mérkőzés végén vezetett veszélyes támadásokat. Az ellenfelünk visszahúzódott saját térfelére, és bár számítottam erre, roppant nehéz volt helyzetet kialakítanunk, ráadásul kontratámadásokra sem volt lehetőségünk. Kicsit nehezen emésztem meg, hogy az utóbbi időben több mérkőzés is volt, amelyek pontokba került. A Debrecen és az Újpest ellen meg nem ítélt leshelyzetek érzékenyen érintettek. Ezúttal is volt néhány tévedés, amelyekből nem a csapatom húzott hasznot. Remélhetőleg hamarosan kikerülünk ebből a helyzetből.

ROBERT JARNI, a Puskás Akadémia vezetőedzője: – Elégedett vagyok, csak az bánt, hogy a támadásaink végén az utolsó passzok nem sikerültek. A Honvéd talán csak a második félidő elején volt jobb, de utána mi diktáltuk a tempót, többször is átjátszottuk ellenfelünk védelmét, összességében nagyon jó mérkőzést játszottunk. Persze, nem azt mondtam, hogy fantasztikus meccs volt, de a második helyezett otthonában játszottunk, ráadásul a Honvéd nagyon régóta nem kapott ki hazai pályán. A játékosaim megfelelő taktikai fegyelemmel játszottak. Elégedett vagyok, mert bár gólt nem sikerült szereznünk, nem is kaptunk, így a vereséget elkerültük.

BÉKÉSCSABA–HALADÁS 0–1

ZORAN SZPISLJAK, a Békéscsaba vezetőedzője: – Nehéz ilyenkor mit mondani. Az első félidőben nagyon gyenge teljesítményt nyújtottunk. Akadt a csapatban egy-két rendkívül rossz egyéni teljesítmény, nem véletlenül cseréltem többet is a szünetben. Abban mindenképpen jobb volt az ellenfél, hogy győztes gólt szerzett. Nálunk Viczián Ádám egyedül vezethette Király Gáborra a labdát, ám kivárt, több volt abban a lehetőségben. Bosszantó az újabb vereség, de nem esünk pánikba. Sajnos most rossz passzban vagyunk, de a találkozó végén látottak már bizakodásra adnak okot. Az előttünk álló két hét jó lesz arra, hogy még többet dolgozzunk. Kezd kirajzolódni, kire lehet számítani, és kik azok, akik nem ütik meg ezt a szintet.

MÉSZÖLY GÉZA, a Haladás vezetőedzője: – Boldog vagyok, hogy nyertünk! A találkozó elején nehezen kaptuk el a fonalat, azt hittem, hogy meg lehet szokni ezt a pokoli meleget, de nem... Aztán ahogy hűlt az idő, úgy lettünk egyre jobbak, és Németh Márió nagyszerű lövésével megszereztük a vezetést. Sajnálom, hogy utána nem rúgtuk meg a második gólunkat, akkor könnyebb lett volna a vége. Néhányan elfáradtak a végére. Akkor már jött előre a Békéscsaba, próbálkozott, és Király Gábornak is nagyot kellett védenie, hogy pontokkal utazzunk el innen. Mondtam is neki félig viccesen az öltözőben, legalább úgy indulhat majd ő is haza, hogy labdához ért a Kórház utcában. Megérdemelt a győzelmünk. Még akkor is, ha a végén jöttek előre a hazaiak, összességében mi uraltuk a játékot, és jobbak voltunk a Békéscsabánál. Csalódott lettem volna, ha csupán döntetlen a vége.

VASAS–MTK 0–1

SIMON ANTAL, a Vasas vezetőedzője: – Jól kezdtük a mérkőzést, az első húsz percben próbáltuk letámadni az ellenfelünket. Két jó gólszerzési lehetőségünk is adódott, sajnos a gól nem sikerült. A Puskás Akadémiától elszenvedett vereséget követően szerettünk volna javítani, győzelemmel menni szünetre, sajnos nem jött össze. Azért nem szabad elfelejteni, hogy több új labdarúgót kell beépíteni az együttesbe, és ez nem megy egyik pillanatról a másikra. Biztos vagyok benne, minél többet játszunk együtt, egyre jobbak leszünk, és javul majd a helyzetkihasználásunk is. Az MTK-nak nagyon masszív tengelye van, amelyet nem könnyű megbontani. Nagy hőségben futballoztunk, a pálya talaja sem volt az igazi, de jobb helyzetkihasználással így is sikeresebbek lehettünk volna.

LÁSZLÓ CSABA, az MTK vezetőedzője: – Olyan meccset játszottunk, amelyen küzdöttünk a meleggel és a játékkal egyaránt... Sajnos az első félidőben a passzjátékunk gyengébb volt a reméltnél, a Vasasnak pedig akadt egy remek gólszerzési lehetősége. A szünetet követően már azt játszottuk, amit tudunk, és a hajrában lőtt góllal megnyertük a találkozót. Volt egy nagy Vasas-helyzet, rosszul helyezkedtünk, ezért alakult ki ziccer a kapunknál. Szerencsére a második félidőre sikerült stabilizálnunk magunkat, és az is pozitív, hogy a Ferencváros kivételével valamennyi csapat ellen betaláltunk. A Vasasnak lőtt gól ezúttal három pontot ért. Volt egy jó kontratámadásunk is a végén, csak sajnos abban a játékhelyzetben Gera Dánielnek nem lőnie kellett volna, hanem Thiamhoz passzolnia, és így már csak az üres kapuba kellett volna begurítani a labdát. Tudomásul kell venni, teljesen mindegy, ki szerzi a gólt, az ilyen játékhelyzetet lehetőleg góllal kell befejezni.

FERENCVÁROS–PAKS 2–0

Edzői értékelések