Mészöly megmondja – lehülyézték a Hali miatt; Storck és a magyar edzők

♦ Lehülyézték, amikor a Haladáshoz került

♦ Újpesten nem voltak adottak a feltételek az aranyéremhez

♦ Az U19-es Eb-t túldimenzionálták

♦ A bevizelős nyilatkozat

♦ Storck, a tesztjei és a magyar edzők

MEGTALÁLTA A HELYÉT SZOMBATHELYEN – A HALADÁSRÓL

– 2015 tavaszán, a szezon hajrájában lett a Haladás vezetőedzője, és az utolsó négy fordulóban sikerült kiharcolnia a bennmaradást csapatával. Az előző évadot már az 5. helyen fejezték be, most pedig 11 forduló után a 4. helyen állnak, és a Vasas elleni győzelem után az internetre feltöltött ünneplős videó azt mutatta, tökéletes az összhang az edző és a játékosok között. Mondhatjuk-e, hogy Mészöly Géza megtalálta a helyét Szombathelyen, vagy ahogy a szurkolói rigmus mondja, a legjobb hely, Szombathely?

– Már tavaly májusban fontosnak éreztem tudatni a játékosokkal, nagyon büszke és boldog vagyok, hogy Szombathelyen nemes feladatot kaptam – mondta a Nemzeti Sport Online szombathelyi látogatása alkalmával Mészöly Géza. – Persze az ismeretségi körömben legyintettek: „Milyen hülye vagy, hát átveszel egy kieséstől fenyegetett csapatot?” Én viszont azt éreztem, hogy ennél a klubnál hosszú távú célok vannak. Jó példa az előző szezon, amikor a vezetőség éreztette velünk, hogy a biztos bennmaradáson túl egyáltalán nem mindegy, hogy hányadik helyen végez a csapat, és arra ösztönöztek minket, hogy a lehető legtöbbet ki tudjuk hozni a szezonból. Nagyon szimpatikus ez a hozzáállás, és az épülő új stadion is ösztönzőként hat ránk, hogy remélhetőleg jövő ilyenkor már ott játszhatjuk a meccseket. Az a célunk, hogy belátható időn belül egy markáns, meghatározó klubbá váljon Magyarországon a Haladás, ezért dolgozunk nap mint nap. Ehhez megvan a háttér, például ha kell, akkor két edzőtáborba is el tudunk menni egy felkészülési időszakban. Aztán van egy remek stábom, a játékosok pedig vevő a munkára, elhiszik, hogy amit csinálunk, az be fog érni. Folyamatosan lépünk előre, új dolgokat, taktikai variációkat sajátítanak el a futballisták, és talán a közönség is érzi ezt.

Mészöly ugrált, Halmosi „dobolt” – így zengett a Hali öltözője a Vasas legyőzése után

– Helyezésekben kifejezve mi lehet a reális célja a Haladásnak? Az igazán látható előrelépést ugyanis a nemzetközi porond jelenthetné, kérdés, mennyire érett erre a csapat?
– A lépcsőfokokat be kell tartani, de ez kell, hogy legyen a végső cél. Hogy ez most még ebben a szezonban elérhető-e, azt még nem tudjuk megmondani, nem is foglalkozunk egyelőre ezzel, de a téli átigazolási időszakban szóba kell majd kerüljön, mi a cél a tavaszra. Most azon vagyunk, hogy stabil, kiegyensúlyozott csapattá váljunk, erre alapozva tudjunk továbblépni. Ráadásul ebben a szezonban fiatalokat is be kellett építeni a csapatba, és büszkék vagyunk arra, hogy a negyedik fordulótól, amikor először győztünk, sorozatban – bár ez most Polgár Kristóf kisebb sérülése miatt megszakadhat – három húszéves vagy annál fiatalabb játékossal tudunk kiállni a meccsekre. Ezt még az MTK sem mondhatja el magáról, pedig a kék-fehérek ezzel a céllal vágtak neki a szezonnak. Nálunk van olyan 1999-es és 1998-as születésű játékos, aki már bemutatkozott az NB I-ben, három ’96-os pedig stabilan játszott, és nemcsak azért játszottak, mert pénzt kapunk ezért, hanem mert valóban tehetségesek, hasznára vannak a csapatnak. Ennek bizonyítéka például, hogy Hegedűs János az U21-es válogatottba is meghívót kapott.

– Az elmúlt néhány évben Kovács István, majd Radó András is sokat tett azért, hogy jó vélemény alakuljon ki a szombathelyi utánpótlás-nevelésről, az Illés Akadémián folyó munkáról, még ha a fejlődésük a Haladás után meg is rekedt. Látja azokat a tehetségeket, akik folytathatják ezt a sort?
– Hátra talán nem dőlhetnek az akadémián dolgozók, hogy minden a legnagyobb rendben van, mindent jól csinálunk, viszont az látszik, hogy egy-egy játékos minden évben kijöhet, aki képes arra, hogy az első csapatban is helytálljon. Itt van például az U19-es Tóth Máté és Dombi Gergő, de a még fiatalabbaknál is látok ilyen játékosokat. Ezeket a fiatalokat jól kell képezni, menedzselni, de ilyen tekintetben jól állhat a klub.

– Azért kulcskérdés ez, mert ha nincs megfelelő számú saját nevelésű játékos, akkor kiszolgáltatottá válhat a klub, és az átigazolási piacon dőlhet el, hogy adott esetben a bennmaradásért vagy a nemzetközi kupaindulásért harcol-e a csapat. Az elmúlt egy évben Kovács Lóránt, David Williams vagy a Wils testvérek valós erősítést jelentettek, de a holland Sjoerd Overgoorról vagy Sjoerd Arsról ez már nem mondható el.
– Igen, ez így van. Egy-egy szoros meccsen éppen az dönthet, hogy tudunk-e megfelelően frissíteni, olyan játékost bevetni, aki minőséget hoz a csapatba. Arsnál például azt éreztem, mikor idejött, hogy rutinból akarja megoldani az NB I-et, de ami máshol működött, az nálunk kevésbé, azóta viszont szinte görcsösen próbál bizonyítani. Történt már ilyen nagyobb játékosokkal is, lásd Zlatan Ibrahimovicot a Barcelonánál. Beszéltem a játékosokkal, dolgozzanak becsülettel, lesz lehetőségük bizonyítani.

EZÉRT MARADT EL A BAJNOKI CÍM – AZ ÚJPESTRŐL

– Mennyivel másabb egy vidéki csapatnál, láthatóan nyugodt légkörben dolgozni, mint a fővárosban? Például mint az Újpestnél, ahol anno bajnoki címet vártak volna a szurkolók csapatától, vagy a Vasasnál, amelynél nagyon sokáig rendezetlen volt a tulajdonosi háttér, és akkor az U-válogatottnál töltött, feszültségektől nem mentes időszakát még nem is említettük.

– Szeretek a városban élni, megvan a komfortérzet minden tekintetben. Fontos, hogy itt most megfelelő összhangban tudok dolgozni a vezetőséggel, Tóth Miklós ügyvezetővel, azonos módon gondolkodunk. Nagyon bízom benne, hogy itt végig tudjuk csinálni azt a munkát, amit elkezdtünk, mert ezt a korábbi csapataimnál nem hagyták. Például ha Újpesten Kovács Péter tulajdonos hagyott volna még dolgozni egy évet a második hely után, akkor meggyőződésem, hogy ott tudott volna maradni a csapat a következő idényben is a dobogós helyek valamelyikén.

– Fájó emlék, hogy kétszer is egy meccsen múlt, nem lett bajnok az Újpesttel, és így máig nem vallhatja magát bajnok edzőnek? 2004-ben az MTK-t, 2006-ban pedig a Videotont nem tudta legyőzni a csapata az utolsó fordulóban.

– Továbbra is úgy érzem, hogy nem volt rendben a háttér. Az elsőt óriási bravúrnak tartom, mert a nyolcadik helyen vettem át a csapatot, és fantasztikus élményeket éltünk át a szurkolókkal együtt. Sohasem felejtem, amikor például mentünk Siófokra, és az M7-es autópályát újpesti zászlóerdő borította. Abban a szezonban annyi volt, persze közel voltunk, és jó lett volna megnyerni. A második ezüstéremre így utólag visszagondolva voltak olyan dolgok, amiket talán edzőként is lehetett volna korrigálni, de nem volt meg minden feltétel ahhoz, hogy bajnokságot nyerhessünk. Ettől függetlenül persze fáj, hogy nem lettem bajnok, és továbbra is célom, hogy egyszer bajnokságot nyerjek az aktuális csapatommal. Akár a Haladással, mert ha megvan az ehhez szükséges háttér, akkor ez nem lehetetlen. Ehhez persze még jó néhány szezon vár ránk, de jó úton járunk, jó lenne ha most végig is tudnánk menni ezen az úton. A Debrecen, az ottani szisztematikus munka, városi összefogás példaértékű lehet számunkra is. Hogy ha majd újra hazai pályán játszunk, akkor visszajöjjön a régi Rohonci úti hangulat, hogy átlagosan legalább négyezren legyenek a meccseinken azután, hogy most Sopronban is kijönnek több ezren.

Meglestük, hogy áll az építkezés a Rohonci úton

AZ U19-ES VÁLOGATOTT – MIÉRT ALAKULT ÚGY, AHOGY?

– Szombathelyen már főállású edzőként dolgozik? Korábban, amikor az MLSZ elköszönt öntől mint az U-válogatott szövetségi edzőjétől, akkor az volt az egyik indoklás, hogy főállású trénerre van szükség.
– A kitűzött célt, a világbajnoki szereplést elértük, amit vállaltam, azt teljesítettem. Utána megköszönték a munkámat. A focisulimat még az újpestes időszakomban alapítottam, és azt mindig össze tudtam egyeztetni az aktuális munkámmal.

– Nem érzi úgy, hogy túl sokat látott bele abba a korosztályba, amellyel szövetségi edzőként együtt dolgozott? Nemegyszer úgy beszélt róluk, mintha az a csapat lenne a magyar futball megváltója.
– Valóban nem jött még ki annyira, amit én akkor elképzeltem erről a társaságról, talán egy kis menedzseléssel lehetett volna segíteni ezen. Arra alapoztam a várakozásaimat, hogy felkészülési meccseken mindenkit megvertünk, még a későbbi Eb-győztes németeket is.

– Felkészülési meccseken.
– Igen, a felkészülési mérkőzés nem ugyanaz, mint a tétmeccs. El kell ismerni, sok mindent túlzásba vittünk. Túldimenzionáltuk azt a hazai rendezésű Eb-t, hogy telt ház legyen, hogy odafigyeljenek a csapatra. Aztán elveszítettük az első, osztrákok elleni meccset, ami rányomta az egészre a bélyegét. Ha azt a mérkőzést megnyerjük, mint most az Eb-n az A-válogatott, akkor minden rendben lett volna, biztos vagyok benne, hogy akkor nem kapunk hatot a portugáloktól.

– Utána jött az a bizonyos, „bevizelős” nyilatkozat…
– Sokan felháborítónak tartották a találkozó utáni nyilatkozatomat, de annyira szerettem volna, hogy minden jól működjön, hogy ez akkor kijött belőlem. Bántott, hogy egy-két játékos lélektelenül játszott. Túlságosan felfokozott volt a várakozás, és sajnos sérülések és egyéb okok is közrejátszottak. Például az, hogy Kalmár Zsolt és Mervó Bence csak később kapcsolódott be a felkészülésbe, utóbbi nem is volt megfelelő állapotban, ezért nem is kezdett az osztrákok ellen, hiába számított a csapatomban korábban alapembernek. Mindezek miatt tartottam nagy dolognak, hogy a harmadik meccsen megvertük Izraelt. Akkor mindenki legyintett, hogy Izraelt kötelező legyőzni, azóta azonban, hogy Balogh Norbi és Kalmár góljával megvertük őket, egyetlen korosztályos válogatott meccsen sem győztünk ellenük (Balogh Norberték korosztálya az elmúlt egy évben két Eb-selejtezőn egy pontot szerzett Izraellel szemben – a szerző). Ezzel a győzelemmel viszont elértük a célt, volt tartásunk.

STORCK ÉS A MAGYAR EDZŐK – LESZ-E KÖZÖS NEVEZŐ?

– Ha nem is közvetlenül önt váltotta, de az U20-as világbajnokságnak már Bernd Storck vezetésével futott neki a csapat, a német szakember pedig azóta szövetségi kapitány lett. Milyen a kapcsolatuk, van valós párbeszéd a kapitány és a hazai klubedzők között? Az utóbbi időben a különböző megnyilatkozásokból úgy tűnik, hiányzik a közös nevező. Van esély arra, hogy az edzők leüljenek a kapitánnyal, és megbeszéljék ezeket a kérdéseket?
– Az Eb előtt volt itt Szombathelyen, beszélgettünk. Elmondtam neki, hogy a Haladás nyitott az irányába és az új dolgokra, sok újítással próbálkozunk. Más kérdés, és ezt neki is látnia kell, hogy itt nem úgy van, mint, mondjuk, Németországban, nem adottak ugyanazok a feltételek. Az általa megvételre ajánlott laktátmérő például tízmillió forintba kerül, amit egy évben kétszer használsz, a Bundesligában már kontrollnak használják az egyéb, más vizsgálatok mellett, úgy nyolc-tíz éve jelent meg, de már fejlettebb mérések is vannak.

– Itthon viszont még ilyen sincs, ami szintén a lemaradásunkat jelzi. A játékosok fizikai állapota pedig a kapitány szerint hagy némi kívánnivalót maga után…
– Nagyon sok mindent mérünk már itthon is, már nem csak az edzői szem dominál a magyar futballban. Az Eb után a válogatott játékosok teljesen ki voltak tekerve, ami érthető.

– A sikeres Eb-szereplésnek ára volt, ez jól látszik, de valamit valamiért. A közös nevező egyik alapfeltétele viszont egymás tiszteletben tartása és a másik érdemeinek elismerése lenne. Mit gondol, hány magyar edző állította volna be a csapatba mondjuk Kleinheisler Lászlót a norvégok ellen?
– Én sem mertem volna betenni, az biztos, pedig Kleinheisler volt játékosom, tisztában vagyok a képességeivel. Persze, van olyan, hogy edzői megérzés, amikor az edzésmunkát látva ráérez valamire az edző, nekem is volt ilyen. Hasonló példa Priskin Tamásé is, akinek a helyén nálam biztosan Böde Dániel kezdett volna a norvégok elleni visszavágón, de az elvégzett munka alapján a kapitány jól ráérzett, hogy Priskint kell berakni. Az Eb-n is a belga meccsig minden működött. Óriási eredmény, amit a csapat elért Franciaországban, csak lássunk reálisan, és ne mindenért a magyar edzőket és klubokat tegyük felelőssé, amikor a válogatott játékosokat most már szinte kivétel nélkül külföldi edzők készítik fel, többségük külföldi csapatból is érkezik.

– Ahogy hallgatom, egyre inkább azt érzem, hogy itt nem mostanában lesz közös nevező, pláne nem nyílt párbeszéd a szakmai szereplők között. Mintha a magyar közeg – az aktuális szövetségi kapitánytól függetlenül – erre alkalmatlan lenne.
– Sajnos minden összefügg a pénzzel. Mi, magyar edzők azért nem tudunk összefogni, és elismerni a másikat, mert attól félünk, mit fog mondani a vezető egy vereség után, két zakó után pedig már inog a pad (szerencse, hogy Szombathelyen ez nem így van). Ezért mindenki próbálja menteni magát, hogy „hát én marha jól összeraktam a csapatot, csak micsoda pechünk volt”. És nem azt mondjuk, hogy igen, a másik jobb volt.

MEGTÖRHETŐ A ROSSZ SOROZAT? – A FRADIRÓL

– Ahogy a két csapat legutóbbi öt bajnokiján a Fradi jobb volt a Haladásnál. Szombaton, Sopronban meg lehet törni ezt a sorozatot, meg lehet fogni az ebben a szezonban hullámzóbban teljesítő fővárosiakat?
– Talán igen, de azért azt láthatjuk, hogy a Ferencvárosban remek játékosok futballoznak – Gera Zoltántól kezdve sorolhatnánk a neveket –, akik bármikor képesek gólt szerezni, meccseket eldönteni. Az jó, hogy idén legalább felkészülési mérkőzésen egyszer már legyőztük a Ferencvárost, láthatjuk, hogy képesek vagyunk nyerni ellene, még ha az csak egy edzőmeccs is volt. Ezzel együtt nagyon kemény lesz, de hinni kell benne, vagyunk olyan állapotban, hogy legalább pontot szerezzünk a Fradi ellen, ez fontos lenne.