Thomas Doll: Ez méltatlan volt a Ferencvároshoz

FERENCVÁROS–PAKS 1–1

Thomas Doll, a Ferencváros vezetőedzője: – Semmi mást nem tehetek, mint hogy elnézést kérek a több mint ötezer nézőtől. Sajnos nem tudok mindegyikükhöz egyenként odamenni, így itt teszem meg. Kijöttek a csodálatos stadionba, igazi futballidőben, joggal gondolhatták, hogy jó játékot kapnak a pénzükért. Nem így történt. A Paks elleni játékunk méltatlan volt a Ferencvároshoz. Ennél sokkal több kell, és nem takarózhatunk a sérültekkel, a bevethető játékosoknak kellene sokkal jobban futballozniuk. Priskin Tamás nem sérülés miatt nem játszott. Legyünk őszinték, eddig nem nyújtott meggyőző teljesítményt. Magyarországon azonban többször előfordult már, hogy megkérdezik, miért nem szerepelt egyik vagy másik labdarúgó, mintha nem látnák, mit produkált a korábbi hetekben. Megértem, hogy a szurkolók mérgesek. Az egyik héten még éltetnek, aztán ha nem jönnek az eredmények, nem szívelnek. De nincs ezzel gond, itt vagyok, állom a kritikát. Ha a győzelmek idején elviseltem a dicséretet, most elfogadom a füttyszót is.

Csertői Aurél, a Paks vezetőedzője: – Magyarországon azt szokták mondani, hogy a Ferencváros ellen idegenben minden csapat elégedett lehet a döntetlennel. Időnként jól játszottunk, ám tudunk ennél sokkal jobban is, a három pont megszerzéséhez is megvoltak a helyzeteink. Sajnos nem sikerült, ezért van bennem hiányérzet, de el kell fogadnunk a döntetlent, az egy pontért is sokat küzdöttünk. Bátrabb futballt kértem a csapattól a szünetben, valamint azt, hogy a befejezéseknél legyünk pontosabbak. Ez részben megvalósult, a győzelem ugyanakkor éppen a rossz passzok miatt maradt el, sajnos létszámfölényes helyzetben, illetve több ígéretes lehetőségnél rossz döntést hoztunk.

BUDAPEST HONVÉD–ÚJPEST 2–1

Erik van der Meer, a Budapest Honvéd vezetőedzője: – A legrosszabb teljesítményt nyújtottuk, amióta itt dolgozom. Nem is értem, mi történt. Teljesen elveszítettük az irányítást a középpályán, a párharcokban alulmaradtunk, nem tudtunk labdát birtokolni, néhány passznál azt gondoltam, színtévesztők vannak a csapatban – nem volt jó semmi. A szünetben cseréltünk, egyúttal szisztémát is váltottunk, tizenkilencre lapot kértünk. A taktikai váltás lényege az volt, hogy Danilo beállt, így az újpestiek szélső védői hátul maradtak, nem tudták már segíteni az akciókat, egyre közelebb tudtunk kerülni a kapujukhoz, a végén már öt csatárral rohamoztunk. Némi szerencse sem ártott, de az is igaz, keményen megdolgoztunk azért, hogy a végén miénk legyen a három pont. Gróf Dávidnak is voltak nagy védései, akadt egy gyanús eset a kapunk előtt, lehet, hogy tizenegyes járt volna az ellenfélnek, ezt majd vissza kell nézni. Sokkal jobb, folyamatosabb játékot szeretnénk elővezetni; ezért a győzelemért megküzdöttünk, megvan a három pont, ám a teljesítményünk miatt nem lehetünk felhőtlenül boldogok.

Nebojsa Vignjevics, az Újpest vezetőedzője: – Kimondottan jól kezdtünk, óriási esélyünk volt rá, hogy két góllal vezessünk a bajnokcsapat otthonában. Jól futballoztunk, irányítottuk a játékot, igaz, a félidő végére kezdtük kicsit elveszíteni az irányítást. A Kispest taktikát váltott, amolyan rúgd és fuss futballt kezdett el játszani, ezt mi hagytuk, és könnyű gólokkal segítettük az ellenfelet. Hiányzik belőlünk a képesség, hogy lezárjuk a megnyertnek tetsző mérkőzést. Volt esélyünk erre a Ferencváros és a Videoton ellen is, és ezúttal ugyancsak a kezünkben volt a győzelem. Amikor jól játszunk, előnyt szerzünk, egy idő után kivárunk, támadásban és védekezésben egyaránt. Elveszítjük a magabiztosságunkat, az elszántságunkat, kiesünk a saját ritmusunkból, és a koncentráció sem mindig megfelelő. Bosszantó, hogy szinte a semmiből két gólt szerzett az ellenfél, így hiába futballoztunk jobban, nem ért semmit.

VIDEOTON–DVSC 1–0

Marko Nikolics, a Videoton vezetőedzője: – Szerintem megérdemelt győzelmet arattunk. Az elején talán öt-tíz percig nem úgy futballoztunk, ahogy azt elvártuk magunktól, a folytatásban viszont rengeteg helyzetet alakítottunk ki. A Debrecennek talán egy veszélyes kontrája akadt, örülök, hogy a végén megszereztük a győztes gólt. Ennek a sikernek az az üzenete, hogy sohasem szabad feladni. Nem azt mondanám, hogy mérgelődtem a mérkőzés közben, inkább úgy fogalmaznék, dühöngtem a kihagyott helyzetek miatt. Talán valóban aktívabb voltam, mint a korábbi meccseinken, ezzel is próbáltam támogatni a csapatot. Marko Scsepovics készen állt a játékra, de a bemelegítésnél érezte a Bordeaux ellen elszenvedett bordasérülését, ezért maradt ki. Bízom abban, hogy a Partizan elleni csütörtöki Európa-liga-találkozóra felépül.

Herczeg András, a DVSC vezetőedzője: – Gratulálok a Vidinek, jobban futballozott nálunk, megérdemelten nyert. Az első játékrészben nem volt különösebb probléma a játékunkkal, a szünetet követően azonban beszorultunk, több helyzete is volt a házigazdának, ugyanakkor bosszantó, hogy a kilencvenötödik percben kaptuk a gólt. Ha fogalmazhatok úgy, nem egy szívbarát pillanat volt, amikor Kassai Viktor büntetőt ítélt. Már előtte dühös voltam, hiszen kétszer is megakadályozhattuk volna a hazaiak támadását, ám nem tettük meg, és tizenegyes lett a vége. Sajnálom a játékosokat, hiszen nagyon küzdöttek. Nem vagyunk könnyű helyzetben, ez tagadhatatlan.

DVTK–PUSKÁS AKADÉMIA 2–2

Bódog Tamás, a DVTK vezetőedzője: – Erre a kilencven percre lehet építeni, a csapat jól reagált a legutóbbi vereségre. Voltak persze hibák, azonban az utolsó percig küzdöttünk, és ez pozitívum. Úgy érzem, nekünk voltak nagyobb helyzeteink, ám az ellenfélnek is akadt lehetősége kettő egyes vezetésénél. Ne kiabáljuk el, de Diego Vela az a játékos, akinek nem kell húsz helyzet ahhoz, hogy betaláljon. Megvan a dinamikája és az önbizalma is, a kapu előtt higgadt tud maradni, és szerencsére most is eredményesnek bizonyult. Ugyanakkor hamarabb is egyenlíthettünk volna, hiszen előtte is több helyzetünk volt. A lefújás utáni csapatgyűlésen a kezdőkörben dicsértem meg a játékosokat, mert sportemberi magatartásból is jelesre vizsgáztak.

Pintér Attila, a Puskás Akadémia vezetőedzője: – Jól kezdtük a mérkőzést, megszereztük a vezetést is. Csak oda tudok kilyukadni, mint az előző hetekben, hogy olyan gólt kaptunk, ami edzésen sem megengedhető. Ettől kicsit megzavarodtunk, de a szünetben rendeztük a sorokat. Annak ellenére, hogy a Diósgyőré volt a szünet utáni első nagy helyzet, teljesen megváltozott a meccs képe, uraltuk a játékot, és hamarabb is megfordíthattuk volna az eredményt. Éppen a gól előtt szóltam be a pályára, hogy jobban kell figyelnünk a Diósgyőr jobb oldalára, erre fel onnan kaptuk a második gólt. Mentek előre a játékosaim, annyira akartak nyerni, ám a vezetésünk tudatában ennyire nem nyílhattunk volna ki. Jól játszottunk, és úgy érzem, egyszer valaki nagyon bele fog szaladni a késbe. Azt nem hallgatom el, hogy ismét tizenegyest vett el tőlünk ugyanaz az alapvonali segítő, aki a Videoton ellen is. Ez már az ötödik meccs volt, amibe »keményen« belenyúltak.

VASAS–MEZŐKÖVESD 1–1

Michael Oenning, a Vasas vezetőedzője: – Nehéz ilyenkor mit mondani, megnyert meccs lett ugyanis döntetlen. Tudtuk, hogy az első gólig nehéz lesz, az első félidőben még nem találtuk a játékunkat, ám a szünet után egyértelműen mi irányítottunk, ha belőjük a másodikat, most nem kellene idegeskednünk. A mezőkövesdiek egyenlítését természetesen vissza kell néznem, és csak utána mondhatok véleményt, de azt megkockáztatom, ilyenkor a bíróknak is el kell számolniuk a lelkiismeretükkel. Tönkretehetik sok-sok ember munkáját. Kulcsár Tamás remekül dolgozik, igazi értéke a csapatnak. Mindig az adott ellenféltől függ, hogy kezd vagy épp a második félidőben küldöm pályára. Annyit elárulhatok, hogy egy centerre mindenképpen szükségünk van.

Radványi Miklós, a Mezőkövesd vezetőedzője: – Magunknak tettük nehézzé a találkozót. Az első félidőben egyértelműen jobban futballoztunk. Megöltük a Vasas játékát és emellett életveszélyes kontrákat vezettünk, ha három góllal vezetünk, aligha szólhattak volna bármit is a hazaiak. A szünet után valóban veszélyesebb volt a Vasas, kaptunk egy szerencsétlen gólt, és ez megfogta a csapatomat. Még egyszer mondom, akkorra nekünk már több góllal kellett volna vezetnünk, és úgy nincs ez a pokoli végjáték. Rengeteg munka vár ránk, de bizakodó vagyok, és azt mondom, a csapatunk igenis ott lehet a hetedik-nyolcadik hely környékén a végelszámoláskor is.

HALADÁS–BALMAZÚJVÁROS 3–1

Mészöly Géza, a Haladás vezetőedzője: – Egész jó meccset játszottunk, ráadásul nagyon jó ellenfél ellen futballoztunk. Olyan együttessel mérkőztünk, amely az eddigi idegenbeli meccsein nem kapott ki. Mi azonban legyőztük az újoncot, legfőképpen azért, mert jól kezdtük a találkozót, és azért, mert már az első félidő közepén betaláltunk. A másodikban visszaesett a játékunk, talán azért, mert kicsit óvatosabbak lettünk, de egységes, jó csapat vagyunk, és ezt bizonyította az is, hogy akkor, amikor az ellenfél játszott fölényben, növelni tudtuk góljaink számát. Fontos volt a második találat, és aztán a harmadik is, amellyel éreztettük a balmazújvárosiakkal, hogy nincs esélyük.

Horváth Ferenc, a Balmazújváros vezetőedzője: – Az ötödik élvonalbeli mérkőzését játszó csapattól nem várható el és nem is szeretnénk, ha fejjel menne a falnak, speciel egy olyan Haladásnak, amely az elmúlt bajnokságban jól szerepelt. Az igazi bajnak az számít, hogy nem tudtuk a saját futballunkat játszani, és ez bizony megzavart bennünket. A zárt védekezésből indított gyors kontraakciókból sajnos nem tudtunk semmit megvalósítani, mert az ellenfél keresztülhúzta a számításainkat. A Haladás átadta a területet, és arra kényszerített bennünket, hogy mi irányítsunk. A második félidőben rájöttünk, hogy lehet keresnivalónk. Sikerült a szépítés, aztán viszont jött a Haladás harmadik gólja. Az eredmény ellenére is elégedett vagyok a csapat hozzáállásával.