„Ha törik, ha szakad...” – az új Haladás-tréner a bentmaradásról

– Meglep, hogy nem beszélhetünk magyarul, hiszen Nyitráról származik, ahol ma is sok magyar él, születésekor, ezerkilencszázhatvanháromban pedig nyilván még sokkal többen éltek ott. Nincsenek is magyar felmenői vagy rokonai?
– Valóban félig szlovák, félig magyar település volt Nyitra a gyermekkoromban, de én sosem tanultam magyarul – mondja Michal Hipp, akinek szavait segítője, a korábbi NB I-es támadó, Pinte Attila tolmácsolta lapunknak. – Nagyon sokat értek magyarul. A kilencven százalékát megértem annak, amit hallok, a futball szakszavait mind ismerem, de bátortalan vagyok a mondatformálásban, ezért interjút nem merek magyarul adni. Talán ha hosszabb ideig maradhatok Szombathelyen, sikerül ebben fejlődnöm, és jól megtanulom a nyelvet. Vannak magyar rokonaim: az unokatestvérem Budapesten él, és Komáromban is laknak magyar hozzátartozóim.

– Sejti, mire vállalkozott?Biztosan látta mostanában a magyar bajnokság tabelláját.
– Igen, de egyébként is figyelemmel követem az itteni futballt, sok meccset nézek meg élőben, vagy a tévében is. Pontosan tudom, hogy nincs könnyű helyzetben a Haladás, és a táblázat is sok mindent elárul. A helyzet súlyos, de nem kritikus. Nem számítok rá, hogy könnyű lesz, ám ki kell vívnunk a bentmaradást, ha törik, ha szakad. Gazdag történelme és gyönyörű új stadionja miatt is rászolgálna a csapat, hogy a következő idényben is az élvonalban szerepelhessen. Nem vagyok naiv, tudom, hogy nem az idén hátralévő négy meccsen váltjuk meg a világot. Apró lépésekkel kell haladni, de bízom benne, hogy a tavasszal már szembetűnő lesz a javulás.

– Volt korábban a szlovák válogatott szövetségi kapitánya is. Nem érzi visszalépésnek, hogy most egy magyar klubcsapatot kell megmentenie a kieséstől?
– Egyáltalán nem. Minden állomáshely más, ez most egy új kihívás az életemben, igyekszem megfelelni az elvárásoknak. Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy megkerestek Szombathelyről és bizalmat szavaztak nekem, mert ezzel kifejezik, hogy alkalmasnak találnak a feladatra, hogy bent tartsam a csapatot az első osztályban.

– Nem a legszebb időszakát éli most a magyar futball, idén Andorrában és Luxemburgban is kikapott válogatottunk. Kívülről milyennek látja labdarúgásunkat?
– A tavalyi Európa-bajnokság után azt hittem, hogy olyan impulzusokat kapott a magyar labdarúgás, amely révén elindul felfelé. De a világbajnoki selejtezősorozatban nehéz csoportba került. Ráadásul jött a két kínos vereség Andorra, valamint Luxemburg ellen. Tény, hogy ebből a helyzetből nem lesz könnyű talpra állni.

– Mi a legfőbb különbség a magyar és a szlovák futball között?
– Az infrastruktúra terén a magyar futball lényegesen előrébb jár. Gyönyörű új stadionok vannak, látszik, hogy valós szándék van az építkezésre, az előrelépésre. Szakmailag nincs nagy különbség, hasonló erőt képvisel a két ország futballja.

– Ezt azért túl udvariasnak érezzük, a szlovák válogatott gyakran kijut a világ- és Európa-bajnokságokra, és vannak világsztárjai is, hogy csak a Napoliban futballozó Marek Hamsíkot említsük.
– Közben a szlovák klubcsapatok ugyanolyan korán kiesnek az európai kupasorozatokból, mint a magyarok, és most a mi válogatottunk is lemarad a világbajnokságról. Igaz, Szlovákia második lett a csoportjában, és csak azért nem kapott lehetőséget a pótselejtezőben, mert balszerencsés módon épp a leggyengébb mutatót produkáló csoportmásodik volt. Biztos vagyok benne, a magyar futballnak is jót tenne, ha a válogatottnál szóba jöhető játékosok külföldön futballoznának, a szlovák nemzeti csapat hetven-nyolcvan százaléka erős nyugati ligákban játszik, és a legtöbben valóban pályára is lépnek hétről hétre. Egyébként a Slovanban szereplő Holman Dávidot és a Dunaszerdahelyen játszó Kalmár Zsoltot a legjobbak között tartják számon a bajnokságban. Ők jó hírét viszik Szlovákiában a magyar futballnak.

– Mi az edzői hitvallása?
– Azt vallom, hogy a siker mindig négy összetevőből áll: a labdarúgók képzettségéből, az edzettségi állapotból, a szakmai stáb munkájából és az edző játékra vonatkozó felfogásából. Az utóbbira kitérve: óriási jelentőséget tulajdonítok a csapatszellemnek, szeretem, ha a játékosok tudnak küzdeni egymásért. Mindig törekszem arra, hogy rend legyen a pályán és azon kívül is. Nagyon fontos a szervezettség és a taktikai fegyelem, mert csak az ilyen gárda tud minden helyzethez alkalmazkodni és bármilyen feladatot megoldani. A tökéletes erőnléti állapotot alapvetőnek tartom a játékosoknál, és bár a szép támadófutballt mindenki szereti, nagy hangsúlyt fektetek a védekezésre. Nem ismerek olyan sikeres csapatot, amelynek ne lenne erős védelme. A stabil védelem jelenti az alapot, mindent arra kell építeni.