X polgártárs – Sinkovics Gábor jegyzete

Amikor Varga Zoli egy ügyes testcsellel becsapta a Mexikóba delegált, szürke VOR-öltönyben izzadó állambiztonsági embereket, népszerűbb nevükön spicliket, téglákat, besúgókat, és egy laza mozdulattal lelépett a magyar futball színpadáról, itthon pillanatok alatt közellenség lett. Még sok fradista is gyűlölettel beszélt róla – azok, akiket korábban elkápráztatott leheletfinom mozdulataival, utánozhatatlan trükkjeivel, világklasszis megoldásaival. Azt mondták, a válogatott mez szent, azt otthagyni, nem felvenni árulás a javából.

Varga Zoli akkor huszonhárom esztendős volt.

A magyar labdarúgás vezetőit zavarba hozta Varga Zoli – akkori kifejezéssel élve – disszidálása, és a később olimpiai bajnoki címet nyerő válogatott csapatfotóján egyszerűen ikszet tettek a fejére, és a kép így jelent meg a Labdarúgásban. Abszurd csapatkép volt az, egy kor fájdalmas lenyomata. Vajon hányan bocsátottak meg neki később?

Sok-sok évtized múltán Huszti Szabolcs egy Stockholmban kettő nullára elveszített Európa-bajnoki selejtezőt követően bejelentette, nem kíván többet a magyar válogatottban szerepelni. A svédek elleni vereség volt az ötvenegyedik fellépése címeres mezben, és huszonhat esztendősen úgy gondolta, már nem akar válogatott lenni. Döntése hatalmas vihart kavart, akadt, aki úgy élte meg mindezt, hogy Varga Zolihoz hasonlóan árulónak, cserbenhagyónak tartotta őt. Mások viszont szókimondó forradalmárnak.

Olyan játékosnak, aki végre „kiteregette a szennyest”, aki nyilvánosság elé mert állni a gondokkal, és aki aztán jól megmondta a magáét.

Lassan nyolc esztendeje ennek.

Huszti Szabolcs neve azóta leginkább a külföldi bajnokságok rovatában bukkant fel – éppen ahol játszott: Oroszországban, Németországban, legutóbb Kínában. S persze távolról szurkoltunk, szurkolunk neki, és közben sajnálkoztunk, hogy egy ilyen képességű, ereje teljében levő labdarúgó miért nem erősíti az Európa-bajnokságra készülő, Franciaországban pályára lépő, később Andorrában és Luxemburgban mélypontra érő nemzeti csapatot.

Huszti Szabolcsot elítéltük – és hazavártuk.

Most a hírek szerint harmincnégy esztendősen mégiscsak hazatér. Sérüléséből felépülve akár húzóembere is lehet a Ferencvárosnak vagy a Videotonnak. Nagy kérdés, hogyan fogadja az a közeg, amelyet korábban kritizált és elhagyott.

A legendává nemesült Varga Zoliról szerencsére letörölték az X polgártárs jelzőt.

Huszti Szabolcs kevesebbel is beérné.

Fogadják úgy, mintha el sem ment volna.