Zsebbe vágó – Thury Gábor jegyzete

Ismét a futballpiac hívta fel magára a figyelmet, ám most nem Neymar vagy Mbappé a téma, hanem a 78 millió euróért a Southamptonból a Liverpoolba igazoló Virgil van Dijk. A holland hátvéd ezzel a labdarúgás történetének legdrágább védője lett.

A magam részéről leszögezem: ember ennyit nem ér! Nem futballista, ember… Vannak az életnek – úgy általában az egésznek – fontosabb és értékesebb területei, amelyeken nem eurómilliókban mérik az ember értékét.

A téli átigazolási időszak kapcsán néhány menedzserhez intézett körkérdésből kiderül, amit már eddig is tudtunk: mi, magyarok – hogy Paunoch Pétert idézzem – nem vagyunk részesei ennek a cirkusznak. Ez bizony egy túlárazott világ, de a pénz közvetett értelemben is pénzt fial, Van Dijk ára a többi Angliában futballozó játékos árát is felveri, márpedig a kluboknak, a menedzsereknek és a labdarúgóknak is az az érdekük, hogy minél nagyobb összegek forogjanak, mert mindenkinek nagyobb szelet jut a tortából. Megkérdezhetik persze, hogy a tulajdonosok miért szerepelnek ebben a felsorolásban. Hát azért, mert bár létezik pénzügyi fair play, senki sem tartja be. Tudniillik ha komolyan vennék, az óriási tartozásokat felhalmozó Real Madridot vagy Barcelonát azonnal ki kellene zárni a nemzetközi kupákból, és a nem is annyira bújtatottan katari állami pénzből működő PSG és az Emírségek által „szponzorált” Manchester City is nyugodtan ide sorolható. De ezt nyilván senki sem gondolja komolyan, nem is lehet, mert a pénzügyi spirál nem engedi. A mérkőzések közvetítési jogáért leszurkolt milliárdokért Messi és C. Ronaldo kell a tévétársaságoknak, elsősorban azért, mert a nézők a legjobbakat akarják látni. S ha valamit lehet ennyiért, senkiben sem vetődik fel, hogy tizedannyiért is menne ugyanazokkal, mert akkor is ők a legjobbak…

Van olyan sejtésem, hogy ez a spirál a mi futballunkba is begyűrűzik, de nem feltétlenül azért, mert olyan piacképes játékosaink lennének, akiket a briteknél el lehetne adni. Nagyon szűk az a piac, ahol a mieink kellenek, de aki elkél, megtalálja a számítását. Biztos vagyok benne, hogy például a lengyel légió ezért vagy azért szégyenszemre hazakullogó zsoldosai anyagilag járnak a legkevésbé rosszul, s meg merem kockáztatni, hogy ennek (is) tudható be, hogy szakmailag alulmotiváltak. De mi inspirálná őket, hogy jobbak legyenek? A pénzük így is megvan. Ha azonban Van Dijk mondjuk csak 75 ezer fontért cserélne gazdát, és a mieink csak aprópénzért állhatnának légiósnak, az esetleges kudarc talán megbirizgálná az önbecsülésüket.

A zsebükön keresztül mindenképpen.