Kovácsik Ádám: Ezüstből van már elég otthon

– „Tavasszal tizennégy döntő vár ránk. Minden egyes elveszített pont nagyon hiányozhat a végelszámolásnál. Nem mondom, hogy mind a tizennégy mérkőzést megnyerjük, az irreális lenne. Tizenhárom győzelem és egy döntetlen még belefér.” Nyilván tudja, melyik fehérvári labdarúgó mondta ezt még decemberben.
– Persze, én voltam – felelte Kovácsik Ádám, a Videoton egyszeres válogatott kapusa. – Még nincs vége az idénynek, de már most kijelenthető, jó lett volna, ha reményeim valóra válnak. Sajnos a játékunk nem olyan mostanában, mint szeretnénk: noha jól kezdtük a tavaszt, a folytatásban háromszor is döntetlent játszottunk, egyszer pedig vereséget szenvedtünk. Bárhogy is nézzük, a lejátszott tíz mérkőzésből egyértelműen több pontot reméltünk. Az utolsó négy találkozónkon az akarati tényezők kerülnek előtérbe. Ha négyszer nyerünk, bajnokok lehetünk, ugyanakkor tisztában vagyunk vele, ehhez a Ferencvárosnak botlania kell.

– A Videoton ebben a bajnokságban csak egyszer nyert sorozatban négyszer, pontosabban akkor ötször: a negyedik és a nyolcadik forduló között.
– Ha egyszer megcsináltuk, miért ne sikerülne még egyszer? A feladat adva van, úgy kell hozzáállni, hogy megoldjuk.

– Négymeccses nyerősorozatra a nagy rivális Fradi is képes volt, kétszer is. Van elképzelése arról, az első melyik négy csapat ellen sikerült?
– Gondolom, éppen azt a négy csapatot győzte le, amellyel még játszik a hajrában. Azaz, a Vasast, a Honvédot, a Diósgyőrt és a Balmazújvárost.

– Telitalálat!
– Elhiheti, nem az foglalkoztat, hogy a Ferencváros ki ellen veszíthet pontot, de azon sem bánkódunk, hogy Danko Lazovics eltiltás miatt nem játszhat szombaton. Foggal-körömmel kell küzdenünk, és mert a soron következő két fordulóban mi délután ötkor lépünk pályára, a riválisunk pedig esti meccset játszik: ha nyerünk, a nyomás feltétlenül a zöld-fehéreken lesz.

– Mennyire bosszantja, hogy bár tíz mérkőzésen csak négy gólt kapott tavasszal, a remek mutató így is kilenc pont elveszítésével járt?
– Nagyon. Már csak azért is, mert a nyeretlen meccseink nem olyanok voltak, hogy az ellenfél kapusa parádézott, egyszerűen kevés lehetőséget alakítottunk ki. Jól hangzik, hogy ebben az időszakban csak négyszer találtak be ellenünk, ugyanakkor ahogy a kevés kapott gólért is az egész csapatnak jár a dicséret, a szerzett gólokról, a kialakított helyzetekről beszélve is csapatban kell gondolkodni. Tény, ha a Puskás Akadémia, a Mezőkövesd és a Paks elleni párharcból csak egyet megnyerünk, most elsők lennénk, de nem akarok keseregni vagy negatív lenni. Tanulnunk kell a hibáinkból, és persze óriási akarattal vágni bele az utolsó négy fordulóba. Valamint inkább nyerjünk négyszer hat ötre, mint hogy négy kapott gól nélküli meccset produkáljunk, de becsússzon egy döntetlen. Egyszerűen nyomás alá kell helyeznünk a Ferencvárost.

– Hogy a teljesítményével nagyon meg vannak elégedve a Videotonnál, mutatja, hogy az együttes utolsó hatvankét bajnokiját kivétel nélkül végigvédte.
– Örülök is ennek, remélem, legalább száz meccsig vagy még tovább eljutok. A Ferencváros elleni rangadó előtt arról írtak, nem vagyok olyan rutinos, mint Dibusz Dénes. Tény, hogy nincs annyi élvonalbeli mérkőzésem, de azért Olaszországban védtem vagy száz találkozón – ha nem is a Serie A-ban. Bízom benne, hogy elkerülnek a sérülések, és sokáig állhatok még a Videoton kapujában.

– Lassan három éve van a fehérvári klubnál, és ha nem borul a papírforma, harmadszor végezhet ezüstérmesként a Videotonnal.
– Remélem, nem így lesz, ezüstből van elég otthon. Az első idényemben még mellékszereplő voltam, csak hét bajnokin kaptam szerepet, a tavalyi bajnokságot viszont már végigvédtem. Amikor a Vidihez igazoltam, mélyről, a tizenegyedik helyről kapaszkodtunk fel és lettünk másodikok, így az az ezüstérem rendben volt. A tavalyi viszont még most is nagyon bosszant. Nagyon nem lenne jó újra alulmaradni a hajrában.

– Legkésőbb június másodikán kiderül, a reményeiből mi válik valóra. Eszébe jut ilyenkor, hogy négy nappal a bajnokság befejezése után a válogatott Fehéroroszország ellen lép pályára idegenben?
– Most csakis a Videotonra koncentrálok, hiszen hatalmas feladat vár ránk. Persze, tudat alatt azért ott van bennem: szeretnék kerettag lenni, előrelépni, ha lehet. Nem úgy akarok majd visszatekinteni a pályafutásomra, hogy volt egy mérkőzésem a nemzeti tizenegyben, és azt kettő egyre elveszítettük Luxemburgban. Gulácsi Péter érthetően előttem van a rangsorban, Dibusz Dénes is nagyon jó teljesítményt nyújt, de ha a klubomban jól megy a védés, arra nyilván a kapitány is felfigyel. Éppen ezért most kizárólag a Vidire figyelek.

– Szombaton a Haladást fogadja a Videoton, amely ellen tavalyelőtt márciusban bemutatkozott az NB I-ben.
– Előttem is van, mennyire izgultam a bemutatkozásom előtt. Emlékszem, kettő egyre nyertünk, volt néhány jó védésem, de sok segítséget is kaptam – többek között Juhász Rolandtól, aki egy rossz kifutásom után a gólvonalon mentett. Jöhetnék most azzal, hogy jó lenne négy góllal, jó játékkal nyerni, de akkor is örülök, ha kínkeservesen győzünk, mondjuk ismét kettő egyre.

– A győztes bajnoki utáni esti program?
– Rohanok haza, és szurkolok a Vasasnak a Fradi ellen!