Szerbek döntenek a magyar aranyról vagy a Fradi VBP-je?

AKIÉ A LABDABIRTOKLÁS, AZÉ A MECCS?

Bár a futballt még mindig gólra játsszák, a játék képe szempontjából az egyik legérdekesebb kérdés az lesz, melyik együttes tudja többet birtokolni a labdát, és arra hogyan reagál az ellenfél. Az ugyanis a Ferencváros és a Videoton kapcsán is elmondható, hogy a legtöbb meccsén igyekszik irányítani a játékot, próbálja nyomás alatt tartani az ellenfelét, ritkán engedi át a területeket és a labdabirtoklás lehetőségét. Az eddigi 28 fordulóból a Vidivel tízszer, a Fradival csupán négyszer fordult elő, hogy ötven százalék alatt maradt a labdabirtoklása, azaz e tekintetben alulmaradt aktuális ellenfelével szemben.

A Ferencváros otthon a Mezőkövesdet (5–0-ra, 48 százalékos labdabirtoklás mellett), idegenben a Paksot (2–0-ra, 48 százalékos labdabirtoklással) és a Honvédot (3–1-re, 43 százalékos labdabirtoklással) annak ellenére legyőzte, hogy kevesebbet birtokolta a labdát ellenfelénél (százalékosan nézve a Honvéd elleni 43 százalékos mutató volt a legalacsonyabb labdabirtoklási aránya az FTC-nek ebben a szezonban). Csak egy olyan meccse volt, amikor nemcsak labdabirtoklásban maradt alul, hanem veszített is, éppen a Videotontól kapott ki (Felcsúton 3–1-re), ezen a találkozón a Vidi labdabirtoklásban is lenyomta a Fradit (53–47 százalék volt a fehérváriak javára).

VIDEOTON–FERENCVÁROS, 2017. augusztus 27.

A zöld-fehérek tehát a négy közül csak egyszer nem tudtak győzni (akkor ki is kaptak), amikor kevesebbet birtokolták a labdát. A Videoton a tíz ilyen mérkőzésből hetet nyert meg, kétszer ikszelt, és éppen a Fradi elleni, az Üllői úton 3–1-re elveszített bajnoki volt az, amelyen a Vidi labdabirtoklásban is kikapott (52–48 százalék volt az FTC javára). Vagyis a két csapat szezonbeli eddigi két egymás elleni meccsén a labdabirtoklás is ugyanúgy alakult, ahogy a végeredmény – egy ide, egy oda.

Ezzel együtt megállapíthatjuk, hogy százalékos arányban a Fradi jobban kezeli azokat a helyzeteket, amikor az ellenfél birtokolja többet a labdát, viszont ennek ellenére a Videoton több gólt szerzett kontrából (17-et, az összes gól 30 százaléka), mint a Fradi (10-et, 17 százalék). Ugyanakkor a kontra elleni védekezést is érdemes megnézni: a Videoton öt (a kapott gólok 19 százaléka), a Fradi nyolc gólt kapott kontrából (31 százalék).

Mindezek azt mondatják velünk, hogy tudatosan egyik csapatnak sem áll érdekében, hogy magára húzza ellenfelét, átadja a területet a másiknak. A Fradinak annyiból kényelmesebb a helyzete, hogy döntetlennel is nagy lépést tehet a bajnoki cím felé, ám a kontrák ellen kimondottan eredményesen védekező Videoton ellen így sem lesz érdemes védekezésre, az eredmény tartására berendezkednie. Tippünk szerint a két csapat első két mérkőzéséhez hasonlóan ezúttal is az a gárda nyeri meg a találkozót, amelyik labdabirtoklásban is a másik fölé nő.

HA LAZOVICS NEM SZEREZ GÓLT… – KULCSEMBEREK

A héten már foglalkoztunk a Lazovics-kérdéssel, és az InStat számai is arról árulkodnak, hogy a támadó teljesítménye alapjaiban határozhatja meg a Vidi–Fradi végkimenetelét.

Arról már írtunk, hogy a Videoton 11 bajnoki meccsen nem tudott győzni ebben a szezonban, a szerb légiós a 11 meccsen csak két gólt lőtt – egyet pont a Fradinak (1–3 fehérvári szempontból), egyet a Balmazújvárosnak –, ezekből négy találkozón nem is lépett pályára. Sőt, a Videoton a négy veresége közül csak a Fraditól kapott ki úgy, hogy Danko Lazovics betalált, a másik három vesztes meccsen nem volt eredményes a támadó. Vagyis ha Lazovics betalál, akkor általában nyer is a fehérvári együttes.

Az InStat kimutatásaiból azt tudhatjuk meg, hogy a Videoton góllal záruló támadásainak 57 százalékában játszott valamilyen szerepet Lazovics. Tizennégyszer gólt szerzett, hétszer gólpasszt adott, de másik 11 alkalommal is részt vállalt a gólt eredményező támadásban. Nem mellesleg csapatából ő vette eddig a legtöbbször célba a kaput és ő is találta el a legtöbbször, 58-ból 27-szer (47 százalékos hatékonysággal célzott, meccsenként 2.5 lövéséből 1.2 talált kaput), továbbá a legtöbb gólhelyzetet eredményező passza is neki volt (123 kísérletből 55 sikeres kulcspasszt adott).

Lazovics után a tíz gólt és hat gólpasszt jegyző, a gólt eredményező támadások 40 százalékában szerepet vállaló Marko Scsepovics a második legeredményesebb Vidi-támadó, aki a lövés per kaput eltaláló lövések számában is a második helyen áll (46-ból 25, meccsenként 2.2/1.2).

Érdekesség, hogy a góllal záruló támadásokban a harmadik a sorban a korábbi újpesti jobbhátvéd, Loic Nego, aki 25 százalékban vett részt a gólt hozó támadásokban, ő maga öt gólt szerzett (ezzel a ferencvárosi Miha Blaziccsal holtversenyben a leggólerősebb védő az NB I-ben), két gólpasszt adott.

Más kérdés, hogy a fiatalabbik Scsepovics (Marko) ebben a naptári évben, vagyis a szintén csatárként szereplő bátyja téli szerződtetése óta nyolc mérkőzésen csak egyszer talált a kapuba, és azt sem mondhatjuk, hogy testvére, Sztefan termeli helyette a gólokat, mert a kilenc találkozón elért három találat tőle sem kimagasló teljesítmény. Marko Scsepovics és Danko Lazovics egyébként eddig egyaránt öt bajnokin játszott a Fradi ellen, és mind a ketten két gólt szereztek. Ebben a szezonban a 3–1-es Videoton-győzelemmel záruló meccsen Marko Scsepovics vette be Dibusz Dénes kapuját, az Üllői úton elveszített találkozón Lazovics szépített.

A Videoton támadójátékát ebben a szezonban ők ketten alapjaiban határozták meg. Az eddigi 28 fordulóból 12-szer fordult elő, hogy egyikük sem volt eredményes, viszont a 12 ilyen meccsből csak ötöt tudott megnyerni a Vidi. Ellenben a Fradi támadójátéka nem kettő, hanem három lábon áll.

A Varga Roland, Böde Dániel, Joseph Paintsil trió tagjai egyaránt legalább 30 százalékban szerepet vállaltak a gólt hozó támadásokból, de az FTC-nél 48 százalékkal élen járó, az NB I góllövőlistáját 17 találattal vezető Varga sem volt annyira meghatározó, mint a Vidi esetében Lazovics. Ugyanakkor az említett hármas együttesen már kiemelkedett, hiszen a Fradi 60 góljából 37-et jegyeztek, és csupán egy meccset nyert meg úgy a csapat, hogy egyikük sem talált be (2–0-ra a Vasas ellen), és csak öt olyan mérkőzést játszott a Fradi, amelyiken egyikük sem szerzett gólt. Viszont a trió mögött van még egy kulcsembere Thomas Dollnak a támadásépítésekben, méghozzá a most többnyire jobbhátvédként szereplő, korábban támadóként játszó Lovrencsics Gergő, aki eddig kilenc gólpasszt adott. Övé a harmadik legtöbb gólhelyzetet teremtő passz (23) is, Varga Roland (29) és Fernando Gorriarán (24) mögött – az uruguayinak is volt már egyébként három gólpassza és két gólja.

A statisztikák alapján a Fradinak látszólag több olyan játékosa van a támadójátékban, aki adott pillanatban nyerő emberré léphet elő, mint a Videotonnak. Viszont éppen ezért lehet például kulcsfontosságú, hogy mennyit tesz hozzá a Vidi játékához volt csapata ellen Huszti Szabolcs, aki a télen érkezett, és korábbi sérülése után fokozatosan építette őt be az együttesbe Marko Nikolics. Ezért hét meccsen még csak 498 percet töltött a pályán, de egy góllal és két gólpasszal már így is jelezte, hogy lehet rá számítani. Persze például a múlt héten, a Paks ellen ő sem tudott segíteni, hiába játszotta végig a mérkőzést. Huszti pályafutása során a negyedik bajnoki meccsét játszhatja nevelőklubja, az FTC ellen: 2004-ben a Sopron játékosaként háromszor is játszott a Fradi ellen, két meccs döntetlennel zárult (0–0 és 2–2), egyszer kikaptak Husztiék 3–0-ra, azon az összecsapáson a szélsőt a 35. percben kiállították.

OTIGBA ÉS FIOLA A GYENGE LÁNCSZEM? – A VÉDELMEK

A támadók után érdemes egy pillantást vetni a védelmekre is, azt keresve, hol vannak a gyenge láncszemek, kik azok a védők, akiknél a statisztikák alapján jobban benne van a hiba lehetősége. Érdekesség, hogy a Fradinál az InStat számai alapján a legtöbb, közvetlenül gólt eredményező hibát két kulcsember, a két belső védő, Otigba Kenneth és Miha Blazic követte el, előbbi hibáiból hét, utóbbi rontásaiból hat gólt kapott a Fradi. Vagyis az összesen kapott 26 gól felénél a belső védők hibáztak. Ez azért mindenképp figyelmeztető jel lehet az FTC számára a nyári kupaszereplés előtt is, mert a nemzetközi porondon az NB I-esnél még jóval nagyobb nyomás alatt is helyt kellene állnia a védelemnek. Éppen ezért Balzic és Otigba számára a Lazovics, Scsepovics (Markót és Sztefant is ideérthetjük) tengely elleni védekezés jó tesztnek is felfogható a kupameccsek előtt.

Másrészről azt is érdemes megnézni, hogy melyik oldalon sebezhetőbb a Fradi. A fent említett statisztika a helyezkedési hibákat, az üresen hagyott területeket nem jelzi, viszont egy másik statisztika megmutatja, hogy az FTC a felépített akciókat figyelembe véve a jobb oldalról kapta a legtöbb gólt, nyolcat (ebben a rögzített helyzetek nincsenek benne). Ez azért is érdekes, mert ugyanakkor a legtöbb gólját (17-et) is jobbról lőtte a Fradi, köszönhetően a már említett Varga Rolandnak és a sok gólpasszal jelentkező Lovrencsics Gergőnek. Viszont talán ezért is védekezésben ezen az oldalon nagyobb területek maradnak a szélsők mögött.

Áttérve a Videotonra, rögtön egy fontos kérdést kell feltennünk: vajon Fiola Attila kezd-e a Ferencváros ellen a védelem közepén Juhász Roland mellett, vagy a hosszú sérüléséből felépülő, de legutóbb a Paks ellen csak a kispadon ülő Vinícius kap majd szerepet. Ez ugyanis a számok alapján nagyon nem mindegy. Vinícius kilenc meccsen volt kezdő a bajnokságban, abból egyszer sem kapott ki a csapata (igaz, négyszer ikszelt), öt találkozón gólt sem kaptak vele, de a kilenc mérkőzésen összesen is csak öt gólt kapott a Videoton.

Ellenben Fiola hibáiból hétszer mattolták a Vidit, az egyik legemlékezetesebb hibát éppen a Fradi ellen követte el, amikor Paintsil ültette a hintába, azt a gólt az Év Sportolója gála keretében a szurkolók az év legszebb találatának is megválasztották.

FERENCVÁROS–VIDEOTON, 2017. december 2.

Másrészről a Videoton esetében is igaz az, hogy a jobb oldalról lőtte a legtöbb gólját (16-ot), köszönhetően a támadásokban aktív szerepet vállaló jobbhátvédnek, Negónak, viszont onnan is kapta a legtöbbet (kilencet).

SZÖGLETBŐL A FRADI, SZABADRÚGÁSBÓL A VIDI VESZÉLYESEBB – RÖGZÍTETT HELYZETEK

Még egy tényezőről feltétlenül szólnunk kell az „aranycsata” előtt, ezek a rögzített helyzetek, ugyanis a Videoton és a Fradi is a góljai 32 százalékát ilyen szituációból szerezte (szöglet, szabadrúgás, tizenegyes). Szögletből a Videoton hét, a Ferencváros kilenc gólt szerzett, szabadrúgás után a Vidi volt eredményesebb (5–3), közvetlen szabadrúgásból egyaránt két gólt szereztek a csapatok.

Ami a tizenegyeseket illeti: a Videoton hétből négyet váltott gólra, a Fradi hatból ötöt. A Vidinél kettőt Danko Lazovics értékesített, kettőt Marko Scsepovics, viszont Lazovics egyszer rontott is, míg Kovács István kétszer hibázott (mind a kétszer az Újpest ellen). Az FTC-nél mind az öt büntetőt Varga Roland értékesítette, egyszer Böde Dániel is próbálkozott, de ő kihagyta a tizenegyest a Balmazújváros ellen.

A szögletekre visszatérve, a Videoton játékosai a 157 sarokrúgásból 47 alkalommal tudták kapura továbbítani a labdát (30 százalék), és ezekből hét gól született (a szögletek 4.5 százalékából lett gól), ellenben négy gólt kaptak is Juhász Rolandék szöglet után. A Fradinál ezek a mutatók: 166 szögletből 57 kapura lövés vagy fejes (34 százalék), kilenc szerzett gól (a szögletek 5.4 százalékából lett gól), és az FTC is négy gólt kapott szögletből.

JÓSLAT

Szögletekben tehát minimálisan hatékonyabbnak tűnik a Fradi, de ennél, illetve általában a többi statisztikánál is elmondható, hogy nagyon kicsik a különbségek a két csapat között. Így leginkább az dönthet, hogy a Ferencváros semlegesíteni tudja-e a Lazovics, Scsepovics, (Sztefant és Markót is ideértve) tengelyt – ha igen, és a szerb támadók nem tudnak gólt lőni, vagy előkészíteni, akkor a Fradi véleményünk szerint nem kap ki Felcsúton, és óriási lépést tesz a bajnoki cím felé. Viszont ha Otigbáék nem tudják semlegesíteni Lazovicsékat, fordulhat a kocka, bár akkor a másik oldalon még válaszolhat a VBP, vagyis a Varga, Böde, Paintsil hármas.