FTC–Újpest: a lilák már gyúrnak a Fradira – fotók

Rend a lelke mindennek. A Megyeri úton a be- és kilépéskor nemcsak a vendégeknek, a labdarúgóknak is fel kell tüntetniük a portán lévő fehér lapon, mikor érkeztek meg a székházba és onnan mikor léptek ki – mindezt az aláírásukkal megerősítve. Innen tudjuk, hogy Balázs Benjámin 9.34 órakor, Zsótér Donát 9.42-kor lépett be az öltözőépületbe, s miután a második csoportnak fél tizenegykor kezdődik a konditermi edzése, így nem maradnak le semmiről, bőven van idejük készülődni. Az előtérben a falon lévő televízión a Vészhelyzet című amerikai sorozat epizódja megy éppen, és amint George Clooney szájából elhangzik: „Minek az antibiotikum, ha még csak két napja van láza”, kiderül, a lilák csapatkapitánya, Litauszki Róbert beteget jelentett, lázasan fekszik odahaza. Nebojsa Vignjevics a rossz hír hallatán sem esik kétségbe, bízik benne, a védelem oszlopos tagja szombatra azért bevethető lesz.

Eközben az első csoport tagjai – Novothny Somával az élen – már javában gyűrik, tépik, szaggatják az edzőteremben a gépeket, és száguldoznak az erőnléti stáb által felállított akadálypályán. Az újpestiek gyúrnak a Ferencváros elleni szombati derbire.

„Hit, harc, győzelem” – hirdeti a fitneszteremben a falra festett felirat, elnézve az elszánt fejeket, az erőlködéstől olykor vörössé váló arcokat, ebből kettő már megvan! Újpesten hisznek benne, a siker is meglehet szombat este, még akkor is, ha a Ferencváros rendkívül erős rivális, és a biztonságot adó otthon, a Szusza Ferenc Stadion helyett idegenben kell a győzelmet kiharcolni. Nebojsa Vignjevics melegítőben jön-megy a futballisták között, hol leül a fekvenyomó padra, hol odasúg valamit a gyakorlatokat vezénylő stáb egyik tagjának, máskor kimegy két-három percre a teremből, talán az edzői szobába siet, hogy felírjon valamit a jegyzetfüzetébe.

„A hétvégén nem volt bajnoki forduló, Magyar Kupa-mérkőzésen léptünk pályára a Bátaszék ellen, de régóta a Fradi elleni kilencven perc jár a fejekben – mondja a szerb tréner. – Elemzésekkel még nem terhelem ilyenkor a srácokat, túl korai lenne, csütörtökön, pénteken szeretnék nekik néhány olyan szituációt mutatni, amelyből sokat tanulhatnak.”

Odabent nagyokat csattannak az egymásnak feszülő súlyok, a kevésbé éles zajokat viszont elnyomja a hangfalakból bömbölő zene, ám a népszerű magyar rapper számait három-négy nóta után – váratlanul – szerb muzsika váltja fel; a hangerő, ha lehet, még magasabbra kúszik. Nemcsak a légiósok, Novothny Soma is táncra perdül, néhányan a fejük felett tapsolnak, mintha csak koncerten lennének, ám a szakmai stáb tagjai visszaparancsolják a csápolókat a súlyzókhoz.

„Fontos, hogy jó hangulat legyen a csapatnál – mosolyog Nebojsa Vignjevics. – Szótlanul, komoran nem lehet dolgozni. Ilyesmi még bőven belefér…”

Időközben a második csoport utolsó tagjai is megérkeznek a székházba, néhányan a szemközti bemelegítő szobában nyújtanak, készítik fel az izmaikat a keményebb feladatokra. Zsótér Donát nem viszi túlzásba a felvezető gyakorlatokat, a Szegedtől nem messze felnövő futballista a szó jó értelmében ízig-vérig vidéki srác, ahogy ő fogalmaz: „Nem kell annyit melegíteni, tőlem kezdhetünk.”

Szombaton a Groupama Arénában rendkívül feszült hangulatú, parázs csata vár az együttesre, s alighanem telt ház előtt léphetnek pályára a csapatok. Nebojsa Vignjevics évek óta a lilák vezetőedzője, így több ilyen csatát megélt már, a tréner azonban nem a múlton mereng, merthogy „…nem azt számolgatom, hány derbi van mögöttem. Sokkal inkább azt, hány vár még rám.”