Hárman a Fradiból, ketten a Vidiből – összeállt az ősz csapata

Lapunk a munkatársaink által adott osztályzatok alapján elkészítette a 2018–2019-es idény őszi szezonjának játékosrangsorát. A mezőnyjátékosoknál egytől tízig, kapusok esetében nullától tízig adható érdemjegy átlaga adja ki a sorrendet. Kapusoknál a nullás osztályzat nem ront, de nem is javít az átlagon. A bajnokság eddig lejátszott 18 fordulójában 281 labdarúgó lépett pályára, nyolccal kevesebb, mint egy évvel korábban. A listára csak az a 137 futballista került fel, aki a mérkőzések felénél eggyel többször, vagyis legalább tíz bajnokin értékelhető teljesítményt nyújtott. Pontazonosság esetén a több értékelhető teljesítmény rangsorol.

A kispesti Gróf Dávid első helyezése nem meglepetés. Nagyon sokat tett azért, hogy a Supka Attila irányította együttes sokáig a dobogón állhasson, amelyről csak az utolsó őszi fordulóban csúszott le. A szezon előtt kevesen gondolták volna, hogy a debreceni Nagy Sándor végez mögötte a második helyen, és a Kisvárdát erősítő brazil Felipe is nagy feltűnést keltett az újonccsapatban. A listavezető Ferencváros válogatott kapusa, Dibusz Dénes ötödik helyéhez nyilván az is hozzájárult, hogy kapott gólt hatvan méterről küldött szabadrúgásból is (a bravúrgól szerzője a Puskás Akadémiát erősítő Hegedűs János), a nyolcadik Király Gábor pedig folyamatos viták kereszttüzében volt: vajon lejárt-e már az ideje az NB I-ben. Talán a tavasz megadja a választ.

Az utolsó őszi meccset (vereség és sérülés a Mol Vidi elleni rangadón) bizonyára szívesen elfeledné Lovrencsics Gergő, a teljes őszt azonban jó szívvel őrizheti meg emlékezetében a válogatott jobbhátvéd: csapatához hasonlóan többnyire megbízhatóan, jól futballozott, felszántva a pálya jobb oldalát. Kevéssel, de megelőzte a székesfehérvári Fiola Attilát, aki a bajnokságban csapata legnagyobb riválisánál játszik, a válogatottban pedig vetélytársa a poszton. Tavaly ősszel Bényei Balázs, a Debrecen játékosa lett a legjobb ezen a poszton, ő most rajta sincs a listán, mert egy sérülés után a 18 éves Kusnyír Erik kiszorította a Lokiból. Herczeg András vezetőedző már a tavasz végén felhívta Kusnyírra a figyelmet, és az ősszel már ki is tudott bontakozni a tehetséges ifjú, ő lett a negyedik legjobb jobbhátvéd.

Fantasztikus gólokkal, hatvan és egy harminc méterről kapura küldött szabadrúgással is felhívta magára a figyelmet az ősszel Hegedűs János, a Puskás Akadémia fiatal belső védője, ám ez sem volt elég ahhoz, hogy a legjobb négy közé kerüljön ezen a roppant fontos poszton, hiszen Juhász Roland, Djordje Kamber, Baráth Botond és Miha Blazic is jobb volt nála. Juhász Roland kiváltképp markáns játékkal rukkolt ki (az Európa-ligában, ahol sűrűbben volt dolga, derült ki, hogy még ennél is több van benne, holott már 35 éves), igazi vezérhez méltón mindig akkor a legjobb, amikor a legfontosabb. A Honvédnál nagy veszteség, hogy Baráth Botond a minap az Egyesült Államokba szerződött, távozása után Djordje Kambernek is jóval nehezebb dolga lesz rendet tartani hátul. „Javított” a szlovák Vít Benes, aki tavaly ilyenkor a Vasas játékosaként utolsó lett, immár a Haladás-játékosként – a csapatra vélhetően szintén a kiesés vár – utolsó előtti a belső védők között (miként az abszolút rangsorban is).

Vitán felül áll, hogy a jelenlegi NB I legjobb balbekkje Stopira, ám az, hogy a Mol Vidi labdarúgója csak a hetedik lett a rangsorban, a székesfehérváriak nemzetközi kötelezettségeiből adódhat, hiszen a 14 meccs nagy energiákat emésztett fel. Kihasználta ezt Vadnai Dániel a Mezőkövesdből, aki rendkívül megbízható játékával nagyban hozzájárult csapata jó szerepléséhez, így övé a legjobb átlagosztályzat. A nemzetközi trendek alapján egyébként a balhátvédek számítanak egy futballcsapat legkevésbé értékes játékosainak, ezt a magyar bajnokság is igazolja: nem ezen a listán találjuk az élvonal legnagyobb spílereit.

Tőzsér Dániel az őszi játékával feladta a leckét Marco Rossi szövetségi kapitánynak is, a 33 éves középpályás szinte jobban futballozik, mint évekkel ezelőtt, amikor 31-szer viselte a címeres mezt. Egyelőre nem kapott meghívót három év után, de nem zárható ki, hogy 2019-ben másként lesz. Sigér Dávidtól sem lehet elvitatni a második helyet, a kieső Balmazújvárosból a nyáron a Ferencvároshoz szerződő futballista sokakat meglepve tudott nagyon hamar beilleszkedni új csapatába, ahol a középpálya motorja, játéka ötvözi az ügyességet és az odaadást.

Több, az NB II-ben eltöltött idényt követően csaknem 30 éves koráig várt Cseri Tamás arra, hogy bemutatkozzon az NB I-ben – teljesítménye alapján kijelenthető, sokkal több meccse lehetett volna a legmagasabb szinten. Tizenhét alkalommal kezdett a kreatív támadójátékra, sok passzos, kombinatív futballra törekvő Mezőkövesdben, vagyis alapemberré nőtte ki magát. Jól cselez, gyorsan átlátja a játékhelyzeteket, technikai képzettsége révén a szorult helyzetekben is nyugodt marad – kár, hogy kapura nem veszélyes. Két gólt szerzett az ősszel, mégis posztgyőztes lett, mert passzaival, cseleivel rengetegszer megbontotta a védelmet. Bódi Ádám magára talált, miután Fehérvárról hazatért Debrecenbe, beadásaiból gólpasszok, szabadrúgásaiból gólok lesznek sokszor, még szögletből is betalált – átlagon felüli rúgótechnikája hatékony fegyvere a Lokinak. Loic Nego nemzetközi szintű játékos, a kettős terhelés miatt el-eltűnt az NB I-ben, de kiemelkedő képességeihez nem fér kétség. Molnár Gábor klubot váltott, és a neki ismerős közegben lett lépésről lépésről egyre jobb. Vernes Richárd többet várt magától, amikor Diósgyőrbe igazolt, két gólt szerzett – ennél több van benne.

A Puskás Akadémia 21 őszi góljának harmadát a 30 esztendős Josip Knezevic szerezte. Az eszéki illetőségű labdarúgó az orosz és a kazah bajnokság kipróbálása után érkezett az NB I-be, s nem kétséges, meghatározó tagja a felcsúti együttesnek. Érdekes, hogy csak nyolcszor kezdett, négyszer csereként lépett pályára, de így is ő lett csapata legjobb góllövője – nélküle nagy bajban lenne csapata. Az őt követő Zsótér Donát a jövő embere, a Sevilla elleni látványos gólja azonnal népszerűvé tette – gyors, kitűnő bal lába van, játékintelligens szervező, rajta múlik, mikor lesz a legjobb a posztján. Három rutinos karmester követi őket: a fehérvári Kovács István a nemzetközi meccseken is kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, Kanta József 34 évesen rutinból ott van a dobogó közelében, és Bognár István is jó teljesítményt nyújtott. Posztján egyelőre hetedik a fiatal Tajti Mátyás, neki idő kellett, hogy beilleszkedjen a DVTK játékába, megszokja az NB I-es ritmust, az ősz második felében már több kimondottan jó meccse volt – legközelebb sokkal előrébb végezhet.

Tízszer kezdett, négyszer csereként állt be Huszti Szabolcs idén ősszel, három gólt szerzett, ebből kettő kulcsfontosságúnak mondható: az egyikkel döntetlenre mentette a Fradi–Vidi (2–2) rangadót, ha akkor vereséget szenvednek, nagyon leszakadhattak volna, másik találata eldöntötte csapata diósgyőri mérkőzését (1–0), vagyis ez is nagyon fontos volt a fehérváriaknak. Tapasztalat, nyugodtság, minden szabadrúgásból, szögletből gólveszélyesen íveli be a labdát. Az Újpest nagy nyeresége volt ősszel Giorgi Beridze, aki a 4. fordulóban csatlakozott a lilákhoz, s hamar alapember lett. A szurkolók akkor kedvelték meg, amikor a hajrában két góljával fordított csapata Diósgyőrben (2–1-re győztek), a Paks és a Honvéd elleni gólja is kellett a pontszerzéshez. Talán csak azért került mögéjük a ferencvárosi Ivan Petrjak, mert több meccset játszott, így az átlagát nehezebb volt magasan tartani: kiemelkedő képességű légiós, a Vidi elleni rangadón lőtt gólja valódi mestermunka volt.

Nyolc góljával igazolta Davide Lanzafame, hogy megérte őt a ferencvárosiaknak átcsábítaniuk Kispestről – a zöld-fehérek pontosan tudták, mire számíthatnak. A legboldogabb talán akkor lehetett, amikor eldöntötte az Újpest elleni ütközetet (1–0). Más kérdés, hogy melyik poszton érzi legjobban magát, legelöl vagy kissé hátrébb, ahol az összjátékból jobban kiveheti a részét, de ez legyen Szerhij Rebrov gondja – az olasz minden meccsen leköti a védők figyelmét. A paksi Hahn János követi, aki csendben tette a dolgát, a pályán kívül nemigen hallani róla, de a pályán gyakran felhívta magára a figyelmet. Jól kezdte a szezont a kispesti Danilo, de az ősz végére elfáradt, meg is sérült, ám tavasszal ismét nyerő ember lehet. A lista végén találni a szombathelyi támadókat, ők nyilván ki vannak szolgáltatva a mögöttük szereplő csapatrészeknek, kevés helyzete volt a Haladásnak, de Gaál Bálint és Priskin Tamás góljain múlhat, elkerüli-e a kiesést az együttes.

A játékos neve előtt zárójelben az abszolút rangsorban elfoglalt helyezése, mögötte a csapata, illetve az osztályzatok átlaga szerepel, míg az utolsó oszlopban az értékelhető pályára lépéseket tüntettük fel. Vastaggal szedve a különböző felnőttválogatottakban valaha is szerepelt labdarúgókat jelöltük.