Január elején temették el a kolozsvári Házsongárdi temetőben a futball utolsó gavallérját. „Ultimul cavaler al fotbalului romantic…” A Szoboszlay Miklós nevéhez tapadt állandó jelzőt a történetét feldolgozó, 2016-ban megjelent román nyelvű könyv címe a romantikus szóval egészíti ki, pedig a 93 évesen elhunyt szászvárosi sportember elsősorban nem a romantikus futball képviselője volt, hanem a tisztességes életé. „Ultimul cavaler al fotbalului romantic…” A Szoboszlay Miklós nevéhez tapadt állandó jelzőt a történetét feldolgozó, 2016-ban megjelent román nyelvű könyv címe a romantikus szóval egészíti ki, pedig a 93 évesen elhunyt szászvárosi sportember elsősorban nem a romantikus futball képviselője volt, hanem a tisztességes életé.
„Csak azért, mert én alsószentmihályfalvi Szoboszlay, földjétől megfosztott birtokos sarja vagyok, mert nagyapám felakasztotta magát, nagyanyám pedig megőrült, nem ítélhetem el a románokat – magyarázta tíz-egynéhány éve az őt Joliot-Curie utcai otthonában felkereső történelem szakos egyetemi hallgatónak. – Az egy más tragédia, én azt nem tudom a román csapat vezetőinek vagy másnak a nyakába varrni. Előfordul, hogy magyarok, románok egymást esszük meg. De mit várjunk attól, akinek jogos a tüntetnivalója?” Türelmet, megértést, elfogadást aligha.