Horváth Ferenc: Elhittük, hogy elég, ha a mez, a cipő, a sportszár ott van a pályán

ÚJPEST–BUDAPEST HONVÉD 0–0

NEBOJSA VIGNJEVICS, az Újpest vezetőedzője
– Hogyan élte meg az összecsapást? Láthatóan csalódott.
– Örülök, hogy nem kaptunk ki… Ha így játszol, ahogyan most mi is, akkor el fogod veszíteni a mérkőzést. Nem így akartunk volna futballozni, nagyon kevés helyzetet alakítottunk ki.

– Túl sok hibát követtek el.
– Igen, nem futballoztunk kreatívan, nem nyomtuk be a kapuja elé a Honvédot. Sokszor egyénieskedő megoldásokat választottunk, így egyre több hiba csúszott a játékunkba. Nem úgy néztünk ki, mint egy igazi csapat. A Honvéd szervezetten, jól játszott, türelmesen várt a kontrákra.

– Mi volt a legfőbb gond a csapatával?
– Bojan Szankovics és Obinna Nwobodo sérüléssel bajlódik, sajnos nem számíthatok rájuk, mindkettejük hiánya nagy érvágás. Utóbbi játékosommal direktebb a futballunk, attól függetlenül, hogy még sok hiba csúszik a játékába, vele sokkal veszélyesebben játszunk. Lacina Traoré is sok párharcot veszített el, egyénieskedett, s ez bizony rossz út.

HÍRES GÁBOR, a Honvéd pályaedzője (Supka Attila vezetőedző eltiltását tölti)
– Hogyan látta a mérkőzést?
– Elégedettek lehetnénk, hiszen Újpesten, idegenben az egy pont nem rossz eredmény. Viszont van némi hiányérzetem, hiszen három-négy lehetőség adódott előttünk, elég Holender Filipét, Szendrei Norbertét vagy Enisz Ben-Hatiráét említenem. Valljuk be, egyet illett volna értékesítenünk.

– Nagyon hiányoztak a kulcsemberek? Nagy Gergő és Djordje Kamber eltiltás, Gazdag Dániel és David N’Gog sérülés miatt nem léphetett pályára.
– Minőségi játékosokról beszélünk. Akik pályára léptek, mindent megtettek, a fiatalok is, a végén Szendrei Norbert mellé beállt Májer Milán és Banó-Szabó Bence is, mindhárman tizenkilenc esztendősek. Most bontogatják a szárnyukat, meg kell őket becsülni. Bár Supka Attila vezetőedző nem lehetett itt velünk, remekül megszervezte a taktikát, kis szerencsével nyerhettünk volna.

– Szerdán Magyar Kupa-visszavágó vár a csapatra: mit vár a soroksári összecsapástól?
– Nagyképűség nélkül mondhatom, meg kell mutatnunk, melyik az NB I-es csapat, s magabiztosan kell továbbjutnunk. Be kell jutnunk a döntőbe!

DVTK–PAKS 1–0

FERNANDO FERNÁNDEZ, a DVTK vezetőedzője
– Úgy alakult a mérkőzés, ahogyan tervezte?
– A találkozón csak egy csapat volt a pályán, sokkal jobb teljesítményt nyújtottunk, mint ellenfelünk. Természetesen emberelőnyben könnyebb futballozni, az viszont kifejezetten bosszant, hogy a találkozót három-négy góllal kellett volna megnyernünk, csakhogy ismét kihagytuk a helyzeteket.

– A vezető gól és a kiállítás megnyugtatta?
– Egyáltalán nem, mert a labdarúgás sok bizonytalanságot rejt magában. Nekünk is voltak korábban hasonló eseteink, előnyben mindenesetre több terület nyílik a csapat előtt, és nagyobb számban adódnak gólszerzési lehetőségek.

– Hogyan tovább? Erőt ad a siker a folytatáshoz?
– Természetesen, de most az a legfontosabb, hogy kifújjuk magunkat, és pihenjünk egy nagyot. A táblázat alja rendkívül sűrű, minden elképzelhető a folytatásban. Hétfőtől a Mezőkövesd ellen készülünk, szeretnénk ugyanis helytállni.

CSERTŐI AURÉL, a Paks vezetőedzője
– Ennél azért nyilván többre számított…
– Igen, legalább egy pontot mindenképpen szerettünk volna megszerezni. Az a probléma, hogy egyik játékosunk a felelőtlen megmozdulásával gyakorlatilag megpecsételte a csapat sorsát. Az a véleményem, hogy több labdarúgónak át kell értékelnie a helyzetét, és most már nem szövegelésre van szükség, hanem cselekvésre.

– Az első félidőben csapatának nem volt kaput eltaláló lövése…
– Igyekeztünk, és amikor lehetőséghez jutottunk, átmentünk támadásba. A problémát az okozta, hogy a végjátékban egy-két rossz passz miatt beszűkültek a lehetőségeink. Ezekben a helyzetekben jobb döntéseket kell hozni, mi sajnos határozatlanul viselkedtünk.

– A szünetben gól- és emberhátrányban mit kért csapatától?
– Természetesen felhívtam a figyelmet a szervezett védekezésre, és arra buzdítottam játékosaimat, hogy ha lehetőség adódik, bátran vezessenek kontratámadásokat. Volt is néhány ilyen megmozdulásunk, de a befejezések nem sikerültek.

MTK–KISVÁRDA 0–1

LUCSÁNSZKY TAMÁS, az MTK vezetőedzője
– Eddig öt meccsen ült az MTK kispadján, négyet elveszítettek. Feltételezhető, nem így képzelte el élvonalbeli edzősködését.
– Amikor elvállaltam a megbízatást, tudtam, hogy nehéz feladat vár rám. De valóban nem ilyen szereplésről álmodtam. A számok tények, öt meccsből csak egyet nyertünk meg.

– Mi volt a gond a Kisvárda ellen?
– Leginkább az, hogy hiába bontottuk meg a vendégvédelmet a széleken, a beadásaink pontatlanok voltak, célt tévesztettek. De volt más baj is, például az, hogy lassan és körülményesen, kiismerhetően futballoztunk. Igazából különösebb veszélyt nem is jelentettünk a kisvárdai kapura.

– Egyre nehezebb helyzetbe kerül az MTK. Mit gondol erről?
– Bizony nekünk is minden meccs élet-halál kérdéssé vált. Természetesen biztos vagyok a bennmaradásban. Sajnos Torghelle Sándorra izomhúzódás miatt nem számíthatok, igaz, már gyógyul, s lehet, hogy kényszerből, kicsit kockáztatva az épségét, be kell állítani a következő mérkőzésen.

DAJKA LÁSZLÓ, a Kisvárda vezetőedzője
– Két év leforgása alatt ötször verte meg a Kisvárda az MTK-t. Minek tudható be a sorozatos siker?
– Nézze, mélyebb elemzésbe nem mennék bele, de tény, két év alatt ötször győztünk, ám megeshet, hogy a következő két évben egy meccset sem nyerünk. A mai három pont megszerzését a szervezettségnek, a taktikus futballnak köszönhetjük.

– Mennyire érződik, illetve érződik-e egyáltalán csapatán a győzelmi kényszer?
– Nyilván számít, hogy a veszélyes zónában vagyunk, ennek ellenére meggyőződésem, hogy az a csapat érheti el a célját, amelyik nyugodtan és higgadtabban kezeli a helyzetet. Megmutattuk, hogy szervezettséggel és nyugalommal begyűjthető a három pont. Még az egyébként jó erőket képviselő MTK otthonában is.

– Mennyire volt a taktika része a kontratámadások pontossága?
– Tudatosan adtuk át a területet, és természetesen építettünk gyors játékosainkra, a győztes gól is egy ilyen kontraakció végén született. Nagyon örülünk a három pontnak.

PUSKÁS AKADÉMIA–MEZŐKÖVESD 1–0

KOMJÁTI ANDRÁS, a Puskás Akadémia vezetőedzője
– Mint egy falat kenyér, úgy kellett ez a győzelem csapatának.
– Az első félidőben egyik csapat sem talált fogást a másikon, többnyire lassú mezőnyjáték folyt a pályán. A fordulás után harcosabbak lettünk, s szép egyéni megoldás után megszereztük a vezetést. A három pont megszerzésénél ezúttal semmi sem lehetett fontosabb.

– Megnyerték a meccset, a helyzetek kialakításával azonban mintha továbbra is gond lenne.
– Ez valóban így van. Amikor az oldalvonal mellett eljutunk a beadásig, mindig az egy szem védő fejeli vagy rúgja ki a labdát a középen érkezők elől, sokkal agresszívabb labdatámadásra lenne szükség.

– Három bajnokin hét pontot szerzett Komjáti Andrással a csapat, ráadásul még gólt sem kapott. Meddig lehet a sorozatot nyújtani?
– A jövő héten a Mol Vidihez megyünk, aztán fogadjuk a Honvédot, vagyis nehéz párharcok előtt állunk. Nem bánnám, ha ezen a két meccsen is megmaradna a veretlenségünk, de talán az sem lenne baj, ha a két meccsen három pontot tudnánk szerezni.

KUTTOR ATTILA, a Mezőkövesd vezetőedzője
– Feltételezzük, nem ilyen forgatókönyvről álmodott…
– A csapat a mezőnyben még csak-csak elfutballozott, a hazaiak kapuja előtt azonban meglehetősen figyelmetlenek voltunk. Így is voltak lehetőségeink, talán több is, mint az ellenfélnek. Fel kell ébrednünk.

– Mi az oka annak, hogy a csapat nem tudta megismételni a múlt heti, Ferencváros elleni jó futballját?
– Ahogy már említettem, mezőnyben nem volt különösebb probléma a játékunkkal, de az átütőerő hiányzott. A lövések, befejezések nem sikerültek, mintha nem éreznénk a veszélyt.

– Az utolsó négy fordulóban bennmaradásért küzdő csapatokkal játszanak. Egyetért abban, hogy javulniuk kell, ha nem akarnak veszélybe kerülni?
– Ez nem is lehet kérdés. A saját kezünkben van a sorsunk, ugyanakkor erőteljesebb küzdőszellemre lesz szükség, hogy megálljuk a helyünket.

DVSC–HALADÁS 2–1

HORVÁTH FERENC, a Haladás vezetőedzője
– Mit gondol, miért szakadt meg a győzelmi sorozatuk?
– Kicsit elhittük, hogy elég, ha a mez, a cipő, a sportszár ott van a pályán. Az első félidőben nem láttam azt a pluszt, azt a tempót, azt az agresszivitást, amelynek köszönhetően eddig nyerni tudtunk. Hétmeccsenként beleférne egy ilyen kilencven perc, de a mi helyzetünkben ez nem igaz, nekünk minden pontra szükségünk lenne.

– Szünet után viszont sokkal jobb felfogásban játszó Haladást láthattunk.
– A második félidő valóban jobbra sikeredett, de nem tudtunk igazán váltani, még akkor sem, ha volt lehetőségünk az egyenlítésre. Nem éreztem a megalkuvás nélküli küzdőszellemet, így megérdemelten nyert a DVSC.

– Egyszer már eltemették a Haladást, mégis sikerült felzárkózniuk. Hogy érzi, maradt még esélyük?
– Abban biztos vagyok, hogy nem adjuk fel, mindent megteszünk azért, hogy a Haladás bent maradjon. Nem vehetjük el magunktól a lehetőséget, harcolunk tovább!

HERCZEG ANDRÁS, a DVSC vezetőedzője
– Ilyen nehéz kilencven percre számított?
– Azt kaptuk, amit vártunk a meccstől, mármint tudtuk, hogy nehéz lesz, hiszen a Haladás az életéért küzd. A kapott gólig jól, okosan futballoztunk, ám sajnos egy gyors szabadrúgás után szépítettek a vendégek, pedig erre a veszélyre a szünetben felhívtam a figyelmet.

– Bírja a csapat a kettős terhelést?
– A bajnoki meccseken pihent ellenfelekkel találkozunk, s ez nehézséget okoz, de figyelünk a regenerációra, igyekszünk úgy beosztani az erőnket, hogy eredményes maradhasson a csapat.

– Ennek tudható be, hogy ezúttal néhány alapembere a kispadra került, Tőzsér Dániel pedig teljes pihenőt kapott?
– Tőzsér Dániel térdével van némi probléma, ráfért a pihenés. Ennek ellenére olyan emberek játszottak, akik már sokszor bizonyítottak, s nagyszerűen megoldották a feladatukat.

A FERENCVÁROS–MOL VIDI FC MÉRKŐZÉS EDZŐI NYILATKOZATAIT IDE KATTINTVA OLVASHATJA EL!