Kövesden tartják: Kuttor Attila lesz a következő szövetségi kapitány

A FORDULÓ SOROZATA – MOL FEHÉRVÁR

Ha feltesszük a kérdést, melyik csapat maradt nyeretlen a legutóbbi tizennégy bajnokiján a Mol Fehérvár FC ellen, mi több, egyetlen döntetlen mellett tizenhárom párharcát is elveszítette, alighanem kevesen vágnák rá azonnal a helyes választ. A legtöbben minden bizonnyal egy a kiesést rendszerint elkerülni akaró együttest neveznének meg, és kevesen gondolnának a DVSC-re, amely ebben az időszakban csak egy idényben nem végzett a bajnokságban az első öt között. Pedig bármennyire hihetetlen, a Lokinak ilyen gyenge a statisztikája a jelenlegi listavezető ellen, és egészen 2014. október 19-ig kell visszamenni ahhoz, hogy olyan meccsel találkozzunk, amelyen a Debrecen legyőzte a fehérváriakat.

Amikor két nappal a DVSC elleni 2–1-es győzelem után azt kérdeztük a Mol Fehérvár csapatkapitányától, Juhász Rolandtól, tudja-e, mikor maradtak legutóbb pont nélkül a Loki ellen, nem jött zavarba.

„Nem abban az idényben, amikor tíz győzelemmel rajtoltunk? – kérdezett vissza a 36 esztendős futballista, majd az igenlő válasz után már folytatta is. – Bár a statisztika is fontos, nem igazán foglalkoztat, ugyanakkor nem mindennapi ez a mutató! Hál' istennek, mostanában többnyire nyerünk a Debrecen ellen, de ettől még nem mondanám, hogy azért, mert ennyire fekszik nekünk a játéka. Simán ritkán nyertük meg a párharcokat, többnyire nehéz, küzdelmes meccseket vívtunk. Remélem, ez a sorozat sokáig kitart, bár az Újpest elleni hazai bajnoki előtt is az volt a téma, hogy a vendégek mesterével, Nebojsa Vignjeviccsel a kispadon nem sokszor nyertek a lilák ellenünk, aztán mégis az lett a vége, ami... Egyébként, amikor kétezertizenötben bajnokok lettünk, és nyertünk Debrecenben, egy nagyon hosszú sorozatot zártunk le: ha jól tudom, tizennégy év és sorozatban tizenegy vereség után szerzett három pontot a Fehérvár a Loki otthonában.”

A DVSC elleni siker azért is jelent sokat a fehérváriaknak, mert egy héttel korábban meglehetősen gyenge futballal veszítettek 2–0-ra az Újpest ellen, és egy újabb hazai pontvesztés nagy pofonnal ért volna fel.

„A legfontosabb az volt az Újpest elleni bajnoki után, hogy mindenki magába nézzen – folytatta Juhász Roland. – Azon a találkozón úgy éreztem, mindenki arra vár, hogy valaki majd eldönti a párharcot. Márpedig ez nem jó hozzáállás. Egy ilyen kilencven perc után kritikusnak kell lenni, örülök, hogy így reagáltunk. Rendben, csak kettő egyre nyertünk, de már előbb is eldönthettük volna a meccset. Hullámvölgy minden csapat életében előfordul, a kulcs az, milyen gyorsan lendülsz át rajta. Már a Honvéd ellen sem volt az igazi a játékunk, aztán a kupában az Eger ellen sem, de bízom benne, hogy azzal a két héttel le is tudtuk a gyengébb időszakot. Nagyon fontos volt, hogy legyőzzük a Debrecent, egymás után két gyenge meccs hazai pályán nem fér bele. Hogy ez mennyire igaz, ahhoz elegendő visszamenni a tavaszi rajtig, amikor a Puskás Akadémiától és a Diósgyőrtől is kikaptunk – meg is pecsételte a sorsunkat a bajnoki címért folytatott versenyben.”

A FORDULÓ SIKERE – MEZŐKÖVESD

Kinevették Tóth Lászlót, a Mezőkövesd szakmai igazgatóját, amikor úgy fogalmazott, Kuttor Attila lesz a következő szövetségi kapitány, ám ő fenntartja véleményét a mezőkövesdi „csoda” egyik szereplőjéről.

A jelenlegi NB I-es idény kétségkívül legkellemesebb meglepetése a Mezőkövesd szereplése: nyolc forduló elteltével hat győzelemmel és két vereséggel a tabella második helyén áll, legutóbb az Újpest vendégeként nyert 2–1-re. Vannak, akik már szinte a bajnoki címre is esélyesként emlegetik a borsodiakat. A csapat fejlődése évről évre szembeötlő.

Mi a titok?

„Valóban folyamatos a fejlődésünk, de el kell ismerni, hogy volt is honnan fejlődnünk – válaszolta lapunk kérdésére Tóth László, a Mezőkövesd Zsóry szakmai igazgatója. – Éveken át a kiesés ellen küzdöttünk, és ez mindenkit megedzett a klubnál. Ahogy mondani szokás, akik nem hullottak el a harcban, most megerősödve vannak itt közöttünk. Most jutottunk el odáig, hogy már elfogadják, hogy Mezőkövesdnek NB I-es csapata van, egyre gyakrabban gratulálnak nekünk a rivális együttesek is. Nagy munka van abban, hogy most itt vagyunk, és ebből nem szeretnénk engedni. Még mindig tart a csapatépítés, a munka felénél tartunk, vagy egy kicsit azon túl. Úgy számoltunk, hogy jövőre vagy azután jutunk el erre a szintre, de persze nem bánjuk, hogy máris ilyen szépen gyűlnek a győzelmek.”

Kinek az érdeme ez elsődlegesen? Vajon Kuttor Attila vezetőedzőé, akinek érkezése óta felfelé ívelő tendencia figyelhető meg, vagy a klubmodell is az edző kezére dolgozik?

„A legnagyobb érdem tagadhatatlanul Attiláé, kiváló munkát végez, de mindenki beletette a maga szeletét ebbe a tortába – mondta a szakmai igazgató. – Ahogy építjük a klubot, úgy épül a csapat is. Jól működő klubmodell nélkül ma nem lehet sikeres futballcsapatot szerepeltetni, egymástól függenek. Pontosan tudjuk a hiányosságainkat, ismerjük a korlátainkat, de próbáljuk átlépni a saját árnyékunkat.”

Nem csupán az elemzők hangoztatják mind gyakrabban, de az ellenfelek is sokszor dicsérik a Mezőkövesd kombinatív játékát.

„A keret korábban nem volt alkalmas erre a stílusú futballra, de egy ideje már tudatosan keressük az átigazolási piacon azokat a játékosokat, akik beilleszthetőek ebbe a rendszerbe – árulta el Tóth László. – Posztmódosításokra is szükség volt ehhez, a vezetőedzőnket dicséri például, hogy Cseri Tamást bevitte középre, ahol valósággal kivirágzott, holott már majdnem letudta a pályafutását vonalszélsőként. A bajnokságban a legtöbb csapat mindenekelőtt arra törekszik, hogy ne kapjon ki, mi viszont arra, hogy megnyerjük a mérkőzést. Ezt mutatja a nyolc meccsen szerzett hat győzelmünk is.”

Jól megfigyelhető jelenség, hogy a Mezőkövesdnél a játékosok fejlődnek egyénileg, holott a felnőttbajnokságokban már ritka, hogy a klubok az egyéni fejlesztésekre is időt és energiát fordítsanak.

„Ez is Kuttor Attila és stábja érdeme – hangsúlyozta a szakmai igazgató. – Látszik, hogy nem múlt el nála nyomtalanul az ötszázhatvan NB I-es mérkőzés. Amikor korábban úgy fogalmaztam, hogy ő lesz a következő magyar szövetségi kapitány, mindenki kinevetett. Ezt a véleményemet ma is tartom, ő a legtehetségesebb magyar edzők egyike. Ismeri az itthoni futballközeget, el is fogadja a realitásait, nem hisztizik mindenért. Talán nem véletlen, hogy Cseri Tamás vagy Molnár Gábor is nálunk teljesedett ki, hogy Szeles Tamás itt vált vezéregyéniséggé, hogy Szappanos Péter és Dombó Dávid nálunk lett meghatározó kapus, Szalai Attila pedig itt vált külföldön értékesíthető játékossá, már-már válogatottá.”

A Mezőkövesd viszonylag kevés idegenlégióst foglalkoztat. A szakmai igazgatót arról is faggattuk, van-e a klubnak koncepciója e téren.

„Szeretnénk minél több tehetséges magyar fiatalt játszatni, volt olyan tervünk is, hogy követjük a Paks útját, és csak magyar labdarúgókat foglalkoztatunk, de be kellett látnunk, a tizenkét csapatos mezőnyben csak honi játékosokkal szinte lehetetlen felvenni a versenyt. Olyan hiányosságokat találtunk egyes posztokon, például a belső védőén, hogy azokra akkor sem tudtunk volna magyar játékosokat hozni, ha módunkban áll válogatottakat szerződtetni. Ezért ahová muszáj, légiósokat szerződtetünk, de olyanokat, akik jól illenek a rendszerünkbe és a játékstílusunkhoz.”

És vajon mi lehet a kifutása a történetnek? Európai kupaszereplés? Bajnoki cím? A határ a csillagos ég?

„Nem konkrét helyezésekben vagy eredményekben gondolkodunk – emelte ki Tóth László. – A célunk az, hogy mindig javuljunk. Hogy jobbak legyünk, mint tavaly, mint a múlt hónapban, mint tegnap. Hátradőlni nem akarunk, de a közeg nem is engedné. A futballban hosszú távon mindig kiegyenlítik egymást a folyamatok, és nem lehet azt mondani, hogy az elmúlt években minket segítettek volna a játékvezetői döntések és a kapufák, úgyhogy ha a szerencsefaktorban is pozitív fordulat következik be, idővel még jobbak lehetünk.”

A FORDULÓ HIBÁJA – DJORDJE KAMBER

Eldönthette volna a mérkőzést Djordje Kamber, a Budapest Honvéd 35 esztendős védője, csakhogy három méterről a kapu fölé lőtt, így maradt a gól nélküli döntetlen a Ferencváros elleni rangadón.

„Igen, ziccerben rontottam, sajnos túl »magasan« találtam el a labdát, nem vártam meg, amíg kedvezőbb szögből lőhetek – mondta lapunk megkeresésére Djordje Kamber, a kispestiek csapatkapitánya. – Nagyon bántott, hiszen tipikus egygólos meccset játszottunk a Fradi ellen, a gólommal nyerhettünk is volna – nem így alakult, hibáztam. Ha a meccs előtt azt mondják, biztosan a miénk az egy pont, lehet, aláírtam volna, így azonban biztosan nem fogadtam volna el, a vasárnap pályára lépő Ferencvárost ugyanis legyőzhettük volna. De kár már ezen keseregni, nem tudunk mit tenni, inkább a pozitív oldaláról tekintünk vissza a találkozóra: az első bajnokink az idényben, amelyen nem kaptunk gólt, s külön öröm, hogy Isael nagy lehetőségén kívül igazából nem is veszélyeztették a vendégek a kapunkat.”

A kispestiek hátvédje szerint jókor érkezik a válogatott szünet, hiszen így a sérülésből lábadozók utolérhetik magukat.

„Látni lehetett a Fradi elleni meccsen, hogy a visszatérő Davide Lanzafame még közel sem volt százszázalékos állapotban, s Gazdag Dániel is kihagyott egy hónapot. Időre van szükségük, de hiszem, hogy a következő, Zalaegerszeg elleni bajnokin már jobb formában léphetnek pályára. Sajnos még nem mutat rólunk szép képet a tabella, de szoros a mezőny, néhány győzelemmel jelentősen feljebb kapaszkodhatunk. Nem nézünk túlságosan előre, először a három pontot kell megszereznünk Zalaegerszegen, utána összpontosíthatunk a következő mérkőzésekre – nem kérdés, képesnek érzem a csapatot arra, hogy nyerjen idegenben.”

A FORDULÓ HÚZÁSA– JÁN VLASKO

Nem mindennapi megoldást választott Ján Vlasko a Diósgyőr elleni idegenbeli bajnokin – a felcsútiak szlovák játékosa a 73. percben állt be csereként, majd sarokkal talált be a 91. percben, így alakult ki az 1–1-es végeredmény.

„A pillanat tört része alatt kellett reagálnom, miután láttam, hogy csapattársam, Thomas Meissner a kapura fejelte a labdát – mondta lapunknak Ján Vlasko, a Puskás Akadémia 29 esztendős középpályása. – Mögém érkezett a labda, így sarokkal, ballal próbáltam a kapuba gyötörni, szerencsére sikerült közelről a léc alá lőnöm, és nagyképűség nélkül mondhatom, hogy szépre sikerült... Kérdéses volt, hogy lesen álltam-e, de a felvételeket látva úgy érzem, nem, így szabályos gól született. Az első gólomat szereztem az NB I-ben, jót tett a lelkemnek, hogy végre betaláltam.”

A szlovák futballista tavaly nyáron szerződött Felcsútra, de a tavaly október 20-i, Ferencváros elleni bajnokin (1–0) megsérült, eltörött a lábközépcsontja.

„Nagyon nehéz időszakot tudok magam mögött, hiszen új klubban kellett bizonyítanom, de így nehéz helyzetbe kerültem. Hosszú időre kidőltem a sorból, eltörött a lábam, s csak augusztusban léphettem újra pályára tétmeccsen az NB III-as csapatban. Egyelőre az a legfontosabb, hogy formába lendüljek, visszanyerjem az erőmet, ehhez elengedhetetlen, hogy minél több időt töltsek a pályán. Ezért dolgozom mindennap, jó lépcsőfoknak bizonyult a Diósgyőr elleni meccs.”

A FORDULÓ BÁNATA – KAPOSVÁR

Aki látta, nem hitt a szemének. Másfél perccel a rendes játékidő vége előtt a Paksi FC 2–1-re vezetett a Kaposvári Rákóczi ellen, amikor a vendégegyüttes a jobb oldalon próbált a hazai védelem mögé jutni. A lépéselőnyben lévő Nagy János a tizenegyespont magasságából, a késve becsúszó Szabó János mellől pazarul adott középre, a kapujából a rövid saroknál kilépő Holczer Ádám, valamint a visszafelé futó Osváth Attila sem érte el a labdát, amely így a középen teljesen egyedül érkező Matej Poplatnik fejére érkezett. A szlovén légiósnak fel sem kellett ugrania, a kapu üresen tátongott, ő azonban óriási helyzetben a földre bólintotta a labdát, amely aztán a jobb kapufa mellett hagyta el a játékteret.

„Nagy János tökéletesen adott középre, a labda túljutott a hazai­ak kapusán és védőjén is, Matej Poplatniknak fejjel csak telibe kellett volna találnia – tekintett vissza a találkozóra a Kaposvári Rákóczi edzője, Waltner Róbert. – A szlovén támadó egyébként jól fejel, de ha nem így lenne, ilyen távolságból, »tengelyből« akkor is kaput kellene találni. Az ilyen hiba nem képesség, hanem összpontosítás kérdése. A mérkőzés után az öltözőben azonnal bevillant, hogy az előző idegenbeli meccsünkön, a Puskás Akadémia ellen gól nélküli állásnál öt méterről nem találtuk el a kaput, vereség lett a vége, most pedig újra százszázalékos ziccert hibáztunk – ez hatalmas luxus. A meccs után természetesen beszéltem az öltözőben a játékosokkal, de nem a kihagyott helyzetről. Felesleges ilyenkor »elővenni« azt, aki hibázik: a játékos is tudja, ilyen helyzetből gólt kell szerezni. Matej Poplatnik amúgy az elmúlt napokban jól dolgozott, a csütörtöki lövőedzésen viszont alig találta el a kaput. Nyilván szeretne kezdőjátékos lenni, és ha Pakson betalál, nyilván javított volna a helyzetén.”