A Fradi 36 góljából 30-ban játszott szerepet a nagy négyes!

A FORDULÓ STATISZTIKÁI – AZ FTC–FEHÉRVÁR (1–0) MECCS UTÁN

Hét mérkőzés óta veretlen bajnokikon a Fradi a fehérvári együttes ellen, amióta a Groupama Arénában futballozik – a mérlege öt győzelem, valamint két döntetlen.

Tíz hazai bajnokijából a Ferencváros hétszer nem kapott gólt, a Groupama Arénában csak a Mezőkövesd Zsóry (1), a ZTE FC (2) és a Puskás Akadémia (2) tudott betalálni .

22 gólt szerzett legutóbbi kilenc bajnokiján a Ferencváros, míg a Mol Fehérvár FC a legutóbbi tíz bajnokiján csupán tizenkettőt – ez jelentős különbséget mutat a két csapat támadójátékának hatékonysága között.

A Ferencváros 36 bajnoki góljából az Olekszandr Zubkov (8 gól), Isael (6), Tokmac Nguen (5), Franck Boli (5) négyes együtt összesen 24-et szerzett, összesen a gólpasszokat is beleszámolva pedig 30 találatban játszott szerepet a nagy négyes. Szombaton is „ők” hozták össze a győztes gólt: Tokmac Nguen beadása után talált a kapuba a hosszún érkező Zubkov.

47 bajnoki óta veretlen hazai pályán a Ferencváros, a mérlege 36 győzelem és 11 döntetlen, legutóbb 2017. április 15-én maradt alul pályaválasztóként, a Vasas győzte le 2–1-re.

A FORDULÓ IJESZTŐ SÉRÜLÉSE – DIBUSZ DÉNES

A FORDULÓ DUPLÁJA – RADÓ ANDRÁS

Alaposan megizzadt, ám rendkívül fontos három pontot szerzett a hátrányból fordító Zalaegerszeg az Újpest ellen. Mivel az alsóházban a Kaposvár, a Paks és a Kisvárda egyaránt vereséget szenvedett, az utolsó előtti helyen álló kék-fehérek faragtak hátrányukból, és már csak két pont választja el őket a bennmaradó helyen álló paksiaktól.

„Az első húsz percben nem találtuk a ritmust, az Újpest egy szép góllal a vezetést is megszerezte – mondta lapunknak a lefújás után a mérkőzés hőse, a duplázó Radó András. – A meccs elején is próbálkoztunk, de valamiért akadozott a játékunk, erre rátett még egy lapáttal, hogy az ellenfél került előnybe. Az egyenlítés után viszont átvettük az irányítást, jobban futballoztunk, és a csapat erejét mutatta, hogy sikerült fordítani. A szünetben Márton Gábor vezetőedző felhívta a figyelmünket néhány hibára, és bátorított minket, hogy az első játékrész második felében mutatott játékunkra építhetünk.”

A szombati meccset megelőzően legutóbb novemberben volt eredményes a Zalaegerszeg 26 esztendős támadója, a duplázásig pedig még messzebbre kell visszamenni az időben: az NB I-ben legutóbb 2015 májusában, a Haladás–Nyíregyháza meccsen (3–1) szerzett két gólt.

„Az első gólomnál először arra gondoltam, hogy megpróbálom elpasszolni a labdát Banai Dávid mellett, de amikor felnéztem, láttam, hogy elindult az egyik irányba, ezért inkább kivártam, egy lövőcsel után pedig csak az üres kapuba kellett gurítanom – folytatta a csatár. – A másodiknál a tizenhatos vonalánál úgy láttam, van helyem a lövésre, szerencsére jól találtam el a labdát. A mi helyzetünkben a legfontosabb a három pont, de mivel a csatárt a góljai minősítik, örülök, hogy duplázással járultam hozzá a győzelemhez. Minden mérkőzésnek úgy futok neki, hogy góllal és gólpasszal akarok jelentkezni, de sajnos az utóbbi meccseink nem a terveink szerint alakultak. Természetesen zavart, hogy nem voltunk hatékonyak a kapu előtt, szerencsére most az én rossz sorozatom is megszakadt.”

Az első idei győzelemmel némi levegőhöz jutott az együttes, ám szerdán már következik az újabb erőpróba. A Lipót SE ellen a 3–1-re elveszített első meccs után kellene kiharcolni a továbbjutást a Magyar Kupában, a bajnokságban pedig nem mindennapi sorozat vár a ZTE FC-re, sorrendben a Mol Fehérvár, a Mezőkövesd Zsóry, majd a Ferencváros következik.

„A Lipóttól elszenvedett idegenbeli vereségre nem lehetünk büszkék, de a továbbjutással kárpótolhatjuk szurkolóinkat. Tudjuk, hogy utána milyen sorozat vár ránk, de egyre fogynak a meccsek, úgyhogy nem nézhetjük, ki az ellenfél. A vetélytársak többségével kétszer találkoztunk, és rendszerint felvettük a kesztyűt. Bár szoros meccseket játszottunk, sajnos valami hiányzott a pontszerzéshez, de remélem, a győzelem átlendít minket a holtponton. Hogy mennyiben más Márton Gábor, mint Dobos Barna volt? Mivel a múlt héten szerda-szombat ritmusban játszottuk a meccseket, inkább a regeneráció volt a főszerepben. Az új vezetőedző próbálja megértetni a csapattal, mit szeretne viszontlátni a pályán, de még el kell telnie néhány hétnek, hogy érdemben tudjak felelni a kérdésre. A kinevezése új impulzust hozott az öltözőbe, az Újpest ellen látszott, hogy hozzá tudott tenni a játékunkhoz.”

A FORDULÓ HELYZETFELISMERÉSE – DAVIDE LANZAFAME

Labdarúgással foglalkozó szakértők szerint a csatárposzt legklasszikusabb szerepköre a középcsatároké, akiknek egyetlen feladatuk a középre ívelt vagy passzolt labdát a lehető legkevesebb érintés után fejjel vagy lábbal a hálóba juttatni. A történelem során számos kiváló, klasszikus értelemben vett középcsatárt „termelt ki” a magyar futball. Elegendő, ha Deák Ferenc, Kocsis Sándor, Tichy Lajos, Bene Ferenc, Albert Flórián, Fischer Pál, Szabó József vagy a maiak közül Szalai Ádám és Nikolics Nemanja nevét említjük.

A mai modern futballban azonban a klasszikus 9-esek mellett felbukkantak a „hamis kilencesek” is, akiknek nem elsősorban a gólszerzés a feladatuk, ezért szabadon mozogva a középső védők és a középpálya között játszanak. Feladataik közé tartozik a folyamatos részvétel a játékban, valamint a támadások felépítése. A magyar élvonalban is vannak hamis kilencesek, közéjük tartozik a Honvédban futballozó Davide Lanzafame, aki tökéletesen megfelel a szerepkörből fakadó elvárásoknak. Ez bizonyosodott be szombaton Kaposváron is.

Noha a vendégek két ékkel játszottak, a honi mezőnyben átlagosnál jobb képességekkel büszkélkedő olasz légiós – főleg az első félidőben – ritkán tűnt fel a hazaiak kapuja előtt, de ha mégis, állandó veszélyt jelentett. Oldalirányú és mélységi mozgásával, nagy területen történő, gyakran a középpályáról induló játékával folyamatosan zavart keltett a Rákóczi védekezésében. Nem mindennapi gólja is kiváló képességeinek, helyzetfelismerésének, no meg a védők bizonytalan helyezkedésének tudható be. Csodás első félidő után a folytatás gyengébbre sikerült, és ez leginkább az olasz légiós erőállapotának tudható be, no meg annak, hogy a Kaposvár feljebb tolta a védekezését, így kevesebb terület nyílt Lanzafame előtt.

A FORDULÓ VÉDÉSEI – SZAPPANOS PÉTER

Ahogy mondani szokták, más mérkőzés lett volna, ha a Debrecen szerez vezetést. Szappanos Péter hatalmas védései is kellettek ahhoz, hogy a Mezőkövesd 3–1-re győzzön a Nagyerdei Stadionban, különösen Szécsi Márk ziccerénél védett bravúrosan.

„El kell ismerni, nagyszerű kényszerítőzés után került helyzetbe a debreceni támadó – idézte fel az eseményeket a Mezőkövesd 29 éves kapusa, aki 43. NB I-es meccsén léphetett pályára szombaton. – Átjátszották a védelmünket, és éreztem, ki kell lépnem Szécsi Márk elé. Azóta visszanéztem a jelenetet: megálltam előtte, mert úgy éreztem, egyből kapura lőheti mellettem a labdát, ezért felkészültem arra a megoldásra is. Márk azonban cselezni akart, erre kellett reagálnom, és sikerült elérnem a labdát. Ilyenkor, ha szerencsés az ember, elegendő ennyi is. Sokan gratuláltak a mentéshez, de én annak is örültem, ami a felvételen is látszik, hogy négy védő már visszaért, így a lepattanó labdát elvitték a társak. Ha egyedül hagynak, esetleg másodszor is a csatár elé kerül a labda, de szerencsére nem így történt, kisegítettük egymást.”

Ez a hozzáállás jellemző a Mezőkövesdre, amely két pontra megközelítette a második helyen álló és a Groupama Arénában 1–0-ra alulmaradó Mol Fehérvár FC-t, így még ezüstérmes is lehet.

„Inkább azt figyeljük, mennyivel vannak mögöttünk az üldözőink – mondta Szappanos Péter, akit Bódi Ádám lövését követő védéséről is kérdeztünk. – A legutóbbi meccseinken megfigyelhető volt, hogy talán a Loki lő a legtöbbször kapura, nagyon figyelni kell ellene. Ha meg Bódi Ádámot hagyjuk lőni, sejthető, hogy ő eltalálja a kaput. Amint megcsinálta a cselt, úgy éreztem, a kapu jobb oldala előtt nagy a tömörülés, inkább a bal sarokra vártam a labdát, és oda is jött, de nem mozdultam el előre. Átnyúltam a jobb kezemmel, hogy messzebbre érjek el, és szerencsém van, hogy csaknem két méterre nőttem – így odaértem.”

A kapus elmondta, még szombat este visszanézte a mérkőzés teljes felvételét, hogy tanuljon belőle, mit kell esetleg másképp tennie a következő alkalommal. A Kaposvár elleni kupameccset követően a Ferencváros utazik Mezőkövesdre.

„Hogy mi a tét azon a meccsen? – tűnődött a kapus. – Érdekes kérdés. A Fradit mindenki ismeri, tudjuk, mennyire erős. Ugyanakkor hiszünk magunkban, jó formában vagyunk. Beszéltünk arról, hogy ebben a bajnokságban jó lenne megszorítani az előttünk lévő két csapatot, és a Mol Fehérvár ellen itthon, a Ferencváros ellen idegenben döntetlent játszottunk. Ezek nem rossz eredmények, de győzni szeretnénk, és talán ugyanolyan fontos, hogy egy olyan erős csapat ellen, mint a Fradi, képesek legyünk arra a lendületes és kreatív támadófutballra, mint amihelyt elvárunk magunktól.”

A FORDULÓ BEADÁSA – SZOLNOKI ROLAND

Pályafutása második élvonalbeli gólját szerezte Szolnoki Roland, aki a videón tudatos mozdulatot látott, holott lecsúszott a lábáról a labda.

Minden túlzás nélkül állítható, nem volt nála boldogabb ember a felcsúti Pancho Arénában: 35 perc már eltelt a Puskás Akadémia–Kisvárda Master Good mérkőzésből, az akkor emberelőnyben futballozó hazai együttes nagy erőket mozgósított, hogy megszerezze a vezetést. Szolnoki Roland a jobb szélen kényszerítőzött Luciano Slagveerrel, majd a visszakapott labdát a tizenhatos oldalvonaláról állítgatás nélkül középre lőtte, és az a dermedten álló Dombó Dávid feje felett a hosszú sarokban kötött ki.

Így akarta? Esetleg lecsúszott a lábáról a beadás?

„Láttam, hogy David Vanecek ott van a kapu előterében, próbáltam finoman belőni a labdát, ám lecsúszott a lábamról, és a kapuban kötött ki – árulta el őszintén Szolnoki Roland, a Puskás Akadémia hátvédje. – Azóta többször is megnéztem videón az összefoglalót, és azt kell mondanom, egészen tudatosnak tűnik a mozdulat, igazán szépségdíjas lett a gólom. Hihetetlenül boldog voltam, hiszen az elmúlt időszakban már kaptam hideget-meleget a csapattársaimtól, mikor találok végre be a Puskás Akadémia színeiben. Örömömben vezetőedzőnkhöz, Hornyák Zsolthoz rohantam elsőként, hiszen a mester korábban többször is említette, nem mindig jók a beadások, van mit gyakorolni: igaza van, bár most talán nem kell magyarázkodnom.”

Noha a felcsútiak egyszeres válogatott labdarúgójának védőként nem elsősorban a gólszerzés a feladata, bármennyire hihetetlen, 171. NB I-es meccsén még csak a második gólját szerezte: majd' hét éve, 2013. május 26-án a fehérvári együttes színeiben a Kecskemét elleni találkozón volt először eredményes.

„Persze hogy emlékszem arra a gólra: öt egyre nyertünk Kecskeméten, Juhász Roland kétszer talált be, és nekem is sikerült, ugyancsak emlékezetes körülmények között – folytatta Szolnoki Roland. – Esős idő volt, a félpályánál labdát szereztem, toltam rajta néhányat, majd úgy huszonöt méterről kapura lőttem, a hazaiak kapusa, Borszéki Csaba pedig beütötte a sarokba. Nem volt látványos gól, de sokat jelentett nekem. A szombati gólom mellett annak örülök leginkább, hogy végig úgy néztünk ki, ahogy ki kell néznie egy csapatnak. Lehet azzal jönni, hogy hetven percet emberelőnyben futballoztunk, de már a kiállítás előtt is uraltuk a mérkőzést. Sokat futottunk, jó területekre mozogtunk be. Bízom benne, hogy rátaláltunk arra az útra, amelyen még az ősszel elindultunk. Sajnos az első három idei bajnokink nem úgy sikerült, ahogy elterveztük, szombaton azonban jól néztünk ki. A folytatásban játszunk a Honvéddal, az Újpesttel, a Fehérvárral, a Mezőkövesddel és a Ferencvárossal, sok minden eldőlhet azokban a párharcokban.”

A FORDULÓ KAPUFÁI – SZÉLPÁL NORBERT

Szinte egyedülálló, hogy Szélpál Norbert felszabadító lövése után két kapufát és a gólvonalat is érintette a labda.

Igazat kell adnunk Feczkó Tamás diósgyőri vezetőedzőnek, aki azt mondta a Paksi FC elleni 2–0-s győzelem után, hogy csapata sikere már csak azért is megérdemelt, mert a vendégek kétszer is a gólvonalról mentettek. Volt egy ilyen szituáció a 82. percben, amikor Haris Tabakovic lövése után Lenzsér Bence tisztázott a gólvonalról, de az első jóval különlegesebb jelenet volt, amilyet tényleg nagyon-nagyon ritkán látni futballmérkőzésen.

Történt, hogy a diósgyőriek magasan íveltek be egy szabadrúgást a paksi kapu elé, a kifutó és felugró Rácz Gergő kapus elől Mirko Ivanovszki el tudta fejelni a labdát, amely nagy ívben hullott a kapu felé. Ám fél lépéssel a gólvonal előtt a menteni igyekvő paksi mezőnyjátékos, Szélpál Norbert odaért, és sajátos megoldást kényszerült alkalmazni. Tulajdonképpen azt az egyetlen mozdulatot tette, amit tehetett: megfeszített lábfejjel elrúgta a labdát abba az irányba, amerre állt – fordulásra már nem volt ideje –, vagyis a saját kapuja irányába. Azt még el tudta érni, hogy a labda minél meredekebben menjen felfelé, így az előbb a jobb kapufa felső részét találta el, majd továbbszállva megrengette alulról a lécet, ezt követően levágódott a gólvonal tájékára – onnan ki a mezőnybe.

A diósgyőriek kicsit reklamáltak, hogy benn volt, de ezt igazából nem lehetett eldönteni, és sokszori visszajátszás után sem lehet. Inkább nem volt benn, mint igen, de ha a másik oldalról nézzük, annyira biztosan benn volt, mint Geoff Hurst lövése az 1966-os világbajnoki döntőben. Igaz, a partjelzőt sem Tofik Bahramovnak hívták, itt senkinek sem volt oka bosszút állni sem Sztálingrádért, sem bármi másért...