Újpest: akár Premier League-meccset is játszhatnának az új gyepen

•••

„Talán ezért nem lincselnek meg” – hangzik Kárpáti Gábortól, az Újpest-pálya felújítását, a gyep cseréjét végző Garden Group ügyvezető igazgatójától, miközben a munkagépektől pár méterre leguggol és a szemléltetés kedvéért kihúz a gyepből egy nemrég letűzött műszálat a Nemzeti Sport számára tartott pályabejáráson. Mint mondja, a nem épp szerencsés debütálás ellenére a mai csúcstechnológiát képviselő hibridpálya épült a Megyeri úton.

„Ez a befejező fázis, nagyságrendileg 20 millió műanyag szálat fűzünk le. Ez a stabilitás mellett a pálya homogenitását is segíti” – teszi hozzá, kezében az elsőre megdöbbentően hosszú műanyag szállal. A pálya sűrűségének bő egy százalékát adó műfűből alig két centiméter lóg ki, szabad szemmel szinte észrevehetetlenül. Ugyanakkor kétszer két centinként 18 centi mélyen „ül” a talajban. Így akadályozza meg, hogy a fű Fehérvár elleni találkozón is látott módon kiforduljon. Ugyanarról a technológiáról van szó, amelyet idehaza a 2016-ban átadott Hidegkuti-, a 2019-ben megnyitott Illovszky-stadionban és a Puskás Arénában is használtak.

Mellettünk dübörög, néha kattog egyet-egyet a holland alvállalkozó, a GrassMaster révén Magyarországra hozott két műfűbetűző gép. A cég honlapjára tévedve az embert rögvest az Atlético Madrid és a Juventus címere fogadja a referenciák fülre kattintva. De Kárpáti szerint érdemes picit még lejjebb görgetni, ha az ember a legjobb projektjeikről akar tájékozódni. Ott van köztük a Real Madrid és a Barcelona is. A legösszetettebb feladatként, legkiemelkedőbb játéktérként pedig a Wembley.

„Az emberek néha szidják, mondván, mennyire nem szép, mennyire nem egységes, zöld a gyep ahhoz képest, hogy az angol nemzeti stadion. Csak közben azt felejtik el, talán nem is tudják, hogy két-három nappal a mérkőzések előtt valószínűleg egy százezres koncert volt a Wembleyben. Ennyire komplex projekt kevés akad a világon.”

Komplex.

Ez az a szó, amelyet érdemes még megjegyeznünk.

Közben mellettünk tovább araszol az egyik betűző. Mint egy modern varrógép, csak jóval nagyobb, és a cérnaszálak helyett a hasonlóan feltekert, ám szintén jóval nagyobb műfűszálakat döfi a földbe, majd attól pár centire vágja is el őket. Ha az adott szakasz megvan, picit odébb gurulnak, és jön az újabb letűzés. Így tovább és tovább. Néhány munkás gereblyét ragad, egyikük pedig ollóval a kezében vizslatja a gyepet, hol maradtak a kelleténél hosszabb műszálak. Mint kiderül, nemrég még Mexikóban dolgozott a két gép, aztán február végén érkeztek meg a Szusza-stadion oldalához. Az éles szeműek már két hete hétfőn is kiszúrhatták a nagy kék-fehér konténereket a Megyeri úti fejépület szomszédságában...

„Az egyik múlt kedden, a másik csütörtökön állhatott munkába. Két sávot tudnak letűzni egy nap. A későbbi hibajavítással, az itt-ott szükséges kézi letűzéssel együtt is tizenkét-tizennégy nap alatt megvan a teljes munka.”

Vagyis lassan a felénél járnak.

Gyors fejszámolás, miközben tovább sétálunk a kezdőkör irányába: a Paks elleni, hétvégi bajnokira sehogy sem készülhet el. Ezen a téren nem lesz fordulat, a találkozót a két hete megjelentek szerint, a Magyar Labdarúgó-szövetség illetékesei révén pénteken megerősített helyszínen, a ZTE Arénában rendezik majd. Vagyis az Újpest másodszor is a Szuszától és Budapesttől több mint 200 kilométernyire lesz otthon. Ám, ha a Paks elleni meccsre nem is, hát annál inkább kész kell legyen a sajtóban is egyre gyakrabban emlegetett, április 4-i Újpest–Bp. Honvéd találkozóra. Még néhány edzést is meg lehet tartani majd tesztjelleggel – ha minden jól megy.

„Nagy valószínűséggel igen. Nem rajtunk fog múlni” – feleli Kárpáti arra a kérdésére, hogy reális-e az Újpest áprilisi hazatérése. Csupán bő nyolcezer négyzetmétert kell lefűzni két centinként... Aztán jöhetnek az átadás-átvételi és engedélyeztetési folyamatok.

Amikor február elején, a Fehérvár elleni mérkőzés után öt nappal megjelent a műfűbetűzés hiányáról szóló cikk, sorjáztak alatta a szkeptikus kommentek. Műfű nélkül nem megy? – tettük fel mi magunk is a kissé szkeptikus kérdést a címben.

A pályabejárás közben egyre világosabbnak tűnik: tényleg meglehet, hogy csak a műfű (hiánya) miatt nem ment. Persze az igazi vizsga még hátravan: Nebojsa Vignjevics együttesének valódi hazaköltözése.

A hibridpályák füvét – a lehető legjobb minőség fenntartásáért, meccsszámtól függően – egy-két évente teljesen lecserélik. A pálya 98-99 százalékát alkotó élőfüvet úgy kell eltávolítani, hogy a műanyagszálak a lehető legkevésbé sérüljenek – magyarázza a folyamatot Kárpáti. Ezért olyan fűfajtával dolgoznak, amelynek a gyökérzete ugyan mélyre ereszkedik, ám nem szerteágazó. Vagyis a vetett gyep önmagában közel sem olyan ellenálló a terheléssel szemben, mint azoknál a fűfajtáknál, amelyeket száz százalékig élő pályáknál vetnek be. Ebből kapott váratlan leckét a megrendelő, a kivitelező, de még az MLSZ is – mindenki, aki követte a protokollt – a Fehérvár elleni bajnokin.

„Mintha egy Audiba akarnál BMW-motort szerelni. Ha egyáltalán elindul, hatékonyan akkor sem fog működni” – feleli a kérdésre, ha tényleg csak a GrassMaster kapacitásán múlt, mikor kezdődik meg a műfűletűzés, kereshetett volna-e másik céget az Újpest, amely befejezi hamarabb a pályát. Hozzáteszi, hogy például a szegedi játéktér (az Újpest a Magyar Kupában kényszerűségből ki is próbálta)kivitelezői más típusú műszállal dolgoznak, ehhez másfajta fű, más talajkeverék, úgy összességében más kombináció tartozik. Például csak a Megyeri útra hozott talajkeverék, homok leterítése előtt mintegy 50 különböző mérést, laborvizsgálatot végeztek el, nem volt mindegy, hogy honnan származnak, hogy milyen a szemcseméretük.

Komplex.

„Szinte már elképzelhetetlen, főleg tőlünk nyugatabbra, hogy úgy rendezzenek meg egy sporteseményt, hogy előtte nem kell majd tucatnyi standardnak megfelelnie az adott játéktérnek. Megvannak a mérőszámok, az Újpest-pálya pedig megfelelt ezeknek a kritériumoknak. Sőt, az ennyi idő után szokásoshoz képest sokkal mélyebben is volt a gyökérzet.”

A drukkerek egy része ettől még felelősért kiált.

„Én picit másként éltem meg a helyzetet. No nem könnyen. Felelősök helyett inkább a megoldások megtalálására igyekeztünk koncentrálni. Egyszerűen túl sok körülmény alakult balszerencsésen. Ha egy-két nappal később rendezik a találkozót, lehet, hogy alig jelentkezik a talajkifordulás. Esősebb időszak jött, a nedvesebb talajú pálya pedig sokkal jobban tűri ezt a fajta terhelést. Ott voltak a mérések... Nem lehetett azt mondani, hogy a számok alapján alaptalanul kapott volna játékengedélyt a stadion, vagy felelőtlen lett volna a klub, hogy a hazatérés mellett döntött. Ahogyan akkor is mondtam, a helyzet legnagyobb furcsasága, hogyha valaki csak egy irodából nézte volna a mérési eredményeket, csúcskategóriás minősítést ad a gyepnek.”

Csakhogy az egyébként az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) előírta számok a jelek szerint nem számoltak azzal az opcióval, hogy egy hibridpályát a befejező fázis előtt akarnak majd tétmérkőzésre használni. Ki tudja, lehet, hogy egyszer éppen a Szusza-stadion teremtette precedens miatt dolgozzák át a sztenderdeket...

Ahogyan a kezdőkört elhagyva a játékoskijáró felé fordulunk, egy-egy apróbb gödröcskét, „folytonossági hiányt” fedezni fel a pályán.

„Ezek még a bajnoki emlékei” – feleli a szinte fel sem tett kérdésre a Garden Group vezetője. Innen fordultak ki a főcsomók – s a jelek szerint nem mindegyiket sikerült teljesen a helyére taposni a pályamunkásoknak. Talán a lefújás után már nem is annyira próbálták, mint tették azt a meccs szünetében.

Miért nem vetették újra?

A homogenitás miatt. A gyep, mondhatni, meggyógyítja magát: „Kicsit lassabb folyamat, sokat számít a fény mennyisége is, de utána olyan lesz, mintha nem is lett volna folt. Ha elszórtan újra vetnénk, a foltokban jóval világosabb lenne a fű színe, és könnyen lehet, hogy a pálya adottságai is megváltoznának az adott részeken.”

Tegyük hozzá, az adottságokkal – civilként pályára lépve, március elejére már – nincs gond. Az embernek – immáron húsz perce a stadionban sétálgatva – olyan érzése van, mintha nem is egy füves területen, mint inkább egy szobaszőnyegen járna. Nehéz leírni, de egyszerűen minden lépésnél ugyanaz a „talajfogás”. Ez pedig laikusként, vagy többnyire hagyományos füves pályákon járva és játszva megdöbbentő érzés.

„Ez a cél. Ez az, amit rengeteg és igen komplex munka elérni.”

Ha már megint a komplexitás került szóba: immáron a pálya szélénél támaszkodva előkerül az okostelefon. A kijelzőn fel-le görgetve a Vasas- és az MTK-pálya, no meg a Puskás Aréna gyepszőnyegének adatai tárulnak elénk. Hirtelen nem is lehet összeszámolni, de 16-20 zónára lehetnek osztva a pályák, a zónák felett pedig a napsütéses órák száma; néhány sorral lejjebb egy táblázat, amely a különböző adatok alapján a különféle esetleges betegségek jeleit, valószínűségét mutatja – szinte mindenre akad szenzor és mérőszám – megint lejjebb a stadionokból érkező élőkép. A Puskás Arénáén például még látni, ahogy a múlt heti, az NFL-ből érkező amerikaifutball-játékosok gálaedzése miatt felfestett yardvonalak apránként kopnak csak ki.

„Amikor egy drukker, vagy egy játékos a futballpályára gondol, aligha ilyennek képzeli” – mondja a szakember.

Kárpáti Gábor szerint, ha teljesen elkészül, a Premier League-ben is megállná a helyét az újpesti játéktér. A lila-fehérek alighanem azzal is boldogok lesznek, ha áprilistól (tartósan) az NB I-ben is így lesz.