FFT: Zsák Károly, aki a kapusok között is őrült volt

Rajongóit nem érdekelte a jövő, hiszen Zsák Károly sírkövére csak annyit vésettek: „Minden idők legjobb kapusa”. A megszállott labdarúgót, akinek szó szerint az egészsége ment rá a karrierjére, már életében legendák övezték. Két évtizeden át védte a futball hőskorában a 33 FC, a híres „harihárom” kapuját, ő volt Grosics Gyula példaképe, a '70-es években pedig Moldova róla mintázta Baumgartner, a túlérzékeny kapus figuráját.

Zsák Károly már 16 évesen bemutatkozott a nemzeti tizenegyben, 1912 júliusában három napon belül kétszer is ő állt a válogatott kapujában a moszkvai SZKSZ-stadionban. Először 9:0-ra, másodikra 12:0-ra vertük meg a cári Oroszország reprezentánsait, az utóbbi mindmáig, a szovjet időket is beleértve, az orosz futball legsúlyosabb veresége, a saját bevallása szerint is elképesztően lámpalázas Zsák kapuja érintetlen maradt. „Gyerekek, rúgjatok egy gólt, a többit bízzátok rám” – ez volt a szavajárása.

„Nem volt teljesen normális – írták róla. – Kiegyensúlyozott, a családját rajongásig szerető férj, melegszívű, lelkiismeretes barát, de a pályán öngyilkos lelkületű hazardőr. Zsák szent őrültként, megszállottan őrizte a ketrecet, egy csorda kafferbivaly elé is kivetődött, vakmerő volt és önfeláldozó.”

A teljes cikket elolvashatják a FourFourTwo.hu oldalán, ide kattintva!

Magazinunkat olvassa digitálisan a digitalstand.hu/fourfourtwo oldalon!