FC Bábel Tatabányán, olasz világklasszis az NB I-ben!

A 2005–2006-os idényben a címvédő Debrecen rajt-cél győzelmet aratott, de nem a hagyományos értelemben, ugyanis a Loki csak kétszer állt a tabella élén: az első és az utolsó forduló után. Ahogyan pár évvel ezelőtt, most is az Újpest veszítette el a bajnoki címet, az aranyéremhez a lila-fehéreknek az utolsó fordulóban nyerniük kellett volna a Fehérvár ellen, de kikaptak a Farkas Balázs, Dvéri Zsolt, Horváth Ferenc exújpesti trióval felálló vendégektől. Légiósok szempontjából azért is lett volna különösen értékes az Újpest aranyérme, mert Mészöly Géza az argentin támadó, Lucas Cariati és a román fiatal, Bogdan Bozian kivételével csak magyar játékosokat nevezett a bajnokságba! Ismét az újpestiek lőtték a legtöbb gólt – és a két légiós összesen 216 percet futballozott...

Nem volt fenékig összhang a DVSC-nél a tulajdonos és a drukkerek között, ugyanis miután a klub kiesett a Bajnokok Ligájából a Manchester United, az UEFA-kupából pedig a Sahtar Donyeck ellen, kettős vereségekkel, Szima Gábor eladta a szerb Igor Bogdanovicsot, a vajdasági, Mészöly Kálmán 1994-es felfedezettjét, Kerekes Zsombort, valamint Böőr Zoltánt is, bő egymillió akkori euróért – a szurkolók egy része már a kupakudarcok után tüntetett, a trió távozása után beindult a haragszomrád, egyes játékosokat meg is fenyegettek. A nyáron egy csapatnyi új játékos érkezett Supka Attila legénységébe, közöttük a brazil (de német állampolgársággal is bíró) ékkel, Franciellel és a macedón csatárral, Georgi Hrisztovval, akiért pár évvel azelőtt 2.3 millió eurót fizetett a Partizannak a Barnsley, de ők csalódást okoztak, nem is kicsit: a nagy duó összesen három bajnokin lépett pályára. Nem remekelt a szlovák védő, Szabó Ottó sem, de sokkal jobb vétel volt a volt partizanos és kétszeres jugoszláv válogatott Bojan Brnovics, aki 25 NB I-es meccsen 19 kanadai pontot termelt. Megállta a helyét a védelemben Dragan Vukmir, Ibrahima Sidibe pedig egyenesen közönségkedvenc lett. Ő szintén ingyen érkezett, és a szenegáli támadó első debreceni idényében 22 bajnokin 15-ször volt eredményes, de hét gólpasszt is adott: a gólkirály abban az idényben az újpesti Rajczi Péter lett 23 találattal, Sidibét megelőzve az ezüstcipős pedig a tatabányai Márkus Tibor.

Az egy ideig útlevélproblémái miatt nem bevethető Sidibének annyira ment akkoriban, hogy 2006-ban bemutatkozhatott a válogatottban is, Mamadou Niang helyére beállva. „A pálcikaember. Bárki, aki látta őt focizni, tudhatja, mennyire furcsa a testalkata és a mozgása. Nehéz róla elképzelni, hogy profi focista, és mégis, a kapu előtt mindig úgy botlik a labdába, hogy az befelé csorog. Bekanalazza, befejeli, betuszkolja. Persze néha ennél többről is van szó, és a legváratlanabb pillanatokban elküldi gyufáért a védőket, és kegyetlenül bevarrja a labdát a kapuba. Másfelől az is tény, hogy rosszabb napjain tényleg úgy játszik, ahogy azt amúgy prognosztizálnánk: sete-sután, furcsán, ügyetlenül. Mégis, egy olyan játékosunkról van szó, akire jó szívvel tudunk mindkét debreceni korszakából visszaemlékezni” – találta el sok drukker érzését a lokomotivblog.

A télen távozott Debrecenből Hrisztov, a szlovák válogatott Szabó és Franciel, ellenben visszatért ingyen Böőr és Bogdanovics, akik így fél év alatt 850 ezer eurót kerestek a hajdúságiaknak. A remek horvát kapus, Sandro Tomic ezúttal sem tudta beverekedni magát a kezdőbe, de Bogdanovicsot másodszor is megválasztották az idény legjobb légiósának – érdekes, hogy a Loki alapcsapatába csak csatárposzton fértek be légiósok.

Sokáig harcolt az aranyért a Fehérvár is, amely megnyerte a Magyar Kupát, soraiban az Alekszandr Alumona, Mario Bozsics középpályás duóval és a helyzetkihagyás királyával, Jusuf Dajiccsal.

Egy-két meglepő bakitól eltekintve jól szerepelt a román kapus, Daniel Tudor, aki a Loki elleni bajnokin kapott egy látványos potya gólt, de aztán kivédte az újpestiek szemét a korábbi szurkolói rendbontások miatt a Puskás Ferenc Stadionban rendezett sorsdöntő mérkőzésen, ahol Rajczi Péter még az első félidőben piros lapot kapott. Többen is román légiósként kezelik abból a csapatból Csizmadia Csabát és Koller Ákost.

Aki nem olvasta volna a sorozat első részét: az erdélyi, vajdasági vagy kárpátaljai magyarokat a különböző adatbankok román, jugoszláv vagy ukrán játékosként tüntetik fel, de éppen 2020-ban legalább ezeken a hasábokon tegyük tisztába a dolgokat, ők bizony magyarok, magyar labdarúgók. De: azok a magyar gyökerekkel rendelkező játékosok, akik nem a magyar válogatottat erősítették, légiósként szerepelnek sorozatunkban, hiszen ők önként döntöttek egy másik nemzeti csapat mellett. Ugyanilyen egyszerű a nem magyar születésű, semmilyen magyar rokoni szállal nem rendelkező labdarúgók esete, ők addig számítanak légiósnak, amíg meg nem kapták a magyar állampolgárságot, ilyen volt például a Vasile Miriutából lett Miriuta László vagy Leandro, aki 2003-ban tette le a magyar állampolgársági esküt, és lett előbb U21-es, majd felnőtt válogatott. De úgy is mondhatnánk: nem tekintünk minden akkor jogilag, papíron külföldi játékosnak számító labdarúgót légiósnak.

A negyedik az MTK lett, meglepően kevés légióssal, az elnyűhetetlen és megbízható Goran Jezdimirovics, Mladen Lambulics kettős mellett a harmadik szerbnek, a védő Miso Koljenovicsnak csak két bajnoki jutott. „Az elmúlt öt év alatt teljes mértékben sikerült beilleszkednünk Magyarországon, s ami még fontosabb: a budapesti életritmushoz is hozzászoktunk – nyilatkozta akkoriban Lambulics. – A gyerekek szerb tannyelvű iskolába járnak, ám ők is beszélnek magyarul. Feleségem és én is tökéletesen kiismerjük magunkat a fővárosban, így már egyáltalán nem idegen számunkra ez a közeg. Örülök, hogy megismerhettem ezt az országot, ahol nagyon jól érezzük magunkat”.

Az MTK nem dúskált a pénzben már, korábbi játékosa, Füzi Ákos októberben feljelentést tett az elmaradt járandóságai miatt, előtte pedig 312 millió forintot fizetett az Anderlecht Juhász Rolandért.

A meglepetéscsapat Tatabányában tizenkét légiós szerepelt, közöttük a kapus Vukasin Poleksziccsel, az egyszeres szlovák válogatott középső védővel, Németh Krisztiánnal, az Ilir Nallbani, Erjon Rizvanolli párossal, no és a fantasztikus Joseph Ngalle, Dorge Kouemaha, Edouard Ndjodo támadótrióval! A kameruni hármas Sisa Tibor kapcsolatainak köszönhetően került a klubhoz 2006 legelején, a mester jutalmul a mérkőzéseken magyar, angol, szlovák, szerb és arab nyelven adhatott utasításokat...

A télen öt kameruni jött próbajátékra, Eugene Fomumbod végül Siófokra került, Ahidjo Nana februárban nagyon súlyos sérülést szenvedett. Kouemaha futotta be a legnagyobb karriert a kameruni ötösből, később ötször is pályára léphetett a válogatottjában. Végül 200 ezer eurót fizetett érte a Tatabánya, 60 ezerrel többért vitte el a DVSC, ez akkor magyarországi átigazolási rekordnak számított, forintban 60 millió volt. Fél év alatt is jó benyomást tett a kollégáira, a profi labdarúgók szervezete őt választotta meg az idény legjobb légiósának! Ndjodo is szerepelt a nemzeti csapatában, ő nem sokáig maradt Tatabányán, sokszor lesz még róla szó sorozatunkban...

Egyre szegényedett a Ferencváros, ennek egy bajnoki hatodik hely lett a jutalma. Olyan jól álltak akkoriban a zöld-fehérek, hogy már nyáron fel kellett venniük egy negyedmilliárd forintos hitelt, hogy kifizethessék az elmaradt béreket, Adem Kapicnak a tízmillió forintját azonban csak akkor utalták el, amikor már pontlevonás lebegett a klub feje fölött.

Abban az idényben a zöld-fehérek az Alekszandar Bajevszki, Sorin Botis, Bojan Lazics macedón, román, szerb trióra tettek: a védekező mindenes Botis bekerült a légiósok álomcsapatába, a támadó Bajevszki a bajnokságban és az UEFA-kupában összesen csak ötször volt eredményes, a télen Sopronból leigazolt szűrő, Lazics tíz bajnokin szerepelt tavasszal.

Feladta elveit a Kaposvár, három légióst is szerződtetett, és a Dusan Vasziljevics, André Alves kettős megszerzése bombaüzletnek bizonyult, előbbi tavasszal remekül irányította a csapatot, utóbbi 28 mérkőzésen 11 gólt és eggyel kevesebb gólpasszt szerzett! Érdekes, hogy mindhárom légiós magyar csapatoktól érkezett: Alves a Honvédtól, Vasziljevics Békéscsabáról, Ladislav Kozmér Zalaegerszegről. Vasziljevicset hamar megszerette a város, a középpályás jó kapcsolatot ápolt a szurkolókkal, megtanult magyarul is.

Bennmaradt az új tulajdonoshoz kerülő Diósgyőr, nem zárták ki, nem futott csődbe, csak szőrementén balhéztak a szurkolók, tehát csendes idényt futottak a piros-fehérek. Akik a télen meggyengültek, és négy edzőjük is volt az idényben, köztük Zoran Kuntics, akit licencproblémák miatt végül Pajkos János váltott. Győrben csak egy légiós játszotta végig az idényt, de őt nagyon megszerették a drukkerek: a kapus Szasa Sztevanovicsról van szó.

A kapus első győri mérkőzésén négy gólt kapott a Ferencvárostól, akkor kevesen gondolták, hogy tőlük vonul majd vissza, később sportigazgatóként élte át a nevezetes összeomlást.

„Remek alany. Nemcsak azért, mert kitűnő adottságokkal rendelkezik, hanem a mentalitása miatt is. Hihetetlen, de nem egészen egy év alatt tökéletesen megtanult magyarul, ez is jelzi a gondolkodását, és azt, hogy minél többet szeretne kihozni magából... nem nyafog, nem panaszkodik, százszázalékos energiával edz, és a meccseken is magabiztos. Talán ez a legjellemzőbb rá, az önbizalom és a magabiztosság” – dicsérte őt kapusedzője, Tőkés László.

Nyáron kilépett a Sopron mögül a két legnagyobb támogató, az éves költségvetés a korábbi felénél is kevesebbre, 150 millió forintra esett vissza, több játékost elengedtek. A mester, Pintér Attila bejelentette, hogy marad, de az új többségi tulajdonos, Vízer Máriusz László leváltotta őt Csank Jánosra, akivel még Nagyszalontán dolgozott együtt, és Romániából érkezett még nyolc légiós is a Hűség Városába. Csankot tavasszal az olasz Dario Bonetti követte, a Juventus, a Milan, a Roma és a Sampdoria volt válogatott védője, no és a korábbi világklasszis, de aktív világsztár Giuseppe Signori is Sopronba költözött! Utóbbi előbb Debrecenben tett egy próbát, de az erőfelmérő után megszakadtak a tárgyalások, majd felbukkant Sopronban, és bár a csapat igazgatója, Gőbl Gábor (a Moby Dick basszusgitárosa) először tagadta, de csak aláírt az olasz a klubhoz.

Signori tavasszal három gólt lőtt és adott egy gólpasszt, összesen 539 percnyi játék során, ez azért nem rossz mutató! Sajnos a 28-szoros válogatott, háromszoros Serie A-gólkirály, 1994-es világbajnoki ezüstérmes csatár nem maradt sokáig az NB I-ben, és sokat volt sérült. A feledés homályába merült mára, de a kétszeres olasz válogatott védő, Luigi Sartor is Sopronban futballozott akkoriban, ő az Inter, a Roma, a Parma és a Juventus korábbi profija.

„Nem azért vettünk ennyi külföldit, mert csak bennük bízunk. A tavalyi szezon végén két főtámogatónk is távozott, viszont rövid időn belül le kellett adnunk a játékoskeretet az UEFA-kupára, és ki kellett állnunk a Debrecen elleni Szuperkupa-találkozóra. A nyáron érkezett öt román játékos nem került pénzbe, mert csomagban kaptuk őket” – világította meg Gőbl a kényszer is szüli a légióst törvényszerűségét.

A Sopron 13 légióst vetette be abban az idényben, összesen 42 játékost!

A csapatkapitány Bagoly Gábort ellenben hazazavarta az elnök a téli edzőtáborból, mert egy informátora szerint a játékos direkt hasba rúgta egy román csapattársát egy edzésen, ráadásul a magyar futballista mellett kiálló edzőnek, Nagy Tamásnak is mennie kellett. Két nappal a kinevezése után... Vízer felajánlotta a kispadot Signorinak, de ő nem fogadta azt el, Bagoly később visszakerült a keretbe. Ezután Vízer parádés érzékkel László Csabát akarta új edzőnek, aki a Ferencváros élén a hírhedett kupadöntőben a soproni lábak eltörésére biztatta övéit több tanú szerint is. A kisebbségi tulajdonosok tiltakoztak ellene, sikerrel, így jöhetett a Bonetti-korszak.

Zalaegerszegen átgondolatlan jövés-menés folyt, Pécsen három szerbet foglalkoztattak, a REAC légiósok nélkül is simán bennmaradt, és nem simán, de bennmaradt a Vasas, erről bővebben majd a következő részben (de sokat elmond a csapat akkor helyzetéről, hogy Szanyó Károly és Horváth Péter az osztrák harmadosztályba igazolt, mert ott több pénzt kaptak, és főleg biztosabban). Az utolsó helyen a Lombard Pápa Termál FC végzett – közben a Haladás a harmadosztályba süllyedt –, az ipari mennyiségű transzfer és a bevetett japán, horvát, brazil, zambiai, szlovák és kanadai légiósok ellenére is. Vagy talán éppen ezért? Januárban a Munkaügyi Főfelügyelőség pánikot okozott a csapatnál, de azután áldását és pecsétjét adta több légiós foglalkoztatására is...

Kisteleki István, a frissen megválasztott ligaelnök kizáratta az élvonalból a Honvédot a Tornyi Barnabásnak meg nem fizetett 40 millió forint miatt, de az MLSZ végül megkegyelmezett a kispestieknek, az MTK ellen elmaradt bajnokit bepótolták. A kispesti főnök, Piero Pini honfitársát, Aldo Dolcettit tette meg edzőnek, aki újabb afrikai játékosokat kapott: Abdou Tangara nem sok potenciált mutatott a pályán, potenciát az iparági hírek szerint később felnőttfilmesként már annál inkább, Yannick szép karriert futott be (mármint futballistaként), a nagyon fiatalon Magyarországra kerülő Benjamin Angoua nemsokára már elefántcsontparti válogatott lett; ellenben a jó nevű kameruni szűrő, Eric Zambo nem muzsikált valami fényesen.

A legjobban teljesítő légiós a honvédos tömegben Genito volt, André Alvest azonban sikerült „elpazarolni”. Pini a májusra felhalmozott tartozások miatt bejelentette, hogy Dunaújvárosba költözteti a csapatot, ez ellen a drukkerek és a tulajdonostárs, Kiss Zsolt tiltakoztak, sikerrel. A Honvéd-drukkerek leugrottak a Pini által kiszemelt új otthonhoz, de annak nem lopták el a kapuját, mint egy éve a saját stadionjukét, hanem csak felírták rá jó nagy betűkkel a Jamaica a jamaicaiaké után szabadon: Kispest a kispestieké!

Tangara egyébként más okokból is a modern kor gyermeke volt, a neten hirdette magát (először mint labdarúgó), majd miután Békéscsabán hiába próbálkozott, felfigyelt rá a Pini-team.

A legrosszabbul kétségkívül a Lombard zambiai légiósa, Llyoyd Mumba járt, aki nem sokkal magyarországi kalandja után elhunyt maláriában.

„A fiam Magyarországról hazatérve folyamatosan fejfájással küszködött. Mindig azt mondta, hogy csak a korábbi lábsérülése miatt érez így” – idézte 2008-ban a labdarúgó édesanyját a magyar sajtó. A 24 évesen elhunyt, hatszoros válogatott védő 14-szer lépett pályára az NB I-ben, 2006 áprilisában a Zalaegerszegnek lőtt egy gólt.

De kik voltak a légiósok közül azok, akik emelték a magyar labdarúgás színvonalát?

Mivel hajlamos arra az ember, hogy az idő múlásával egyre kevesebb konkrétumra emlékezzen, és inkább érzelmi alapon ítélkezzen, ezért segítségül hívjuk a Nemzeti Sport osztályozókönyvét, ennek alapján állítottuk össze az évad legjobb légióstizenegyét is. Érdekes, hogy az NB I első és második legjobb csapatába egy légiós sem tudott bekerülni!

A TÍZ LEGJOBB IDEGENLÉGIÓS
Daniel Tudor (román, Fehérvár) 5.9, Goran Jezdimirovics (szerb, MTK) 5.8, Szasa Sztevanovics (szerb, Győr) 5.7, Bojan Brnovics (szerb, Debrecen) 5.7, Mladen Lambulics (szerb, MTK) 5.7, Ibrahima Sidibe (szenegáli, Debrecen) 5.6, Sorin Botis (román, Ferencváros) 5.5, Genito (mozambiki, Honvéd) 5.4, Ciprian Binder (román, Diósgyőr) 5.4, Mario Bozsics (szerb, Fehérvár) 5.4

AZ ÉV ÁLOMCSAPATA AZ OSZTÁLYZATOK ALAPJÁN
Végh Zoltán (MTK) 6.4 – Balogh Béla (MTK) 5.8, Kuttor Attila (Fehérvár) 5.9, Máté Péter (DVSC) 5.8, Pollák Zoltán (MTK) 5.6 – Tóth Zoltán (Tatabánya) 5.7, Erős Károly (Újpest) 6, Kanta József (MTK) 6.4, Tóth Norbert (Újpest) 6 – Kovács Zoltán (Újpest) 6.2, Rajczi Péter (Újpest) 6

AZ IDEGENLÉGIÓSOK ÁLOMCSAPATA
Daniel Tudor (román, Fehérvár) 5.9 – Sorin Botis (román, Ferencváros) 5.5, Mladen Lambulics (montenegrói, MTK) 5.7, Alexandru Costisor (román, Sopron) 5.4 – Mario Bozsics (szerb, Fehérvár) 5.4, Goran Jezdimirovics (szerb, MTK) 5.8, Genito (mozambiki, Honvéd) 5.4, Ciprian Binder (román, Diósgyőr) 5.4, Cristian Cigan (román, Sopron) 5.3 – Bojan Brnovics (montenegrói, DVSC) 5.6, Ibrahim Sidibe (szenegáli, DVSC) 5.6

CSAPATOK ÉS LÉGIÓSOK
Debrecen: Igor Bodganovics, Dragan Vukmir (szerbek), Ronald Habi, Sandro Tomic (horvátok), Szabó Ottó (szlovák, csak az őszi idényben), Georgi Hrisztov (macedón), Ibrahima Sidibe (szenegáli), Bojan Brnovics (montenegrói), Franciel (brazil)
Újpest: Lucas Cariati (argentin), Bogdan Bozian (román)
Fehérvár: Alekszandr Alumona (orosz), Daniel Tudor (román), Mario Bozsics (szerb), Jusuf Dajic (bosnyák)
MTK: Goran Jezdimirovics, Mladen Lambulics, Miso Koljenovics (szerbek)
Tatabánya: Vukasin Polekszics (montenegrói), Marian Postrk, Németh Krisztián (szlovákok), Vojiszlav Bakracs (szerb), Ilir Nallbani, Erjon Rizvanolli (albánok), Joseph Ngalle, Dorge Kouemaha, Edouard Ndjodo, Ahidjo Nana (kameruniak), Jerson, André Borges (brazilok)
Ferencváros: Alekszandar Bajevszki (macedón), Sorin Botis (román), Bojan Lazics (szerb)
Kaposvár: Ladislav Kozmér (szlovák), Dusan Vasziljevics (szerb), André Alves (brazil)
Diósgyőr: Ciprian Dianu, Ciprian Binder, Marius Siminic (románok)
Győr: Szasa Sztevanovics (szerb), Darko Peric (horvát, csak ősszel)
Sopron: Ion Ibric, Marius Radu, Ion Dumitra, Cristian Cigan, Alin Cotan, Cristian Luca, Alexandru Costisor, Cristian Munteanu (románok), Luigi Sartor, Nicola Silvestri, Giuseppe Signori (olaszok), Bojan Lazics (az őszi idényben), Rolf Landerl (osztrák)
Zalaegerszeg: Radu Sabo (román), Ivan Bojovics (montenegrói), Klemen Bingo (szlovén), Ladislav Kozmér (szlovák, csak ősszel), Darko Peric (horvát), Marko Djorovics, Bojan Szpaszojevics, Szasa Bogunovics, Darko Szpalevics (szerbek)
Pécs: Radivoje Jevdovics, Goran Vujics, Csedomir Pavicsevics (szerbek)
Budapest Honvéd: André Alves (brazil, csak ősszel), Bojan Bozsovics (szerb), Abdou Tangara (mali), Benjamin Angoua (elefántcsontparti), Eric Zambo, Yannick (kameruniak), Miro, Genito (mozambikiak)
REAC: –
Vasas: Ivan Janjics (szerb), Adem Kapic (szlovén), Szabó Ottó (szlovák)
Lombard Pápa: Honma Kazuo (japán), Marijan Nikolic (horvát), Misheck Lungu, Lloyd Mumba (zambiaiak), Dorel Mutica (román), Guilherme Brandelli D'Arrigo, Elder Alencar, Eduardo Angeli, Fabinho Oliveira (brazilok), Jelani Grant, Franco Lalli, Joevannie Peart, Dave Simpson (kanadaiak), Simeon Stevica (szlovák)

IDEGENLÉGIÓS EDZŐK
Zoran Kuntics (szerb, Diósgyőr, a 7. és a 8. fordulóban)
Selymes Tibor (román, Sopron, a 7. és 15. forduló között)
Dario Bonetti (olasz, Sopron, a 16. és a 25. forduló között)
Aldo Dolcetti (olasz, Honvéd)