A 2003–2004-es idényre is megmaradt a 12 csapatos élvonalbeli bajnokság, a Felsőházba és az Alsóházba mindenki vitte magával az addig megszerzett pontjait. A 2000-es bajnok Dunaferr az előző idényben kiesett, a 2002-es aranyérmes Zalaegerszeg a kiesés ellen harcolt, első pontját a 9. fordulóban megszerezve, a címvédő MTK pedig a Felsőház legalján végzett – a bajnok a pocsékul rajtoló Ferencváros lett, egy ponttal megelőzve az Újpestet. A lila-fehér csapat bajnokságot nyert volna, ha a zöld-fehéreknek nem adja vissza a Legfőbb Ügyészség óvása alapján az MLSZ az előző idénybeli, Debrecen elleni botrány miatt levont hat pontot. A bajnok FTC a megszerezhető pontok hatvan százalékát sem gyűjtötte be, ez negatív rekord a klub bajnokcsapatai tekintetében – olvasható a 2004-es Futballévkönyvben.

Az MTK Hungária MTK Budapestté alakult, Várszegi Gábor kivonult a Ferencvárosból, átadva a helyét a hírhedett ködlovagnak, Kovács Ádámnak (a magyar futball még csak egy Szindbádot sem érdemelt ki, egyszerűen hihetetlen, hogy akkoriban egy komoly csapatot csak az nem csapott be, aki nem akart, sőt hónapokig lehetett hitegetni az ország legnépszerűbb klubját). Érdekes, hogy az aranyérem sorsa ezúttal is az utolsó fordulóban dőlt el, ismét a Ferencváros–Debrecen meccsen, amelyen ezúttal főleg a labdát rugdosták a fővárosiak, mármint a labdarúgók, nyertek is 3–1-re. Egy gólt az a Tököli Attila is rúgott, aki csakis azért lépett pályára, mert ugyan a csatárt korábban két mérkőzésre eltiltották, mert beszólt Kassai Viktornak, csakhogy a Magyar Labdarúgóliga nem hitte el, amit a fiatal játékvezető állított, és új tárgyalást hívott össze, de jóval a záró forduló utánra…

Ahogyan legutóbb, most is engedte valaki kicsúszni a kezéből az aranyakat, mert minden korábbi ügy ide vagy oda, az Újpest az aranyérmes, ha az utolsó fordulóban megveri az MTK-t! A bajnoki aranyérmeket helikopterrel szállították az MTK–Újpest mérkőzés helyszínéről, a Puskás Ferenc Stadionból az Üllői útra.

A DVSC egyébként megóvta az FTC elleni bajnokit Tököli szereplése miatt (ha a debreceniek javára ítélték volna meg a három pontot, a Loki a bajnok – a szerk.), de hogy, hogyan nem, egy bizonyos összeg fejében – a sajtóhírek szerint 75 millió forint, az aranyért és az ezüstért járó jutalom különbözete – visszavonta az óvást. Pénz átvételét megerősítette a DVSC tulajdonosa, Szima Gábor is, de nem árulta el, mekkora volt az összeg, a 75 millió forint leírásáért a ligaelnök dr. Szieben László pert indított a Nemzeti Sport ellen. Ezzel egycsapásra meg is oldódott a magyar futball minden gondja.

Az odaszólogatások problémáját is elegánsan oldották meg az illetékesek, a Ferencváros utolsó mérkőzését a szlovák Lubos Michel és csapata vezette, a Puskás-stadionban egy Szerbia és Montenegró-i trió dirigált.

A Ferencvárosban a Dragan Vukmir, Alekszandar Jovics, Marek Penksa, Adem Kapic négyes mellé érkezett két román légiós, a tavasz végére alapemberré előlépő védő, Sorin Botis és a Honvéd makrancos támadója, a gólokkal spóroló, öt bajnoki gólig jutó Marius Sasu. Aki már 2001-ben is a Fradié lehetett volna, de hiába járt ott próbajátékon.

Az ezüstérmes Újpest dicséretes módon légiósok nélkül harcolta végig az idényt, a szlovák Peter Lérantot néhány forduló után elengedték, addig a mérkőzéskeretbe sem került, a nagy kedvenc Sabin Iliét anyagi okokból megtartani nem tudó DVSC egész idényben csak egy légióst igazolt, az örökifjú Igor Bogdanovicsot. Ő telitalálatnak bizonyult, a Crvena zvezdától ingyen érkező, kétszeres jugoszláv válogatott támadó tavasszal hét gólt szerzett. Ellenben a télen távozott az előző évben remeklő, ősszel öt gólig jutó román csatár, Marius Sumudica, ám nélküle is megélték a tavaszt az UEFA-kupában, ott azonban ráfizettek az FC Bruges ellen a túlságosan defenzív stílusra.

Az előző kiíráshoz hasonlóan újra csodát tett a Siófok, azaz már Balaton FC Siófok, ahol a Sallói István, Csertői Aurél páros mestermunkát végzett: egy NB II középmezőnyére elég, 100 milliós forintos költségvetésből remek csapatot faragott (a Ferencváros árbevétele egymilliárd forint volt). A BFC sokáig vezette a bajnokságot, és a legkevesebb gólt kapta. Csak 23-an léptek pályára a klub színeiben, közöttük három légiós, de csupán a román középpályás, Daniel Usvat játszotta végig az idényt,

Jól szerepelt a Matáv FC Sopron, amelyet Pintér Attila a télen otthagyott a Ferencváros kedvéért (Garami József visszatért az MTK-hoz szakmai igazgatónak, őt az új vezetőség nem tartotta eléggé zöld-fehérnek, bezzeg Pintérék házának még a kerítése is zöld-fehér), majd Dajka László behozta a csapatot az 5. helyre. A Mladen Lambulics, Bojan Lazics gerinc főszerepet vállalt, a télen igazolt szlovák támadó, Jozef Muzlay csalódást okozott.

A Lambulics, Lazics kettőst az MTK adta el, és érdekes, hogy a Pinte Attila kapcsán szóba került, becsődölő Panioninosz happolta el Micso Szmiljanicsot (és ebbe a csapatba távozott Tóth Norbert is). A kék-fehéreknél kezdte meg magyarországi kalandozásait a háromszoros szlovák válogatott bal oldali mindenes, Szabó Ottó; a védő Ivan Janjics csalódást okozott, a Daniel Rednic, Welton Silva kettős sem remekelt. A grenadai Kemon Wesley Thomas is kapott némi játéklehetőséget, ő válogatott játékos lett, ma MC Kemonként ismert zenész. A címvédő tavasszal gyatrán szerepelt, ezen egy légiósa sem segített, a rájátszásban csak hat pontot szerzett a csapat! Pedig a nyári Szuperkupa-mérkőzést könnyedén nyerték a Ferencváros ellen, Torghelle Sándor és Czvitkovics Péter találatával.

Aki nem olvasta volna a sorozat első részét: az erdélyi, vajdasági vagy kárpátaljai magyarokat a különböző adatbankok román, jugoszláv vagy ukrán játékosként tüntetik fel, de éppen 2020-ban legalább ezeken a hasábokon tegyük tisztába e dolgokat: ők bizony magyarok, magyar labdarúgók. De: azok a magyar gyökerekkel rendelkező játékosok, akik nem a magyar válogatottat erősítették, légiósként szerepelnek sorozatunkban, hiszen ők önként döntöttek egy másik nemzeti csapat mellett. Ugyanilyen egyszerű a nem magyar születésű, semmilyen magyar rokoni szállal nem rendelkező labdarúgók esete, ők addig számítanak légiósnak, amíg meg nem kapták a magyar állampolgárságot, ilyen volt például az előző cikkben emlegetett Vasile Miriutából lett Miriuta László vagy Leandro, aki 2003-ban tette le a magyar állampolgársági esküt, és lett előbb U21-es, majd felnőttválogatott. De úgy is mondhatnánk: nem tekintünk minden akkor jogilag, papíron külföldi játékosnak számító labdarúgót légiósnak.

Az újonc Pécs biztosan bennmaradt, soraiban a kanadai és olasz útlevéllel is rendelkező Sergio De Lucával, akit kilenc bajnokira neveztek, de egyszer sem léphetett pályára. A Videotonnak nyolc légióssal sem ment, pedig a Gabriel Vochin, Daniel Tudor, Tomás Medved trióra nem lehetett panasz (közben olyan jól álltak anyagilag, hogy a mosodás egyszer nem adta ki a csapat szerelését, mert nem már régóta fizették ki, és ő nem Minarik Ede). Kettővel több vendégmunkással is éppen csak elkerülte a kiesést a Győr, egy újabb zaklatott idényben. Igor Nicsenko még egyszer megrázta magát, 21 bajnokin, 1300 perc alatt hét gólig jutott. A télen hat légiós távozott az ETO-tól, Varga Zoltán és Kiprich József után ekkor már Reszeli Sós István ült a zöld-fehérek kispadján. A nyáron felfüggesztették a klub játékjogát, mert nem rendezte tartozását korábbi vezetőedzőjének, hasonló cipőben járt ekkor a másodosztályban a Honvéd is, amelyet a Sportfolió Kht. – a sportingatlanokkal való gazdálkodásért felelős, a tulajdonos államot képviselő cég – kirakott a saját stadionjából, az Újpesttel egyetemben.

Érdekes volt Miriuta László esete is, aki a télen feljelentette a Győrt, kifizették, elengedték, majd a karmester a kispestiekhez igazolt, de a Tatabánya elleni felkészülési mérkőzésen összeszólalkozott egyik csapattársával, ezért lehívta őt edzője – a középpályás pedig a maga extrém módján reagált: visszavonult.

Majdnem kiesett az élvonalból a Békéscsaba, nem segített a Jegija Javrujan, Dusko Grujics, Dejan Vilotics, Zankarlo Simunic, Valentin Miculescu ötös sem (de kétszer nyert az Előre az osztályozón a REAC ellen), miként négy edző sem tudta megmenteni az utolsó helytől a Lombard FC Haladást, ahol légiósok jöttek és gyorsan mentek. A vezetők képesek voltak szerződtetni az argentin támadót, Nicolas Coterát, csak hogy két bajnokin leültessék a kispadra, de egy percre se állítsák be;Sorin Bucuroaia 51, Edivaldo 89, George 51, Nélio 36, Dejan Pekovics 60 percet játszott az élvonalban, míg Alex Arrudát még csak a meccskeretbe sem nevezték…

Tudor még gólt is lőtt

Hozzájuk képest bombaüzlet volt leigazolni Valeriu Balacit, hiszen a román légiós 483 percet is játszott! A négy szombathelyi mester összesen 38 játékost vetett be abban az idényben, Détári Lajos a bajnokságnak még egyetlen légiós nélkül vágott neki. A télen visszaigazolt a klubhoz Illés Béla, a klub az osztályozón végül felülkerekedett a Nyíregyházán, de mégis a nyírségiek lettek NB I-esek a következő idényben, a Lombard Pápára vitte át a licencét.

De kik voltak a légiósok közül azok, akik emelték a magyar labdarúgás színvonalát?

Mivel hajlamos arra az ember, hogy az idő múlásával egyre kevesebb konkrétumra emlékezzen, és inkább érzelmi alapon ítélkezzen, ezért segítségül hívjuk a Nemzeti Sport osztályozókönyvét, ennek alapján állítottuk össze az évad legjobb légióstizenegyét is. Érdekes, hogy a legjobb tizenegybe sem ősszel, sem tavasszal nem fért be légiós.

A TÍZ LEGJOBB IDEGENLÉGIÓS
Sandro Tomic (horvát, DVSC) 5.7, Daniel Tudor (román, Videoton) 5.6, Zankarlo Simunic (horvát, Békéscsaba) 5.5, Ronald Habi (horvát, DVSC) 5.5, Goran Jezdimirovics (Szerbia és Montenegró-i, MTK) 5.4, Mladen Lambulics (Szerbia és Montenegró-i, Sopron) 5.5, Darko Ljubojevics (Szerbia és Montenegró-i, ZTE) 5.4, Jegija Javrujan (orosz, Békéscsaba) 5.4, Dragan Vukmir (Szerbia és Montenegró-i, FTC) 5.4, Daniel Usvat (román, Balaton FC) 5.4

AZ ÉV ÁLOMCSAPATA AZ OSZTÁLYZATOK ALAPJÁN
Milinte Árpád (Sopron) 6.1 – Szélesi Zoltán (Újpest) 5.5, Éger László (DVSC) 5.8, Kuttor Attila (Balaton FC) 6, László (Balaton FC) 5.6 – Simek Péter (Újpest) 6, Farkas Balázs (Újpest) 5.9, Sándor Tamás (DVSC) 5.9, Vincze Zoltán (Békéscsaba) 5.8 – Tóth Mihály (Sopron) 5.9, Gera Zoltán (Ferencváros) 5.8

AZ IDEGENLÉGIÓSOK ÁLOMCSAPATA
Sandro Tomic (horvát, DVSC) 5.7 – Dragan Vukmir (Szerbia és Montenegró-i, FTC) 5.4, Mladen Lambulics (Szerbia és Montenegró-i, Sopron) 5.5, Ivan Risztics (Szerbia és Montenegró-i, Videoton) 5.2, Gabriel Vochin (román, Videoton) 5.3 – Ronald Habi (horvát, DVSC) 5.5, Goran Jezdimirovics (Szerbia és Montenegró-i, MTK) 5.5 – Darko Ljubojevics (Szerbia és Montenegró-i, ZTE) 5.4, Bojan Lazics (Szerbia és Montenegró-i, Sopron) 5.3, Daniel Usvat (román, Balaton FC) 5.4 – Jegija Javrujan (orosz, Békéscsaba) 5.4

CSAPATOK ÉS LÉGIÓSOK
Ferencváros: Sorin Botis, Marius Sasu (románok), Dragan Vukmir, Alekszandar Jovics (mindkettő Szerbia és Montenegró-i), Marek Penksa (szlovák), Adem Kapic (szlovén)
Újpest: Peter Lérant (szlovák)
Debrecen: Igor Bodganovics (Szerbia és Montenegró-i), Flávio Pim (brazil), Ronald Habi, Sandro Tomic (horvátok), Selymes Tibor, Marius Sumidica (románok)
Balaton FC Siófok: Alekszandar Bajevszki (macedón), Almir Filipovic (bosnyák), Daniel Usvat (román), Haris Tahirovic (bosnyák)
Sopron: Mladen Lambulics, Bojan Lazics (mindkettő Szerbia és Montenegró-i), Jozef Muzlay (szlovák)
MTK: Goran Jezdimirovics, Ivan Janjics (mindkettő Szerbia és Montenegró-i), Daniel Rednic (román), Welton Carlos Silva (brazil), Szabó Ottó (szlovák), Kemon Wesley Thomas (grenadai)
Pécs: Kahaber Cshetiani (grúz), Csedomir Pavicsevics, Micso Vranjes (mindkettő Szerbia és Montenegró-i), Nikola Jokisic (bosnyák), Sergio De Luca (olasz)
Videoton: Ivan Risztics, Alekszandar Pantics (mindkettő Szerbia és Montenegró-i), Gabriel Vochin, Marian Savu, Daniel Tudor, Ion Voicu (románok), Tomás Medved, Frantisek Kunzo (szlovákok)
Zalaegerszeg: Radoslav Král (szlovák), Darko Ljubojevics (Szerbia és Montenegró-i), Radu Sabo (román)
Győr: Alekszandar Bajevszki, Daniel Gjosevszki (macedónok, előbbi az őszi idényben), Danijel Krivic (bosnyák), Jovo Aranitovics, Goran Jovanovics, Djordje Vlajics (mindhárom Szerbia és Montenegró-i), Marko Kartelo, Darko Peric, Hrvoje Jancetic (horvátok), Igor Nicsenko (ukrán)
Békéscsaba: Jegija Javrujan (orosz), Dusko Grujics, Dejan Vilotics (mindkettő Szerbia és Montenegró-i), Zankarlo Simunic (horvát), Valentin Miculescu (román)
Lombard FC Haladás: Valeriu Balaci, Sorin Bucuroaia (román), Dejan Pekovics (Szerbia és Montenegró-i), Alex Arruda, Edivaldo, George, Nélio (brazilok), Nicolas Cotera (argentin)

IDEGENLÉGIÓS EDZŐK
–

NB I, 2003–2004

Azonos pontszámnál az egymás ellen megszerzett pontok döntöttek. A bajnok Ferencváros BL-selejtezőt játszhatott, az UEFA-kupában az Újpest és a kupadöntős Honvéd indulhatott. Az NB I B-ből feljutott a Bp. Honvéd, Kaposvár, a Vasas, a Diósgyőr és a Nyíregyháza. A Békéscsaba és a Haladás osztályozón harcolta ki az élvonalbeli szereplést.