„Újra bajnok lesz a Fradi, újra bajnok lesz a Fradi, újra bajnok lesz a Fradi, a Fradinál nincsen jobb, jobb, jobb!”
„Újra bajnok lesz a Fradi, újra bajnok lesz a Fradi, újra bajnok lesz a Fradi, a Fradinál nincsen jobb, jobb, jobb!”
Nem vagyok biztos benne, hogy még most is ez a legnépszerűbb rigmus a ferencvárosi szurkolók körében, mindenesetre klasszikusnak nevezhető, ráadásul a jóslata is bejött: újra bajnok lett a Fradi, immár harmincegyedik alkalommal, ezzel megerősítette vezető pozícióját a labdarúgó NB I aranyérmeseinek örökranglistáján. Ráadásul megvédte címét, ilyesmi most fordult elő tizenegyedszer, legutóbb csaknem negyedszázada, 1995 után 1996-ban, ki ne tudná, a Bajnokok Ligája-csoportkörös csapattal.
A sikeres nemzetközi szereplés párhuzamát azért is érdemes kiemelni, mert a zöld-fehérek most szakítottak azzal a közelmúltbeli szabályszerűséggel, hogy amelyik magyar gárda végre huzamosabb ideig szerepel az európai porondon, az a másik vasat, a bajnokságét már képtelen volt a tűzben tartani. A 2009-ben BL-főtáblás Debrecen még szintén újrázni tudott a dobogó tetején, de utána a Videotonnak a 2012-es és a 2018-as Európa-liga-menetelés kivívása után itthonra már elfogyott az ereje. Az FTC ezúttal bírta a dupla terhelést. Két kört vett a BL-selejtezőben, majd a harmadik rostán kihullva az El-ben kiharcolta a csoportkört, amelyben egy-egy győzelemmel és vereséggel, valamint négy döntetlennel zárt az Espanyol, CSZKA Moszkva, Ludogorec trióval szemben. Az őszi csúcsterhelés közepette az NB I-ben is tartotta a pozícióját, és fokozatosan elhúzott legnagyobb riválisától, a Mol Fehérvártól, s most, három fordulóval a zárás előtt, a kupagyőztes Honvéd elleni győzelemmel újra a hazai csúcsra ért. A diadal unortodox voltát a koronavírus-járvány miatti kényszerszünet és a hagyományos típusú ünneplés elmaradása erősíti, ilyen sem volt még.
Kár lenne tagadni, a Ferencváros szakmai és pénzügyi lehetőségei itthon a legjobbak közé tartoznak, ám ezzel egyrészt élni is tudni kell, ami most megtörtént, másrészt mégiscsak az ország legnépszerűbb klubjáról beszélünk, közös érdek, hogy ott legyen az elitben. (Volt idő, nem is oly régen, alig több mint tíz éve, amikor a kétes jogszerűségű másodosztályba száműzés és a gazdasági csőd fenyegetése ezt az alapvetést kis híján ad acta tette. Klubszimpátiától függetlenül ez az egész magyar labdarúgásra csapást mért volna.)
Fontos megemlíteni az edző szerepét és személyét. Szerhij Rebrov 2018 augusztusában érkezett a kispadra, az itthoni dominanciát ő egészítette ki a magyar szinten sikeres nemzetközi szerepléssel. Megtartása kulcsfontosságú, a szerződése él, a klubvezetőség ragaszkodik hozzá, az, hogy külföldről érdeklődnek iránta, szakmai sikereinek bizonyítéka. Bocsánat, nem az ő sikereié, hanem inkább csapatáé, a Ferencvárosé.