You can read the interview in English here! You can read the interview in English here!
– Az Észtország elleni felkészülési találkozón győztes gólt szerzett: mit jelent egy ilyen gól?
– A gól mindig jót tesz az ember lelkének – felelte lapunknak Aissa Laidouni, a zöld-fehérek 24 éves középpályása, aki a nyáron érkezett Magyarországra. – Talán a gólörömömön is látszott, igenis fontos az ilyen gól, mindig jó, ha egy játékos betalál a kapuba. A legfontosabb az, hogy elkapjuk a ritmust, és még a felkészülés alatt is tovább erősítsük az önbizalmunkat. Az észt válogatott ellen kifejezetten jó iramú mérkőzést játszottunk, az pedig megadja a kellő alaphangot, hogy mindhárom mérkőzésünket megnyertük.
– Fáradtabban mozognak még a lábak?
– Persze! Ez ilyenkor teljesen normális. A mostani rendhagyó felkészülés, hiszen nem olyan régen érkeztünk Spanyolországba, és mire hazaérünk, kezdődik is a bajnoki menetelés. Noha nem volt túlságosan hosszú a téli szünet, ilyenkor mégis bele kell lendülni a játékba, újra el kell kapni a fonalat.
– Az utolsó őszi bajnoki után hazautazott Franciaországba.
– Nagyon jó volt kicsit otthon lenni. Leginkább mentálisan kellett kipihennem magamat, jó volt kikapcsolódni. Próbáltam napokig nem gondolni a futballra. Kemény időszakot hagytunk magunk mögött, az ősszel egymást követték a mérkőzések, nemcsak a hazai porondon, a nemzetközi színtéren is helyt kellett állnunk. Az a típus vagyok, akinek jót tesz, ha néhány napig nem gondol a futballra. Ismerem magamat, szándékosan elterelem a gondolataimat.
– És, sikerült?
– Maximálisan. Párizstól nem messze, Montfermeil városában nőttem fel, a család és a legtöbb barátom a mai napig ott lakik. Tudták, hogy az őszi szezon végén hazamegyek, alig várták, hogy találkozzunk. A barátokkal sokat viccelődtünk, a családdal esténként meg nagy vacsorákat rendeztünk.
– Van kedvenc francia étele?
– Mostanában a raclette-ért rajongok. Pofonegyszerű elkészíteni, mégis nagyon finom. A lényege, hogy az asztalt körbeülve mindenki magának, saját ízlése és étvágya szerint készíti el a finom falatokat, aminek a ropogósra sült sajt a lényege. Mifelénk úgy tartják, a raclette-et mindenki szereti, aki a sült sajtnak és a jó társaságnak nem ellensége.
– A szezon végén a klub ajándékboltjában alaposan bevásárolt, nem kevesebb, mint ötven mezt vitt haza ajándékba. Mindnek lett gazdája?
– Naná! Mindenki nagyon boldog volt, a családtagjaimnak egyébként is vittem volna, végül az összes haverom jelezte, ők is örülnének egy zöld-fehér Laidouni feliratú dressznek. Úgy vagyok vele, adni sokkal jobb, mint kapni, így alaposan bevásároltam. A pályafutásomat a kezdetektől követik odahaza az ismerősök, örülök, ha boldoggá tudom tenni őket. Szerettem volna meghálálni nekik azt a szeretet, amelyet kaptam tőlük az elmúlt években, igazi Fradi szurkolói csoport alakult ki a szülővárosomban.
– Most tűző napsütésben készülnek Marbellában, szerdán a DVTK-t fogadják a tavaszi első fordulóban. Nehéz lesz visszaállni?
– Biztos vagyok benne, hogy szerdára készen állunk a mérkőzésre. Az első találkozók mindig fontosak, jó lenne győzelemmel rajtolni.
– Eddig egy gólt szerzett az NB I-ben: nem kevesli?
– Annak az egynek is nagyon örültem. Posztomból adódóan nem a gólszerzés az elsődleges feladatom. A tavasszal mindent beleadok, és miután a bajnokságot és a Magyar Kupát is szeretnénk megnyerni, jól is jönnének a góljaim. Első idényemet töltöm Magyarországon, szeretném, ha a nyáron két aranyéremmel térhetnék haza Montfermeil-be.