Szabicsra várva – Malonyai Péter jegyzete

E sorok írásakor még nem tudható, hogy Szabics Imre lesz-e a fehérváriak edzője. Minden vagy legalábbis majdnem minden képlékeny, egyelőre csak abba a közhelyes semmibe kapaszkodhatunk, hogy nem zörög a haraszt...

Ami engem illet, örülnék neki, sohasem hátrány, ha egy Európában pallérozódó, a Bécsi út túlsó végén acélossá lett, ám a magyar futballban felnövő ifjú hazatér. Egykoron ez volt a célja annak, hogy még a nyolcvanas években vándorbotot vehettek a kezükbe az itthon jegyzett futballisták, hogy aztán hazatérve, a honi közeg igyekezzen nem be-, hanem visszaszippantani magába őket. Volt, aki többre vitte, volt, aki kevesebbre, akadt, aki felvette a kesztyűt, mások beletörődtek, a lényeg, hogy az irigység, a pozícióféltés rátelepedhetett a legszebb szavakra, a legnemesebb szándékra is.

Ha a kiszivárogtatott információk valósak, a Fehérvár most kifejezetten akarja Szabics Imrét, ő pedig hajlik a hazatérésre. A klub szándéka megváltozott szemléletmódra utal, még úgy is, hogy korántsem biztos, a játékoskeret szívszorongva várja az érkeztét. Kétségtelen, más a helyzet, mint annak idején, ám a nemzetközivé váló társaságban másfajta indulatok munkálkodnak, nem biztos, hogy mindenki képes összhangba hozni a klub és a saját érdekeit.

Az ilyesmi kívülről nem megy, ám Szabicsnak Franco Foda jobbkezeként már ebben is lehet rutinja, ha nem csupán jön, hanem szabad kezet is kap, jók az esélyei.

Ebben a pillanatban három olyan edzőnk dolgozik Európában is jegyezve, aki a határokon túl kénytelen volt – ahogy én mondogatom – újra megtanulni futballozni. Dárdai Pálra, Lőw Zsoltra és Szabics Imrére gondolok. Vették az akadályt, hogy aztán edzőként is azzal telítődjenek, ami arrafelé divat, szokás, követelmény. Mindeközben készek arra, hogy segítsenek itthon, Dárdai Pál szövetségi kapitányként éppen Szabicsot hívta maga mellé, Lőw pedig tagja a szövetség szakmai bizottságának. Ez arra bizonyíték, hogy hiteles szakemberekről van szó – nálam mindenképpen. Persze az én véleményem számít a legkevésbé, Herr Fodáé már inkább, ő pedig – hírlik – nem szívesen mond le jobbkezéről. Ez is érthető, persze.

A helyzet – ismétlem – képlékeny, de jó lenne, ha a pesti Broadway egykori tréfája elevenedne meg Fehérvár és Szabics viszonylatában: „A Thália Színház igazgatósága közli, hogy a »Godot-ra várva« mai előadása Godot úr váratlan megérkezése miatt elmarad.”

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!