Újpest: a tucatlégiósok szenvedély nélküli játéka a kiesés szélére sodorta a gárdát

Kieső helyen áll az Újpest.

A lila-fehérek 2021-ben még nem nyertek meccset, sőt pontot sem szereztek. A tavasznak a kilencedik helyről nekivágva az utóbbi fordulókban egy-egy helyet csúsztak vissza, így csütörtök reggel arra ébredhettek a Megyeri úton, hogy a csapat a tizenegyedik, azaz kieső helyen áll a tabellán.
Aligha teszik ki a mostani állást bekeretezve a székház falára.

Eljutottunk oda, hogy a szurkolókat most a legkevésbé az foglalkoztatja, miért veszített a gárda simán 4–0-ra a Ferencváros elleni derbin, miért futballozott kilátástalanul, miért nem talált a kapuba sorozatban az ötödik, zöldek elleni találkozóján. A gondok jóval túlmutatnak az ősi rangadón elszenvedett vereségen. A lila-fehérek úgy kaptak négy gólt, hogy a ferencvárosiak elismerték, az első félidőben gyengén futballoztak, hiányzott a megszokott kreativitás, átütőerő, valójában semmi extrát sem nyújtottak.

Lehet azzal takarózni, hogy a két klub költségvetése között ég és föld a különbség, nagyjából akkora, mint a Balaton és az Atlanti-óceán között, csakhogy számos példa mutatja, hogy kevesebb pénzből is lehet egységes, szervezett együttest kialakítani. Hogy ne menjünk messzire, csupa magyar futballistával vitézkedik a Paks vagy éppen a Budafoki MTE, s lehet, hogy végül kiesnek az NB I-ből, ám ha úgy is lesz, emelt fővel tehetik. Élvezhető futballt játszanak, próbálnak támadni, és ami a legfontosabb, a Promontor utcában felkészült magyar edző, Csizmadia Csaba irányításával több hazai tehetség bontogatja szárnyait. Ehhez képest íme a szerdai újpesti védelem: Branko Pauljevics, Jorgosz Kutrumbisz, Jovan Baosics, Nemanja Antonov.

A két szerb, valamint egy-egy görög és montenegrói alkotta négyes finoman fogalmazva sem átjátszhatatlan, nem véletlen, hogy a lilák hátsó alakzata hozta össze magasan a legtöbb kapott gólt, negyvennégyet. Összehasonlításképpen: a második legtöbbet kapó Zalaegerszeg harminchetet, míg a listavezető Ferencváros mindössze tíz gólt kapott. Ezért is volt meglepő, hogy a Megyeri úton
Michael Oenning a 4–0-ra elveszített derbi után úgy vélte, előrelépett a csapat: „Minden rendben van. A futásteljesítmény, a küzdőszellem, az akarat. Természetesen játszani is kell, de időnként a szerdai mérkőzésen is kiváló megmozdulásokat láttam.”

Lelke rajta. Természetesen szerettünk volna több érdekeltet megszólaltatni, ám az újpesti vezetők a jelenlegi helyzetben nem kívántak nyilatkozni, a játékosokat pedig nem engedték... Az elöljáróknak több kérdést is feltettünk. Egyetértenek-e Michael Oenning vezetőedzővel, aki elismerte, csapatának el kell fogadnia, hogy a jelenlegi állapotban nem volt képes legyőzni a listavezetőt? Mit gondolnak arról, jó választás volt-e a kispadra Michael Oenning, vagy inkább a játékoskeret felelős a mostani gyenge szereplésért? Van-e pánikhangulat a klub vezetői körében, s hogy Roderick Duchatelet továbbra is kiáll-e a futballcsapat mellett, vagy inkább lassan kiszáll ebből a futballvállalkozásából?

Nem kaptunk választ. A jelenlegi szereplés hosszú távú „munka” eredménye. A Megyeri útra csábított tucatlégiósok évek óta bizonyítják (egy-két kivételtől eltekintve), hogy nem érik meg a pénzüket, s hogy szenvedély nélkül egyszerűen nincs futball. Roderick Duchatelet tulajdonos alighanem a légiósok adás-vevésétől remél némi hasznot, ez a klubfilozófia viszont a gödör mélyére taszította, taszíthatja a lilákat.

Lehet, hogy egyesével rendkívül motiváltan lépnek pályára a labdarúgók, de hogy egymásért nem tudnak küzdeni, és hogy nem ilyen egy igazi csapat, az biztos. Ha mindenképpen pozitívumot akarunk keresni a negyedik kerületben, rögzítsük: a Magyar Kupában versenyben van az együttes (Újpesten évek óta a kupaszereplésben látják a kiutat), és február 9-én a másodosztályú Szolnok vendége lesz.

Tegyük fel a kérdést: mi lesz, ha kiesnek a lilák? S nemcsak a kupából, hanem az első osztályból is?
Atomjaira hullhat a csapat.

VÉLEMÉNYEK

„Fényévnyi távolságra van szeretett klubom a Ferencvárostól és a Mol Fehérvártól, ám kevesebb pénzből is lehetne szervezettebb, koncepciózusabb az egyesület. Legyen példa erre a Kisvárda: ott mindenki tisztában van a célokkal, a lehetőségekkel, mindenki tudja, mi a feladata. Ez az egyik, a másik pedig, hogy a pályán el lehetne tüntetni a Fradi és az Újpest közötti különbséget, ám egy szürke, se íze, se bűze csapattal lehetetlen. S ha valami csoda folytán milliárdossá válna a klub, rend, fegyelem nélkül akkor sem lehetne egyik napról a másikra felemelkedni.”

„Egy ideje már mondogatom, hogy a csapat a kiesés elkerüléséért fog küzdeni – sajnos igazam lett. Az Újpest FC egy brand, amelyet hihetetlenül amortizáltak! Olyan ez, mintha egykori csapattársam, Kisznyér Sándor minőségi öltönyök értékesítéséről turkálóra térne át... Nem látom a szakmaiságot, az ügyvezető nyilatkozik szakmai kérdésekről, de ez nem az ő feladata lenne. Valós veszély a kiesés, de a barátaimmal arról beszéltünk, ha ez az ára a tulajdonosváltásnak, a megújulásnak, inkább legyen NB II.”

„A mi időnkben minden élvonalbeli klubnak volt tartalékcsapata, olyan érzésem van, mintha most az Újpest lenne valamelyik külföldi együttes tarcsija. Aki máshol nem felel meg, azt a Megyeri útra irányítják. Nincsenek egyéniségek, nagyon nagy a baj. Szurkolok, hogy elkerüljük a kiesést, de nem jó irányban haladunk. Minden nehézségből fel lehet állni, ezt bizonyította a Barcelona a Granada ellen: a nyolcvan­nyolcadik percben még kettő nullára égett, aztán öt háromra megnyerte a kupameccset... Még lehet igazolni, áldozni kellene két-három minőségi játékosra.”

„Jobban szégyellem magam, mint a tulajdonos, a vezetők vagy éppen a játékosok. Ez már nem derbi volt. Az első húsz percet leszámítva értékelhetetlen volt az Újpest, a Fradi fél gőzzel játszva nyert. A szurkolók be vannak csapva, a belga működteti a klubot, de tényleg csak ilyen labdarúgókat tud venni? Aki ennyiszer volt a bajnok a klubbal, aki ennyi időt töltött el ott, annak borzasztó látni, mennyire szétverik a csapatot. Még csak félig ég a ház, bízom benne, történik valami, és meglesz a bennmaradás. A remény hal meg utoljára.”

„Távolról könnyű okosnak lenni, de mint a klub egykori labdarúgója, magam is látom az elszomorító folyamatot, amely Újpesten zajlik. Kritikán aluli a játékospolitika, minősíthetetlen a gazdag múltú klub marketingje, szervezettsége, nagy a káosz. Fájdalmas ez olyanoknak, mint én, akik tagjai lehettünk bajnokságot nyerő csapatnak. Talán a szerdai pofon ráébreszti a tulajdonost, a vezérkart, hogy ez így nem mehet tovább.”

LABDARÚGÓ NB I
19. FORDULÓ
Újpest FC–Ferencváros 0–4(Isael 24., Tallo 47. – öngól, Uzuni 76., Vécsei 90.)

A MÉRKŐZÉS ESEMÉNYEIRŐL ITT OLVASHAT BŐVEBBEN!