DVTK: véget ért a Leisztinger-korszak, az NB II-ben indulhat a valódi átépítés

Az NB I egyik idei kiesője, a Diósgyőr sorozatban tíz évet töltött el az élvonalban, de már évek óta a szakadék szélén táncolt. A 2016–2017-es idény óta folyamatosan a kiesés ellen küzdött, és már-már azt lehetett hinni, egyik csapatnak sincs hatékonyabb szerencsecsillaga: 2017-ben és 2018-ban úgy maradt benn, hogy pont ugyanannyi pontot gyűjtött, mint a már kieső MTK, illetve Balmazújváros, 2019-ben is tizedik lett, tehát a leggyengébb bennmaradó, és csak az utolsó fordulóban vívta ki a bennmaradást, tavaly pedig két ponttal került a vonal fölé.

Idén azonban már nem volt menekvés: immár az utolsó forduló eredményétől függetlenül búcsúznia kell. Pedig a csapat a tavaszi idényben hatalmas hajrát vágott ki, miután a téli szünetben még reménytelen helyzetben volt, ám a tavaszi tizenhét meccsen szerzett 23 pont (ami a csak a 2021-es évet tekintve a hetedik helyre jogosította volna fel a tabellán!) is kevésnek bizonyult a csodához.

Nyilvánvaló, hogy egyetlen látványos tavaszi meneteléssel nem lehetett megmenteni hosszú évek elhibázott stratégiai döntéseit, játékosvásárlási politikáját és a klubmenedzselési hibákat. Kétségünk ne legyen: a DVTK egy évtized utáni kiesése nem annak tudható be, hogy januárban tulajdonosváltás következett be a klub élén (Leisztinger Tamás cége, a Borsodsport Invest helyett immár a Borsodi Sport Holding Kft. az új tulajdonos), ellenkezőleg: inkább annak, hogy már túl későn következett be a tulajdonosváltás. Leisztinger Tamás a csapatot a legutolsó helyen adta át, úgy, hogy 15 mérkőzés alatt tíz pontot szerzett az együttes, abból is hármat a zöld asztalnál, mert az Újpest a 10. fordulóban nem állt ki, így azt a meccset játék nélkül, 3–0-s eredménnyel írták jóvá az MLSZ-ben. A látványos tavaszi javulás (lásd infografikánkat) azonban csak a tisztességes búcsúhoz volt elegendő.

Pedig amikor 2010-ben Leisztinger átvette a DVTK feletti uralmat, a sokat szenvedett, de a legkilátástalanabb időkben is hűséges diósgyőri szurkolók még abban reménykedhettek, hogy a dúsgazdag vállalkozó (aki a Forbes magazin 2020-as listája alapján az ország pillanatnyilag 17. leggazdagabb embere, több mint 87 milliárd forintos vagyonnal) befektetése révén hosszú időre megoldódnak az anyagi problémák.

Az első években még költött is csapatára annyit Leisztinger Tamás, hogy ne kerüljön ledolgozhatatlan versenyhátrányba a piros-fehér együttes, a 2013–2014-es idényben például, amikor a Videoton keretértéke 16 millió euró (a Transfermarkt oldal becslése szerint, a továbbiakban is ezt használjuk forrásként), a Ferencvárosé 12 millió euró volt, a Diósgyőr sem szégyenkezhetett a 8 millió euró értékű keretével, oda is ért az ötödik helyre a bajnokságban. Az anyagilag is egyre erősödő OTP Bank Ligában azonban néhány év alatt elszáguldottak a versenytársak a DVTK mellett. A Ferencváros kerete immár 31 millió eurót ér, a fehérváriaké 18 milliót, a borsodi egyesület nagyjából ötmillió eurós kerettel vágott neki a 2020–2021-es idénynek – holtversenyben az újonc Budafokkal. S csodák ritkán vannak: épp ez a két együttes köszönt el az élvonaltól.

Az évek előrehaladtával az volt a szurkolók érzése is, hogy a tulajdonos nem szívesen költ többet a szükséges minimumnál (egyszer sem érkezett százezer eurósnál drágább labdarúgó a csapatba), és hogy a futballklub csak egy fél szemmel figyelt vállalattá alakult a milliárdos üzletember céghálójában, Leisztinger Tamást is egyre ritkábban lehetett látni a mérkőzéseken. Az is sokatmondó volt, amikor 2018-ban a lillafüredi Palota Szállóban a tulajdonos találkozott a vezérszurkolókkal, és finoman szólva sem tűnt túl lelkesnek: elmondta, hogy eladná a klubot, ha lenne kinek; hogy ő valójában nem ért a futballhoz, ezért a magyar futball neves szakembereit igyekezett alkalmazni, de mindannyian csalódást okoztak neki; és amikor a drukkerek megkérdezték tőle, nem zavarja-e, hogy a beosztottjai rendre „hülyének nézik”, csak széttárta a kezét, mondván: „Ez van.”

A januári klubváltás után feketén-fehéren megmutatkozott, hogy csak invesztálás útján lehet visszakerülni a versenybe. A januári igazolások a keret értékét jelentősen megnövelték, 8.3 millió euróra, ami az MTK-val holtversenyben az ötödik-hatodik legértékesebb keretté vált, és végül is a tavaszi szezon hetedik helyezése ezzel nagyjából szinkronban is áll. Új vezetőedző is érkezett a horvát Zoran Zekic személyében Eszékről, ő az általa vallott futballfelfogásnak megfelelő, abba jól beilleszthető, és általa jól ismert új játékosokat, főleg légiósokat hozott a csapathoz, akik szebbé tették ugyan a tavaszt, de a kiesést velük sem tudta elkerülni az együttes.

Most, tíz esztendő múltán új fejezet kezdődik a diósgyőri futball életében. Bár Leisztinger már januárjában távozott Diósgyőrből, a Leisztinger-éra valójában csak most, 2021 májusában ért a végére – úgy, ahogy a dolgok logikája szerint véget kellett érnie: kieséssel.