„Néha úgy jár a keze, mint a szélmalom kereke viharban” – egy angol edző napjai Magyarországon

1921. július 2. Csaknem kétéves edző nélküli periódus, több hónapig tartó lázas kutakodás, keresgélés végére került pont a jelzett időpontban, amikor Shires Edvard, az egyesület angol tagja kíséretében egy szombati napon megérkezett Budapestre Herbert Larry Burgess, az MTK új edzője. Az angol tréner – a szintén szigetországi John Tait Robertson, Ernst Street, William Holmes, Barney Gannon és Jimmy Hogan utódja – csillagászati összegért szerződött a Hungária útra.

Amit az angol sport súlyos veszteségként élt meg a korabeli Athletic News beszámolója szerint, azt az MTK, sőt az egyetemes magyar labdarúgás hatalmas adományként könyvelte el. „A tréner lehozatalát az MTK tagjainak áldozatkészsége tette lehetővé, élén a sportszerető és áldozatot nem ismerő elnökével. A magyar futballsport, bár közvetve, de nagy hasznát fogja látni az angol tréner működésének, aki, mint eddig is a nobilis gondolkodású Brüll elnök készséges hozzájárulásával, a magyar válogatott csapat előkészítésében is kivette a részét”    – így a Sporthírlap 1921. július 7-én, néhány nappal Burgess idejövetele után. A kék-fehér klub egy hónappal azelőtt vette fel a kapcsolatot a manchesteri illetőségű mesterrel, és hamar meg is állapodott vele. Négyszázezer korona (mintegy 300 font, mai áron 3 800 000 forint) ütötte a markát januárig. Merthogy eredetileg csak 1922. januárig szólt a szerződése – aztán hosszabbítottak vele az év nyaráig, majd a következő szezonra is.

Burgess számára nem volt ismeretlen a kontinens és Magyarország futballja, hiszen több mint egy évtizeddel korábban, 1908 késő tavaszán járt már hazánkban a Közép-Európában túrázó újdonsült bajnok Manchester Uniteddel – habár aligha lehetett büszke a „vörös ördögök” május 24-i budapesti fellépésére. No nem az eredmény miatt (csapata 7:0-ra kiütötte az FTC-t, s a megelőző hat meccsét is megnyerte Prágában, Bécsben, majd a magyar fővárosban), sokkal inkább azért, mert éktelen botrány pattant ki a mérkőzésen, amelyet – mint az egyik lap írta – a bíró  „elvezetett”.

Sport-Világ, 1908. május 31.: „Az a tízezer főre menő közönség, mely a millenáris pályán vasárnap megjelent, igen vegyes érzelmek között hagyhatta el a küzdőteret. Egyrészt csodálattal, a nálunk még nem látott briliáns játéktechnika és óriás játéktudás iránt, másrészt avval a meggyökeresedett tudattal, hogy a hatalmas és előkelő Angliának egyik legelső bajnokcsapata a műveltség legelemibb színvonalán sem álló durva népségből van összeválogatva. Magyarországon példátlan eset történt.”    Az angol bajnokcsapat három játékosa ugyanis Gabrovitz Emil játékvezetőre  „emelte kezét egy nekik nem tetsző ítélet miatt. A midőn a bíró emiatt ki akarja őket állítani, a csapat nem folytatja a játékot s mikor a sokáig szünetelt játékot újból folytatják, a 3 bárdolatlan játékost újból a küzdők között látjuk. (...) Nem is csoda, hogy ennyi gorombaság után a felizgult közönség el akarta verni a rendőri fedezettel távozó angolokat – de a bírót is, kinek erélytelensége egyik oka volt az inczidenseknek. Távozóban így sem menekültek meg a kőzáportól.”

Ehhez képest viszont Mr. Burgess felhőtlen napokat tölthetett el 1921–1922-ben Magyarországon.

A Nemzeti Sport tudósítója 1921. július 25-én hangulatos riportban számolt be a bajnoki évadra való felkészülés első napjainak egyikéről. „A későn kijövő Nagy Józsin kívül ott volt úgyszólván az egész nagy »egy«. Orth operáció után van s így nem lehetett jelen; Mandl Szegeden katonáskodik, távol van még a Vili is, Kertész II, akiről sohasem tudható, hogy a »Kristály« terraszán tölti-e el tréningjeit, avagy Bécsben van üzleti úton. Brüll Alfréd, a Testgyakorlók közismert elnöke, az új trénerrel, Burgess-(sz)el ott sürög-forog a középen. Az elnök sétabottal a kezében jár játékosról játékoshoz és tolmácsolja Burgess mondanivalóit a csapatok tagjaihoz. Mert Burgess csak angolul tud. A közepesnél valamivel kisebb termetű, köpcös angol, ingujjban. (...) Burgess sípjelére megkezdődik a tréning, fel-alá hullámzik a játék. Az »egy« csatársora játszik az »egy« védelme ellen. Burgess állandóan követi a játékot, alaposan szemügyre veszi az egyes játékosokat – komoly munkában majd csak a túrán látja őket –, néha úgy jár a keze, mint a szélmalom kereke viharban, idegesen kapkod, látni rajta, mily nehezére esik, hogy nem érintkezhet hiányos nyelvismerete folytán közvetlenül a játékosokkal s Brüll, aki nem törődik azzal, hogy egy-egy játékos majdhogy felfordítja, híven követi Burgesst és szorgalmasan tolmácsolja a tréner megjegyzéseit a játékosoknak, mosolygó arckifejezéséből azonban látjuk, hogy enyhít Burgess egy-egy erősebb kiszólásán, kinek viszont néha olyan az arca, mintha rá akarná magát vetni egy-egy ügyetlenre.”

Ami az említett, háromhetes túrán való szereplést illeti: az MTK „viszonylag gyenge sporteredményt”   ért el a berlini és svédországi mérkőzéseken, 2 döntetlen és 2 vereség mellett csak 3 győzelmet tudott felmutatni, ami   „a játékosok szerint a Berlinben és Göteborgban uralkodó erőszakos játékmodorra, valamint a gyenge kvalitású bírákra vezethető vissza. A bajnokcsapat tagjai több ízben alig mertek játszani, oly kíméletlenséggel törtek testi épségük ellen”   (Pesti Hírlap, 1921. szeptember 1.).

A portya fáradalmait nehezen heverték ki a kék-fehérek, részben ennek tudható be, hogy csak fogcsikorgatva tudták megvédeni bajnoki címüket – de megvédték. Az MTK 37, az FTC 36 pontot számlált az 1921–1922-es bajnokság végelszámolásakor, ami újabb szerződéshosszabbítást ért Herbert Burgess számára. Burgess azonban hamar meggondolta magát.

Csapata hiába rajtolt remekül, három győzelemmel a bajnokságban, az angol tréner 1922 szeptemberének végén anyagi okokra hivatkozva felmondta állását. „Ami szerződésemet illeti, az ezidei (heti 7 fontos) szerződésem csak szóbeli volt, és én elég naiv módon beleegyeztem a módosításába. A fizetésemet átszámították koronára, aminek a magyar valuta romlása után az lett az eredménye, hogy az utolsó időben három fontot se kaptam. Ez a fizetés angol valutában nevetségesen kevés. Fizetésemelési igényeimet pedig az MTK nem honorálta”    – nyilatkozta az érintett elutazása előtt a Nemzeti Sport hasábjain.

A tekintélyes Az Est eközben tudni vélte, hogy a pénzügyi okokon kívül más is közrejátszott Burgess könnyű szívvel történő elengedéséhez: „Az MTK csapatát angol trénerek munkája fejlesztette mai játéknívójára. Egyik trénert, Hogant dicséri az a tetszetős skót stílus, a mely játékát jellemzi. Hogan keze alól került ki Orth, Molnár és Braun, vagyis a magyar csatárhad legjobbjai. De ismeretes Robertson tréner működése is. Robertson az ifjú tehetségek fölfedezésében volt elsőrangú. Sorra járta a kültelkeket s a »grundokon« játszó fiúk közül ma többen játszanak az MTK csapataiban, csak azért, mert Robertson szeme megakadt rajtuk. Burgess ezzel szemben csak a testi kondíció karbantartásához értett. Kitűnően masszírozott, és ezzel már ki is merült a tudománya.”