NB I: Csoboth Kevinnek Fehérváron visszatért a játékkedve

– Egy gyönyörű csavarás, majd még egy találat félfordulatból, és még két gólpassz. Ilyen bemutatkozásról álmodott az első tétmeccsén a Fehérvárban?
– Megmondom őszintén, nem mostanában szereztem ilyen gólokat – válaszolta a Nemzeti Sportnak a fehérváriak nyári szerzeménye, Csoboth Kevin, aki szombaton, a Magyar Kupában, az NB III-as SC Sopron ellen debütált új klubjában. – Visszanézve, valóban tetszetős gólok voltak, főleg a második. A társakkal is sikerült jól együttműködni, ennek eredménye volt a két gólpassz, Lamin Jallow és Dárdai Palkó is levált a védőkről és sikerült jó labdával helyzetbe hozni őket.

CSOBOTH KEVIN ELSŐ GÓLJA A SOPRON ELLEN

– Aki ismeri önt az tudja, meglehetősen szenvedélyes játékos, ehhez képest szombaton meglehetősen visszafogottan ünnepelt…
– Igaz, hogy harmadosztályú csapat ellen játszottunk, de megbeszéltük a társakkal a meccs előtt, megtiszteljük az ellenfelet azzal, hogy a maximumot nyújtjuk és annyi gólt lövünk, amennyit tudunk, nem állunk vissza két-három gólos előny birtokában sem. Ezért mindegyik gól után úgy voltam vele, hogy gyorsan pacsizzunk és menjünk tovább, jöjjön a következő támadás, a következő gól.

– Augusztusban szerződött Fehérvárra, de csak most mutatkozhatott be. Nem volt türelmetlen, milyen erőben érzi magát?
– Miután januárban a Benfica harmadik szerződéshosszabbítási ajánlatára is nemet mondtam, már sejtettem, hogy a tavaszi szezonban félretesznek, ezért volt lemaradásom, tudtam, hogy utol kell érjem magam és lehetőséget fogok kapni. Teszem a dolgom, most az a legfontosabb, hogy fokozatosan játékba lendüljek, akár az első csapatban, akár az NB III-as második csapatban is kapok lehetőséget.

CSOBOTH MÁSODIK GÓLJA A SOPRON ELLEN

– Mi döntött a nyáron a klubváltás és a hazatérés mellett?
– Öt évet töltöttem el a Benficánál, minden szempontból sokat fejlődtem. Úgy érzem, a felnőttek között, a portugál másodosztályban eltöltött két idény megfelelően felkészített arra, hogy az első osztályban is bizonyítani tudjak, de mivel erre Lisszabonban nem láttam esélyt, mindenképpen váltani szerettem volna, hiába marasztaltak a klubnál. Az az igazság, hogy az utolsó évben kicsit már elvették a játékkedvemet is, ezért volt fontos, hogy váltani tudjak. Bár Ciprusról és Hollandiából is kerestek, úgy éreztem, a Fehérvárnál tudom a leginkább újraépíteni az önbizalmamat. Nem tartom visszalépésnek az NB I-et, mert sokkal erősebb lett a hazai bajnokság öt év alatt, nagy kihívás itt helyt állni. Egy erős, jó csapatba, remek közösségbe kerültem, ahol ha megfelelően teljesítek, meg is kapom a lehetőséget. Ezt bizonyította a Sopron elleni meccs is, újra égek a bizonyítási vágytól.

– Sokan kudarcként élik meg, ha egy magyar fiatal hazatér külföldről, önnek mi erről a véleménye?
– Amikor kikerültem a magyar utánpótlásból, itthon mindig, minden meccsen játszottam, függetlenül attól, mennyire voltam motivált az edzéseken és milyen munkát végeztem. Kint azonban sokkal jobban meg kellett mindenért küzdenem, és a Benficánál éppen az ellenkezőjét kellett megtapasztalnom: amikor mindent megtettem az edzéseken, akkor sem mindig kaptam meg a lehetőséget a meccseken. A versenyhelyzet azonban mentálisan megerősített, megtanított küzdeni, és ennek vehetem most hasznát Fehérváron is. Nagyon elszántan várom a folytatást.

– Ami a Ferencváros ellen jöhet szerdán, az NB I-ben, korábbi klubja ellen.
– Azt még nem tudom mi lesz szerdán, számol-e velem a szakmai stáb, mert a soproni meccs óta csak egy regenerációs edzésünk volt. A Vidi–Fradi mindig rangadó, tehát ha lehetőséget kapok, mindent megteszek, hogy ismét a lehető legjobban segíteni tudjam a csapatomat.