MTK: A nyári edzőváltás nem volt szerencsés – Polyák Balázs

– Mennyire valós veszély a kiesés?
– Elég sokan tarthatnak tőle, az ötödik helyezettől lefelé egyik csapat sem érezheti magát biztonságban – válaszolta lapunknak Polyák Balázs, a 12 csapatos OTP Bank Liga 11. helyén álló MTK Budapest sportigazgatója. – Két pontra vagyunk a tizedik helytől, háromra a kilencediktől.

– Az előző idényben stabil csapat volt az MTK, s végül a hetedik helyen végzett. Mi siklott félre az utóbbi fél évben?
– A nyári edzőváltás nem volt szerencsés. Attól függetlenül, hogy az előző idényben Michael Boris vezetésével a szerzett pontok szempontjából nem teljesítettünk rosszul, a minőség hiányzott a játékunkból a tavaszi szezonban. A váltás mellett döntöttünk – az eredmény szerint nem jól. Ezzel együtt minden évben elmondják, az a csapat esik ki, amelyik a legtöbb fiatalt játszatja. Az előző idényben a hetedik helyünkkel rácáfoltunk a megállapításra, és a mostani bajnokságban is ezen leszünk. A jövőben sem változtatunk, megadjuk a lehetőséget a fiataloknak, ezt bizonyítja az is, hogy az MTK önmagában több játékpercet adott a huszonegy év alatti játékosoknak, mint nyolc másik élvonalbeli klub együttesen.

– Mielőtt a koncepcióra rátérünk, érdekelne: ha már a nyáron menesztették Michael Borist, miért csak néhány hónap jutott az őt váltó Giovanni Costantinónak?
– Önkritikusan el kell ismernünk, rosszul döntöttünk az edzőváltáskor. Azt láttuk, hogy nem az elképzelt irányba halad a csapat, lépnünk kellett. Koronavírusos megbetegedése miatt Márton Gábor sajnos a tervezettnél később vehette át az irányítást, a csapat pedig nehezebb helyzetbe került, mire a szakvezető csatlakozhatott. Jó kezekben van az együttes, a tavasszal visszatalálunk arra az útra, amelyen az előző idényben jártunk.

– A hosszú távú tervekre visszatérve, a fiatal futballisták kinevelését és beépítését alig éri kritika, ám az utóbbi években az együttes többször kiesett, vagy kötéltáncot járt a bentmaradásért. Miért?
– A klub tulajdonosa, Zakor Sándor két és fél éve birtokol százszázalékos tulajdonrészt. Ebben az időszakban a klub előbb első helyezettként feljutott az NB II-ből, majd az előző idényben a hetedik helyen végzett az élvonalban. Most a tizenegyedik helyen állunk, tizenhat meccsel a vége előtt két pontra a tizedik helytől. Az első csapat eredményeit illetően ezt tudjuk felmutatni, a koncepciónk pozitív megítélésében viszont nem vagyok ennyire biztos, a mostani idényben mintha ez megváltozott volna.

– Mire gondol?
– Folyamatos kritika érte a klubot, hogy sok a külföldi játékos. Arról közben mindenki megfeledkezett, hogy nálunk játszott toronymagasan a legtöbb huszonegy év alatti labdarúgó, valamint a huszonkét éves Bojan Miovszki az NB I egyik legértékesebb játékosává nőtte ki magát. Természetesen a szurkolókat kizárólag az első csapat eredményessége érdekli, ami így is van rendjén, de a médiában dolgozó szakembereknek ennél illene messzebb látniuk.

– Az első fordulóban hét légiós volt a kezdőben a Gyirmót ellen.
– Ez tény, mint ahogyan az is, hogy a keret átlagéletkora alacsonyabb, mint az előző idényben volt, és nem adtunk számottevően kevesebb játékpercet a magyar játékosoknak, mint a legutóbbi bajnokságban. Mégis az első forduló összeállítása maradt meg az emberekben, ami végigkísérte az őszünket. Ezzel szemben ugyanannyi légiós van a keretben, mint az előző idényben. Az pedig, hogy a keretből ki mennyi szerepet kap a csapatban, a vezetőedző döntése.

– Ha már a fiatalok szóba kerültek, a hírek szerint a tizenhét esztendős Vancsa Zalán közel áll ahhoz, hogy a Manchester Cityt is működtető City Football Group szerződtesse.
– Egyelőre csak annyit mondhatok, hogy zajlanak a tárgyalások.

– Szakmai és gazdasági szempontból mekkora siker lenne az üzlet létrejötte?
– Ami a gazdasági oldalt illeti, éppen a Nemzeti Sport Online-on olvastam, hogy a világ futballjában a klubváltások mindössze tizenkét százalékánál volt pénzmozgás, a tíz legjelentősebb szerződtetés pedig a teljes összeg tizenöt százalékát fedte le. A többi esetben a vételár legtöbbször százezer euró alatt maradt. Az MTK az utóbbi három évadban évente egymillió euró felett tudott értékesíteni a piacon. Egy polccal feljebb kerültünk, ahol már nem mosolyognak meg minket, ha egy-két millió eurót kérünk egy-egy játékosunkért. Ami pedig a szakmai oldalt illeti, ez egy folyamat, amelynek Schäfer András vagy Schön Szabolcs ugyanúgy a része volt, mint most Vancsa Zalán vagy Bojan Miovszki lehet.

– Minden sportigazgató más személyiség, de a beszélgetésünk során feltűnt, hogy megfontoltan, kimérten fogalmaz, ügyel arra, hogy ne bántson meg senkit. Ennek mi az oka?
– Egyfelől nem szeretek szerepelni. Ettől függetlenül, aki jobban ismer, tudja, hogy határozott gondolataim vannak a futballról és a klubunkról, de nem a médián keresztül üzengetek. Meglehet, ha nem a tizenegyedik, hanem a második helyen állnánk, jobban megnyílnék, de tisztában vagyok vele, a többség az első csapat éppen aktuális eredményei alapján ítéli meg a munkámat vagy a klubot. Éppen ezért amíg a tizenegyedik helyen állunk, nincs létjogosultsága kifelé a projektünk mélyebb elemzésének. A szurkolóknak Barcelonában sem a gazdasági stabilitás a fontos, hanem hogy trófeákat nyerjen a gárda. Kevés embert érdekel, hogy az utánpótlás jól működik-e, hogy biztosítva van-e az utánpótlás és felnőttlabdarúgás közti átmenet, feltűnik-e az új Schäfer András, és ha igen, melyik klub adja meg neki a lehetőséget, hogy megmutathassa magát. Eltökéltek vagyunk abban, hogy segítsük a fiatalokat minél hamarabb a felnőttfutballba kerülni, és lehetőséget adjunk nekik karrierjük kiteljesüléséhez. A tulajdonossal együtt szívemen viselem a klub jövőjét, és mindent megteszünk, hogy ebből a magyar labdarúgás is profitáljon.